Több fideszes képviselő is szabadkozva válaszolt hétfőn a parlamentben, amikor a véleményét kérdeztük arról, hogy több – mint azóta kiderült, hat – kormánytisztviselőt vagy a kormányhoz közel álló személyt kitiltottak az Egyesült Államokból. „Nem tudom a neveket, nem tudom, miről van szó, nem tudom, miért most került elő″ – hárították többen is a kérdéseinket. Egy fideszes képviselő azt mondta, hogy a hétfői Fidesz-frakcióülésen Rogán Antal is csak röviden tért ki az ügyre, és ugyanazt mondta el, amit a nyilvánosság előtt: hogy a kormány hivatalos információkat vár az amerikaiktól. Emellett

A fideszes képviselők ezt a kérést sikeresen teljesítik is. A kormánypártból eddig csak maga Rogán Antal frakcióvezető kommunikálta az ügyet, a kormány részéről pedig Szijjártó Péter és Lázár János szólalt meg nyilvánosan. A fideszes képviselők nem csak a parlamenti folyosón hárították a kérdéseket, a Facebook-oldalaikon sem posztolnak erről az ügyről semmit. Sem bejegyzést nem írnak, sem cikket nem osztanak meg. 

Az egyetlen kivétel, akit találtunk, Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő, aki szombaton amerikai bombázással viccelt, majd kedden újra posztolt egyet az amerikaiak nyilatkozatára. Deutsch André Goodfriendnek, a budapesti amerikai nagykövetség ügyvivőjének üzen, és a bejegyzésből az derül ki, mintha a fideszes politikus még mindig nem venné elég komolyan az ügyet.

Goodfriend ügyvivő azt mondta, hogy „nincs okuk viccelni”. André, okom nekem sincs, csak kedvem.

A politikában ugyanis nem akkor sértődünk meg, amikor megsértenek, hanem amikor annak itt az ideje.

És most éppen nincs itt az ideje. So, it's time for humor!

A jobboldalhoz közel álló publicisták is óvatosan nyilvánulnak meg az ügyről. A máskor mindig gyorsan és sarkosan fogalmazó G. Fodor Gábor, a Századvég Alapítvány stratégiai igazgatója – a botrányt kirobbantó első cikk múlt csütörtökön épp a Századvég-kötődésű Napi Gazdaságban jelent meg – sem írt egyetlen sort sem a blogján. Ez összefügghet persze azzal is, hogy az Amerikából kitiltott személyek között a sajtóhírekben több Századvég-kötődésű személy is szerepelt.

A jobboldali publicisták megtörték a csendet

A jobboldali napilapok publicistái viszont kedden megtörték a csendet, és elkezdték értelmezni az amerikai-magyar viszonyban eddig példátlan történéseket. A Magyar Nemzetben Zord Gábor László írt publicisztikát, amelyben nyomásgyakorlásnak minősíti az amerikai nyilatkozatokat. A Nemzet szerint az amerikaiak a civil szervezetek vizsgálata miatt akarnak bosszút állni a magyar kormányon, meg akarja buktatni Orbán Viktort, ezért az amerikaiak át is veszik a hazai baloldal szerepét:

Az elmúlt napok eseményeiből az is látszik, hogy miután magyarországi védenceik a nem kevés »civil« ráfordítás ellenére demokratikusan képtelennek bizonyultak Orbán Viktor megbuktatására, az amerikai diplomácia nem habozik kísérletet tenni a leszerepelt magyar ellenzéknek szánt funkciók átvételére is.

Ezek után Zord Gábor László egy olyan üggyel próbálja hitelteleníteni az amerikai kormányt, amelynek semmi köze nincs a magyar kitiltási ügyhöz. A New York Times egyik cikkét idézi, amely szerint külföldi kormányok, köztük a norvég (na melyik másik, na melyik!), állítólag lefizettek amerikai politikai kutatóintézeteket, hogy azok a számukra kedvező washingtoni kormánydöntések érdekében járjanak el. Zord Gábor a korrupciógyanús ügyről szóló cikkre utalva azzal zárja írását, hogy

Le kellene szállni Magyarországról, mert igencsak ostoba dolog lenne számon kérni tőlünk azt, amitől odahaza, a maguk esetében is berzenkednek az amerikaiak.

Még keményebben fogalmaz a Magyar Hírlapban Bayer Zsolt, aki bevallottan távol van az információktól: Észak-Peruból követi a híreket. Bayer azzal a megállapítással kezdi: „ez az ügy most nem vicc".

Majd levezeti, hogy két lehetőséget tud elképzelni az eddigi hírek és nyilatkozatok alapján. Vagy tényleg vannak korrupt magyar hivatalnokok, vagy pedig (a Magyar Nemzet publicisztikájával összhangban) arról van szó, hogy amerikaiak beavatkoznak a magyar belpolitikába, és meg akarják buktatni a kormányt. Bayer mindkét esetet megvizsgálja.

A publicista szerint ha igaznak bizonyul a korrupciós gyanú, akkor komolyan felelősségre kell vonni az illetőket:

Mert aki ilyet tesz, annak, a költőt idézve, „a kurvanyját”, annak nincs és nem lehet kegyelem. Aki ilyet tesz, az nem egyszerűen bűnöző, hanem, ismétlem, hazaáruló.

A második lehetőségen Bayer valamivel hosszabban elgondolkodik. Szerinte (ahogy a Magyar Nemzetben is szó van róla) elképzelhető, hogy „egyszerűen bosszút akarnak állni a magyar miniszterelnökön", mégpedig azért, mert a magyar kormány politikája sért bizonyos amerikai gazdasági és politikai érdekeket. Ezért aztán elkezdték a legdurvább eszközökkel lejáratni Orbánékat. Bayer ennél a pontnál eggyel nagyobbat káromkodik, és a büdös jelzőt is kiteszi:

Aki pedig ilyet tesz, annak szintúgy hadd idézzem a költőt: a büdös „kurvanyját”.

Bayer a publicisztikája végén ismét megerősíti, hogy nincs ok viccelődni, mert vagy a kormánynak, vagy az egész világnak kell rendet raknia az ügyben.