A vártnál kedvezőbb eredménnyel zárult a Patent Jogvédő Egyesület egyéves programja, amelyben önkéntesek figyelték meg, hogyan kezelik a bíróságokon a családon belüli, párkapcsolati erőszakkal kapcsolatos ügyeket. Az áldozathibáztatás ugyanakkor így sem ritka, és könnyen rejtve is maradhat a bántalmazás.
Egy év alatt 89, családon belüli erőszakról (is) szóló bírósági tárgyalást ültek végig megfigyelőként önkéntesek a Patent Jogvédő Egyesület most lezárult, bíróság monitorozási programjában. Az egyesületnél arra voltak kíváncsiak, laikus, emberi szempontból milyennek látszik az áldozatok hatósági kezelése.
A távoltartással maguk a bírák sem elégedettek. Október elején az Országos Bírósági Hivatal által szervezett áldozatvédelmi konferencián Frech Ágnes, a Fővárosi Törvényszék nyugalmazott kollégiumvezetője azt mondta: a bírák fanyalogják a távoltartást, nem tudják jól működtetni, mert magával a jogszabályi háttérrel is baj van. Az egyik probléma például az, hogy amikor még nem indult meg a büntetőeljárás, csak egy feljelentés és egy segítségkérés van, a nyomozási bíró nem tehet mást, mint hogy elutasítja a távoltartás elrendelését, mivel ennek a kényszerintézkedésnek a feltétele a bűncselekmény megalapozott gyanúja. A másik probléma, hogy ha megindult már a büntetőeljárás, és nem csak az ügyésztől, hanem a sértettől jön az indítvány a távoltartásra, akkor a nyomozási bírónak muszáj ülést tartania, ahová az érintetteket be kell idéznie, így a bántalmazónak és a bántalmazottnak óhatatlanul találkoznia kell.
A 89 tárgyalás között voltak távoltartás elrendeléséről szóló tárgyalások, büntetőperek (például ha kapcsolati erőszak vagy kiskorú veszélyeztetése volt a vád), illetve polgári perek (válóperek és gyermekelhelyezési ügyek). A helyszínek budapesten, debreceni, miskolci és pécsi bíróságok voltak. A monitorozásra jelentkező önkéntesek közt voltak egyetemi hallgatók, leendő pszichológusok, jogászok, szociológusok, gyakorlati szakemberek és bántalmazott nők is. Végül 14-en voltak azok, akik rendszeres, érdemi megfigyeléseket végeztek: 12 nő és 2 férfi. Az eredményeket hétfőn ismertették a Patent munkatársai, Stummer Vera és Spronz Júlia.
Összességében pozitívabb kép rajzolódott ki végül, mint amire a jogvédők a saját sok éves tapasztalataik alapján számítottak. A megfigyelők találkoztak kimagaslóan jó bírói hozzáállással, sok volt a humánus, empatikus bíró. A budapesti tárgyalások közül 35-öt értékeltek az önkéntesek ötfokú skálán. Ebből 12 esetben teljesen elégedettek voltak a bíróság munkájával, 13 esetben "inkább" elégedettek. Csupán 5-nél volt inkább elégedetlen az értékelő, elégtelen pedig csak 1 esetben lett az eredmény.
A büntetőügyekben voltak a legjobbak a tapasztalatok, és leginkább a távoltartási ügyekben merültek fel problémák. Ezeknél észlelték a legtöbb előítéletes, áldozathibáztató megnyilvánulást. Előfordult, hogy a tárgyalóteremben kifejezetten vádlóan fordultak az áldozathoz, vagy a bíró arról beszélt, hogy a lelki terror nem bántalmazás, az áldozat pedig hibás, amiért nem következetes (miért nem tett feljelentést már korábban is), provokál. Közönyt, modortalanságot, lekezelést is érzékeltek a megfigyelők. Az egyik bíró közölte a tárgyaláson a bántalmazottal, hogy nem a bíróságnak kell megoldania a családi problémákat.
Az önkéntesek egyébként komoly akadályokba ütköztek már akkor, amikor megpróbálták megtalálni a számukra fontos tárgyalásokat. A program egyik tapasztalata, hogy a bíróságok egyáltalán nincsenek felkészülve a laikus érdeklődésre. Jellemző adat, hogy az önkéntesek nem csupán 89, hanem összesen 205 tárgyaláson vettek részt, csak éppen a kinézett tárgyalások több mint fele végül irrelevánsnak bizonyult. A tárgyalási jegyzék birtokában sem könnyű eldönteni előre egy ügyről, hogy családon belüli erőszakhoz van-e köze. A Patent szerint a legjobb az lenne, ha külön ügycsoportként kezelnék az ilyen ügyeket.
A házassági, gyermekelhelyezési perekben a megfigyelők sokszor számoltak be arról, hogy bár a tárgyalás nem szól róla, de "sejthető" a bántalmazás. A jogvédők tapasztalatai szerint egyékbént nagyon sokszor a bántalmazott nő saját - az ügy mielőbbi lezárásban érdekelt - ügyvédje javasolja, hogy ne hozzák szóba a bántalmazást, mondván a családi szennyest nem érdemes kiteregetni. A bántalmazás csak akkor válik kifejezetten témává a bíróságon, ha azt valamelyik fél (büntetőügyekben a vád) mintegy kikényszeríti, polgári ügyekben a bántalmazott gyakran ütközik a hallgatás, az értetlenség vagy a nyílt elutasítás falába, áll az összefoglalóban.
Késve kezdődő tárgyalásokra, rendszeresen késő bíróra is volt panasz. A késésnek jelentőséget ad az is, hogy a bántalmazott nők biztonsága nincs garantálva a bíróság folyosóján. A Patent munkatársa szerint volt olyan ügyük, amikor a férfi a tárgyalóterem előtt meghúzta a nő haját, és hozzávágott egy műanyag kávéspoharat is, minden következmény nélkül. Az ilyen helyzetekre a zsilipes beengedés, az elkülönített várokozóhelyiség megoldás lehetne.
A projekt helyzetét nehezítette, hogy nem sikerült az együttműködés az Országos Bírósági Hivatallal. A Patent munkatársai szerint az OBH adatvédelmi aggályokra hivatkozással elzárkózott ettől. Azóta felmerült viszont, hogy a bírák családon belüli erőszakkal kapcsolatos képzésében számítanának a Patentre.
Az amerikai mintára építő programot, amelyhez hasonló szisztematikus bíróság-ellenőrzés eddig nem volt Magyarországon, a Norvég Civil Támogatási Alap finanszírozta. 3 millió forintba került, mondta el Spronz Júlia a Patenttől. A programot összegző kiadványba is bekerült és a hétfői sajtótájékoztatón is elhangzott, hogyan reagált a Norvég Alap szerepére az egyik bíró tárgyaláson kívül, az önkéntessel beszélgetve:
...a kérdésemre közölte, hogy nem érti, hogy a norvégok mit keresnek egy ilyen ügyben, mi köze a külföldieknek ehhez az egészhez, és hogy egy újabb dolog, ami által be akarnak furakodni az országunkba.