Kilenc győzelemesélyes budapesti kerülettel kalkulált még augusztusban a baloldal, ehhez képest a legkönnyebbnek gondolt terepeken elvéreztek: Csepel, Kőbánya és az erzsébetvárosi bulinegyed a DK-ból, Újpest pedig az MSZP-ből nem kért. Ezzel borult az elmúlt hónapok trendje, megállt a Demokratikus Koalíció előretörése, miközben az Együtt-PM alig több mint ezer szavazattal menekült meg a katasztrófa-forgatókönyvtől, ám a párt egyben tartása így sem lesz egyszerű. Továbbra is az MSZP marad a baloldal legszervezettebb pártja, miközben az LMP végre visszaszerezte azoknak az önkormányzati mandátumoknak a többségét, amiket a pártszakadáskor a PM-es dezertőrök magukkal vittek. Ilyen Budapestre ébredt a baloldal október 13-án.
A főpolgármesteri versenyt a baloldali pártok már áprilisban feladták, annál több reményt fűztek viszont ahhoz, hogy legalább a hagyományosan baloldali kerületeket sikerül visszaszerezniük, és ezzel talán a fővárosi közgyűlésben is megszorongathatják a Fideszt. Az LMP vezetői eközben saját maguknak nem tették túl magasra a lécet, leginkább a pártszakadás előtti állapotok visszaállítását tűzték ki célul, azaz a PM-be távozók által elvitt mandátumok nagy részének a visszaszerzését. A Jobbik meg látványosan nem akart semmit sem kezdeni a fővárossal.
Bemutatjuk, hogyan fognak kinézni a fővárosi erőviszonyok a következő fél évtizedben az ellenzék szempontjából.
A közgyűlés maradt 33 fős, azonban az új választási szabályok miatt teljesen átalakult az összetétele. Tagjai:
Ez azt jelenti, hogy a korábbi 51%-os Fidesz-többség helyett most elvileg 60% áll Tarlós mögött, ám a gyakorlatban megjósolhatatlan, hogy a kerületi polgármesterek lobbiját letörni, a fővárost pedig központosítani akaró főpolgármester ezzel jól járt-e vagy sem. Az biztos, hogy az ellenzéknek még kevesebb beleszólása lesz a közgyűlés dolgaiba.
A korábbi tízfős MSZP-frakció 6 szocialistára és 2-2 Együtt-PM-esre, illetve DK-sra aprózódott, ráadásul a kerületi polgármesterek bekerülése is tovább bontja a politikai egységet. A XIII. kerületet irányító Tóth Józsefre például az MSZP budapesti és országos vezetésének is alig van befolyása, miközben a XX. kerületet vezető Szabados Ákos, ahogy egy befolyásos szocialista fogalmazott, „akár MSZP-Fidesz közös jelölt is lehetett volna". Az MSZP-frakció új összetétele minden bizonnyal a Horváth Csabával fémjelzett eddigi vezetés végét is jelenti.
| 2014 | 2010 | változás | ||
| Fidesz-KDNP | 20 | Fidesz-KDNP | 17 | +3 |
| MSZP | 6 | MSZP | 10 | -4 |
| Jobbik | 1 | Jobbik | 3 | -2 |
| LMP | 1 | LMP | 3 | -2 |
| Együtt-PM | 2 | +2 | ||
| DK | 2 | +2 | ||
| független | 1 | +1 |
Az Együtt-PM-nél szintén borítékolható a belső konfliktus. A pártszövetséget alkotó formációik közötti feszült viszonynak nem tesz jót, hogy miközben az Együtt vezetésének magját alkotó Haza és Haladás, illetve Milla-politikusok alig jutottak pozíciókhoz, a PM a valódi súlyát irreálisan meghaladva parlamenti képviselőt, EP-képviselőt, és most már polgármestert, illetve közgyűlési tagot is ad. Ráadásul az Együtt-PM kompenzációs listájáról elvileg a Szolidaritást vezető Székely Sándor a másik közgyűlési mandátum várományosa, miközben Szigetváriék azt Juhász Péternek ígérték oda.
Bár első ránézésre az LMP is az új közgyűlés egyik vesztese, azonban mivel a 2010-ben bejutott három képviselőjük mindegyike dezertált tavaly az Együtt-PM-be, Csárdi Antal bejutásával legalább a semmihez képest jobban állnak.
A Jobbik viszont okkal lehet csalódott, a korábbi három képviselőjük után most teljesen eljelentéktelenedtek a Városházán.
Az alábbi táblázatban az látható, hogy a baloldal által legesélyesebbnek tartott kilenc plusz egy kerületben mekkora különbséggel nyertek vagy kaptak ki jelöltjeik.
| polgármesterjelölt | nyert/vesztett | előny/lemaradás | |
| MSZP-jelölt | |||
| XIII. kerület | Tóth József (regnáló) | nyert | +47,27% |
| XIX. kerület | Gajda Péter (regnáló) | nyert | +29,02% |
| XX. kerület | Szabados Ákos (regnáló) | nyert | +18,96% |
| IV. kerület | Trippon Norbert | vesztett | -16,71% |
| DK-jelölt | |||
| VII. kerület | Farkas Ferenc | vesztett | -12,07% |
| X. kerület | Élő Norbert | vesztett | -16,59% |
| XV. kerület | Hajdu László | nyert | +2,87% |
| XXI. kerület | Horváth Gyula | vesztett | -11,53% |
| Együtt-PM-jelölt | |||
| XIV. kerület | Karácsony Gergely | nyert | +2,84% |
| IX. kerület | Gegesy Ferenc | vesztett | -1,31% |
Pár következtetés egészen nyilvánvaló:
És ezek csak azok a kerületek, ahol összefogott a baloldal! Azokon a helyeken, ahol egymással szemben indítottak jelölteket, még katasztrofálisabb eredmények születtek: az I., VIII., XII. vagy XVI. kerületben a Fidesz 45-50 százalékot vert rá a második helyezettre, miközben a külön induló baloldaliak zöme a 10 százalékot sem érte el.
Ezekben a kerületekben már az elmúlt hetekben látszott, hogy egyáltalán nem pörög a kampány, és a választások után már nyíltabban is arról beszéltek minden pártban, hogy az itt induló jelöltek előre feladták az egészet és gyakorlatilag bojkottálták a kampányt.
Az október 12-i budapesti választási eredmény látványosan megütötte Gyurcsány Ferencet, nem véletlenül. A DK olyan hagyományosan baloldalinak számító, győzelemesélyes kerületekben szerepelt katasztrofálisan, melyeket a baloldal még most tavasszal is hozni tudott. A párt a hétfői elnökségi ülésén arról döntött, hogy egy külsős stáb, illetve politikusok bevonásával szakértői elemzést rendelnek meg a budapesti vereségről, annyira nem értik ők sem az okokat.
Az MSZP-Együtt-DK augusztusi megállapodásával egyértelműen Gyurcsányék jártak a legjobban: az esélyesnek tartott kilenc kerületből négyet sikerült maguknak kialkudniuk, a VII.-et (Erzsébetváros), a X.-et (Kőbánya), a XV.-et (Rákospalota, Pestújhely, Újpalota) és a XX.-at (Csepel). Ehhez képest a XV. kerületet alig három százalékkal tudták csak megnyerni, miközben az ősbaloldali munkáskerületeket, valamint a DK-t áprilisban egyetlen egyéni mandátumához juttató Erzsébetvárost 12-17%-os, megalázó különbséggel elbukták.
A képet tovább rontja, hogy a XV. kerületet DK-s színekben megnyerő Hajdu László pártelkötelezettsége szinte csak névleges. A négy éve függetlenként induló, előtte pedig MSZP-színekben politizáló Hajdutól nem különösebben lehet arra számítani, hogy a Demokratikus Koalíció pártépítését jelentősebb erőforrásokkal segítené. Ráadásul a többség sem jött össze a rákospalotai képviselő-testületben, ami szintén gátolja a DK helyi terjeszkedését.
A budapesti MSZP-seket kevésbé ütötték meg a vasárnapi eredmények. Sőt, két szempontból is jól jöttek ki a dologból. Egyrészt Bokros Lajos vártnál jobb szereplése miatt kevésbé tudja őket támadni a párt országos vezetése, másrészt a szocialisták – a májusi EP-bukta után –visszaszerezték a baloldali pártok közötti első helyet a fővárosban.
Az MSZP-sek különösen örülnek az angyalföldi győzelemnek, és nem elsősorban Tóth József előre elkönyvelhető győzelme a fontos, hanem az, hogy az összes egyéni választókerületet, sőt szavazókört megnyerték. Az eredményt az teszi különösen értékessé, hogy az MSZP itt nemcsak a Fidesszel, hanem az ellenük összeálló baloldali koalícióval, az Együtt-PM-DK-Momával is harcolt. És 15:0-ra nyert mindenkivel szemben.
Az MSZP-sek számára az újpesti eredmények okoztak csak meglepetést. Itt szoros eredményre és esetleges baloldali győzelemre számítottak, de Trippon Norbert csúnyán alulmaradt. Egy MSZP-s vezető szerint a problémát az okozta, hogy míg a fideszes Wintermantel Zsolt közel került és elfogadható is lett a hagyományos szocialista szavazótábornak, Trippon az elmúlt négy évben megismertetni sem tudta magát.
De ez kevesebb, mint 1200 szavazaton múlott, ennyivel sikerült ugyanis Karácsony Gergelynek legyőznie fideszes ellenfelét a XIV. kerületben és legalább egy polgármesteri széket biztosítania az Együtt-PM-nek. Augusztusban a pártszövetségen belül is sokat bírált hárompárti egyezségből a Szigetvári Viktor vezette formáció jött ki a legrosszabbul: az Együtt-PM csupán egyetlen győzelemesélyesként elkönyvelt kerületet kapott meg, de most legalább azt megnyerték.
A bírálatok főként annak szóltak, hogy a májusi EP-választáson a pártnak relatív sikert hozó önálló indulása és imázsépítése után Szigetvári ismét belevitte az Együtt-PM-et abba a koordinált indulásba, ami áprilisban egyszer már katasztrofálisan sült el. Nem csak hogy alig szereztek képviselői helyeket, de közben feladták saját identitásukat és a Gyurcsány Ferenccel való összefogás teljesen hiteltelenítette a korszakváltás üzenetét. Szigetvári másik hibásnak tekintett döntése, Falus Ferenc jelölése pedig tovább rombolta a párt tekintélyét.
Bár úgy tűnhet, Zugló megszerzése utólag igazolja az összefogás szükségességét, az Együtt és a PM között kialakult bizalmi válság miatt az előbbi formációnak ez nem vigasz: Szigetvári Viktor a kampányzárón nyíltan arról beszélt, hogy a PM kést döfött a hátába, amiért kihátrált Bokros mögül. Ezzel párhuzamosan több lap is az Együtt és a PM szakításáról kezdett el cikkezni.
Az Együttben egy olyan forgatókönyvvel is számolnak, hogy Karácsony és leendő alpolgármestere, az áprilisban még Vecsésen induló Szabó Rebeka Zuglót a PM „kifizetőhelyévé" teszi, a parlamentből tavasszal kihulló PM-esek pedig az egzisztenciális problémáik megoldódásával könnyebben szánhatják rá magukat a kiválásra. Persze kérdés, hogy a kerületi politikát uraló Tóth Csaba és sokat látott szocialistái mekkora teret hagynak a PM-nek a kibontakozásra, és mit is várnak a kampányban nyújtott segítségükért cserébe.