Az október 12-i választás több önkormányzatban nem letisztázta, hanem csak zavarosabbá tette a helyi erőviszonyokat: ahol a polgármester más pártállású lett, mint a kerületi képviselők többsége, ott borítékolni lehet az elhúzódó alkudozást, néhány helyen pedig az egész ciklust végigkísérő hatalmi konfliktusokat.
Az elmúlt években tapasztalhattuk, hogy a polgármester és a képviselő-testület szembenállása sokszor szabályosan megbénítja a helyi közéletet, és nemcsak a települést, de annak politikai elitjét is leamortizálja. Esztergom polgármestere, Tétényi Éva például a ciklus végére teljesen elhasználódott a városvezetési feladatokat a közvilágítástól a tömegközlekedésig mindent elszabotáló fideszes többséggel való állóharcban; ennek során a szavazók előtt maga is a konfliktusok forrásává vált, vasárnap ezért is maradhatott alul. A polgármester és a képviselő-testület harcában volt, hogy a tömegközlekedés, a közvilágítás és a gyerekétkeztetés is veszélybe került Esztergomban.
De az is előfordult, hogy a pártharcok ellenére megmaradt a város működőképessége – és vele együtt a városvezetés tekintélye. Szegeden például Botka László a jobboldali, fideszes-jobbikos képvise-lőtestületi többség mellett is képes volt a konfliktusok mederben tartására, sőt, vasárnap nemcsak ő maga könyvelhetett el sikert, de a baloldal is visszavette a városházi többséget.
Kákai László, a Pécsi Tudományegyetem önkormányzati politikával foglalkozó docense az Indexnek elmondta, hogy bár 1998-tól kezdve a jogszabályok is folyamatosan erősítették a polgármesterek szerepét, a képviselő-testület mégis megkerülhetetlen – az önkormányzati törvény alapján a költségvetéstől a tisztségviselőkön át az önkormányzat által működtetett intézmények működtetéséig mindenhez szükség van a képviselő-testületi jóváhagyásra. Szegeden például a korábbi, jobboldali többségű képviselő-testület Botka László ellenállását leküzdve tudta keresztülvinni akaratát fontos személyi kérdésekben.
Ezért ha csak valaki nem akarja kenyértörésig – azaz előrehozott választásig – vinni a dolgot, akkor keresnie kell a kiegyezést. A kiegyezésre Kákai szerint leginkább a több ciklust kitöltő, tapasztaltabb polgármestereknek van esélyük, akik nagy gyakorlattal bírnak abban, hol és mennyit kell engedniük, mihez kell ragaszkodniuk.
A feladat szépségét és bonyolultságát most számos jelentősebb településen megtapasztalhatják a városok vezetői. Összeállítottuk, hol kell 2014-től tartós társbérletre berendezkednie a pártoknak.
A VII. kerületben nemcsak Vattamány Zsolt, de a Fidesz is győzni tudott, ugyanakkor a 17 fős képviselő-testületben a kormánypárt mégis kisebbségbe került. A 8 fideszes mellett ugyanis 7 baloldali. 1-1 jobbikos és LMP-s képviselő kapott mandátumot. A helyzet a Fidesz szempontjából azért nem vészes, hiszen egyetlen embert kell csak meggyőzniük a szavazattöbbség kialakításához, és mivel a képviselő-testületek döntéseinél a polgármesternek is van egy szavazata – kivéve ha eleve van képviselői mandátuma –, ezért a kerületben legalább a szavazategyenlőség alapból megvan.
Az eddig inkább helyezkedésben, mint többségképzésben jeleskedő Karácsony Gergely is vért fog izzadni Zuglóban, ahol a 21 fős képviselő-testületben csak 9 baloldali képviselő van, mellettük 9 fideszes, 1-1 jobbikos, LMP-s és civil (az LMP-ből kivált Várnai László). Ráadásul Karácsony az Együtt-PM-DK-MSZP-Összefogás Zuglóért közös jelöltként bekerült képviselőkre sem feltétlenül számíthat majd, hiszen a kilencből hatan szocialisták, akik a kerületi politika meghatározó figurájának, Tóth Csaba országgyűlési képviselőnek az emberei.
A hajszálvékony különbséggel megválasztott DK-s polgármesternek szintén nem lesz könnyű öt éve. A húsztagú képviselő-testületben csak 8 baloldali ül, rajtuk kívül 10 fideszes, 1-1 jobbikos és LMP-s van még - azaz a szavazattöbbséghez nemcsak a zöld, de a jobbikos vagy legalább egy képviselőt is meg kell nyerni. Ráadásul az MSZP-vel pár éve összevesző Hajdu most sincs jó viszonyban a helyi szocialistákkal, úgyhogy még a baloldali képviselők mindegyikére sem építhet. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a Fidesz megtámadta a választás eredményét a kerületben, ami a jövőbeli együttműködésre nézve nem éppen jó előjel.
A Jobbik joggal ünnepli a legnagyobb önkormányzati sikereként Ózd meghódítását, de hamarosan rá kell majd jönnie, hogy Janiczak Dávid dolgos, sőt, küzdelmes hétköznapokra kell számítania. A képviselő-testületben ugyanis patthelyzet alakult ki, 7 fideszes, 5 jobbikos és 1 szocialista képviselő lesz, a Fidesz pedig már a választás másnapján leszögezte:
Teljesen elképzelhetetlen, hogy [Janiczak] valamiféle olyan dologgal jöjjön elő, ami számunkra megfelelő.
A teljesen tapasztalatlan, 27 éves jobbikos polgármesternek eleve idő kell majd, mire beletanul a városvezetésbe, úgyhogy nem lennénk meglepődve, ha a szoros veresége miatt a helyi Fidesz a polgármester mielőbbi megbuktatására és egy új választás kiírására játszana.
A jobbikos támogatással óriási meglepetésgyőzelmet arató független Szarvas Péternek Békéscsabán egy színfideszes többséggel kell majd megalkudnia. A testület 17 székéből 11-et ugyanis fideszes foglal el, rajtuk kívül csak 3 baloldali, 1-1 LMP-s és jobbikos van.
Itt a független Lengyel Róbert lesz kénytelen alkut kötni a Fidesszel, hiszen a 11 fős képviselőből hetet a kormánypárt ad – kérdés, hogy mennyire szívják mellre, hogy a paksi Neutron-kommandó egykori vezetője pont az ő, 20 évig regnáló jelöltjüket, Balázs Árpádot ütötte ki a székből.
Hiába törte meg Dobó Zoltán a balatoni fideszes hegemóniát, a képviselő-tesület 11 tagjából csak a 4 jobbikos képviselőre számíthat biztosan. Mellettük 5 fideszes és 2 szocialista van még a képviselő-testületben, szóval érdekes alkukra lehet számítani.
Szentesen a baloldali koalíció jelöltjének, Szirbik Imrének lesz nehéz: 14-ből 8 fideszes és egy jobbikos képviselő van, így az újdonsült polgármester biztosan csak négy baloldali városatya szavazataira számíthat.
Hiába ismételt a fideszes Puskás Tivadar, mikor pártja a 20 képviselői helyből csak 9-et tudott megszerezni, szintén kilencet a baloldal, egyet-egyet pedig a Jobbik és a Pro Savaria civil szervezet. A Fidesznek tehát van terepe a koalíciós többség kialakítására, a Pro Savariával az előző ciklusban is együtt kormányoztak – bár nem éppen súrlódásmentesen.
A politikailag igen széttagolt Heves megyei városban győztes baloldali Hiesz György igen sovány támogatásra számíthat: a 14 fős képviselő-testületbe csak öt támogatója került be, velük szemben három fideszes és hat jobbikos ül majd.
A kormánypárt a kampány során nem rejtette véka alá, hogy cudar idők jönnek azokra, akik nem szavaznak elég okosan. Ez alapján azt feltételezhetnénk, hogy a pártvezetés most majd kiadja a parancsot, hogy a helyi erőknek egy tapodtat sem szabad hátrálniuk, a kormány pedig a maga eszközeivel a földdel egyenlővé teszi a várost. Ezt Kákai szerint elvileg meg is tehetné, hiszen
Ezek között a legerősebbek közé tartoznak a pénzügyi jogosítványok. Így például a kormány nemet mondhat az önkormányzati hitelfelvételre, vagy megtagadhatja az uniós pályázatoknál az egyébként rendszeresen felvállalt önrész kifizetését. Azonban még egy Fidesz-kormány sem rendelheti alá teljes mértékben saját politikájának a helyi ügyeket, hiszen a paksi pártszakadás, majd az azt követő totális vereség is azt mutatja, hogy sok helyi pártszervezet nehezen viseli a kézi vezérlést.
Kákai azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy az önkormányzati feladatkörök elvonása önmagában is megágyazhat a jövő konfliktusainak. Hiszen míg korábban azért is állt fenn megegyezéskényszer, mivel számos, a polgárokat közvetlenül is érintő szektor válhatott működésképtelenné egy politikai patthelyzet esetén, most az oktatási, az egészségügyi rendszer üzemeltetésének leadásával kevesebb olyan kulcsterület van, ahol fennáll a sürgető kényszer.