A hazai titkosszolgálatok működésére is hatással lesz az, hogy Budapest és Washington kapcsolata mélypontra jutott, ráadásul a lehető legrosszabbkor, a térségben most rendkívül aktív az orosz titkosszolgálat - állítják az Indexnek a szolgálatok működésére rálátó források. A jelek szerint a keleti nyitás politikája a kémelhárításra is rányomja a bélyegét: Kovács Béla ügye egy helyben áll, de ami igazán árulkodó, hogy a jobbikos EP-politikus kémbotránya miatt egyetlen orosz diplomatát sem utasítottak ki az országból.
Bizalmi vákuumot okozhat a magyar és az amerikai titkosszolgálatok együttműködésében, hogy megromlott a viszony Budapest és Washington között - erről beszélt az Indexnek több, a biztonsági területre rálátó, de a téma jellege miatt csak név nélkül nyilatkozó forrás.
Bár Lázár János hétfőn a parlament nemzetbiztonsági bizottságának ülésén nem győzte hangsúlyozni, hogy Magyarország és az Egyesült Államok milyen jó barátok, az amerikai ügyvivő, André Goodfriend nyilatkozatai éppen az ellenkezőjéről árulkodnak. A viszony bizony megromlott, és egyáltalán nem valószínű, hogy a kitiltási botrány a mélypont a két ország kapcsolatában, lehet, hogy van még lejjebb. Erre utalt egyébként Goodfriend is, amikor azt mondta, hogy bővülhet még azoknak a kormánytisztviselőknek és kormányhoz közel álló személyeknek a névsora, akik nem utazhatnak a jövőben az Egyesült Államokban.
A biztonsági területre rálátó forrásaink szerint az Orbán-kormány oroszbarát politikája a hazai titkosszolgálatok működésére is rányomja a bélyegét. Kis ország vagyunk, ezért a hazai titkosszolgálatok a működésük során gyakran rá vannak szorulva a külföldi partnerszolgálatok segítségére, márpedig ebből a segítségből kevesebbet fognak érezni a jövőben, ha a kormányzat nem változtat az Oroszországhoz fűződő viszonyán.
A mindennapi munkában ez úgy csapódhat le, hogy ha a magyar titkosszolgálatok bizonyos ügyekben információkat kérnek az amerikai társszervektől, utóbbiak jóval kevésbé lesznek segítőkészek, mint korábban. Két, egymással szövetséges állam titkosszolgálata közötti együttműködés teljesen elfogadott, de még ha nagyon jó is a viszony, akkor is ügyel egy-egy állam titkosszolgálata arra, milyen információkat ad át egy külföldi társszervnek.
Minél nagyobb a bizalom és az együttműködés, annál értékesebb információk cserélnek gazdát és annál több esély van közös, sikeres műveletekre. Ugyanez igaz fordítva is: minél rosszabb a viszony, annál ritkább az érdemi együttműködés. A kooperáció ilyenkor gyakran csak a "kötelező körökre", a nem túl érzékeny információk cseréjére korlátozódik, sokkal kevesebb a közösködés. Magyarország és az Egyesült Államok megromlott viszonyában pedig a magyar titkosszolgálat látja kárát ennek, mivel elsősorban a magyarok vannak rászorulva a külföldi társszerv segítségére, mintsem fordítva.
A gyakorlatban ennek akár a terrorelhárítás területén is megihatjuk a levét, mivel naponta több száz illegális határátlépő jön be az országba, akiknek a biztonsági ellenőrzését hatékonyan csak amerikai segítséggel tudják megoldani a magyar szervek. Merthogy a menekültek, köztük a zöld határon érkező, ott elfogott külföldiek között lehetnek terroristák vagy illegálisan Európába telepített, álnevet használó ügynökök.
Természetesen az, hogy például egy Iszlám Állam által kiképzett terrorista álnéven ne juthasson be Magyarországra, majd azon keresztül Nyugat-Európába, a külföldi szövetségesünk érdeke is, csakhogy utóbbinak legalább ennyire fontos, hogy a magyar partnerben is megbízzon. "Ha nincs meg a két ország közötti bizalom, akkor a titkosszolgálatok óvatosabban adnak át egymásnak vagy cserélnek egymás között információkat. Szinte biztosra vehető, hogy azokat az információkat nem adják majd át a magyaroknak, amelyeknél veszélyben látják az információ forrásának biztonságát. Joggal tarthatnak ugyanis attól, hogy az esetleg rossz kezekbe kerül, ezzel pedig a forrásuk élete kerül veszélybe. Mert bizony előfordul, hogy egy adott információból könnyen vissza lehet fejteni, hogy ki volt az informátor" - magyarázta az egyik forrásunk, egyértelműen utalva arra, hogy a rossz kezek alatt ezúttal az oroszokat érti.
Egy ma már nyugdíjas hírszerző is hasonlóan fogalmazott az Indexnek: "Nem mindegy, hogy akivel leülök és együtt dolgozom, azt a szövetségesemnek tekintem, vagy az ellenségemnek, illetve az sem mindegy, hogy ő hogyan tekint rám. Márpedig az Orbán-kormány, még ha csak reálpolitikai vagy hatalomtechnikai megfontolásokból is, de az oroszokhoz közeledik és nyugatellenes retorikát folytat, miközben egy nyugati szövetség tagja."
A bajt tetőzi, hogy az orosz titkosszolgálat jelenleg meglehetősen aktív a térségben. Szeptemberben az Österreich című osztrák lap az osztrák katonai elhárítás egyik munkatársára hivatkozva írt arról, hogy hemzsegnek Ausztriában az orosz kémek, akik a legfelsőbb kormányzati körök, elsősorban a külügy- és gazdasági minisztérium titkaira kíváncsiak. Az oroszok főleg az országukra kivetett EU-s szankciók megkerülésének lehetőségeivel kapcsolatos bizalmas információkat akarják megszerezni, de a törvénytervezetek és belső iratok megszerzése mellett az is érdekli őket, hogy a külügyi és gazdasági minisztériumban kiket kell befolyásolni azért, hogy a szankciókat áthághassák.
Nagyon agresszív az orosz titkosszolgálat Franciaországban is, a Nouvelle Observateur francia hetilap még júliusban közölt egy terjedelmes és nagyon alapos cikket arról, hogy az ukrán válság kirobbanása óta kétszer annyira aktívak az orosz kémek Párizsban, mint a hidegháború idején. Mindenre kíváncsiak, politikai, katonai, gazdasági titkokra éppúgy, mint arra, hogy milyen a viszonya Franciaországnak az EU-val és a NATO-val.
A titkosszolgálatok működésére rálátó forrásaink szerint Magyarországon sem jobb a helyzet, az orosz hírszerzők itt is jelen vannak, ráadásul jóval nagyobb pénzügyi erőforrással rendelkeznek, mint amivel a magyar kémelhárítás vagy a hírszerzés, ezzel a lehetőséggel pedig élnek is. Egyébként éppen a Nouvelle Observateur írt arról is, hogy a Roszatom azért tudott eladni egy európai országnak atomreaktort, mert az orosz hírszerzés egy francia forrásától megtudta, milyen titkos ajánlatot tett korábban a francia Areva nevű cég. A leírás alapján ez egy finn vagy egy magyar üzletre utal, utóbbi csak az Orbán Viktor által Putyinnal megkötött üzlet, a paksi bővítés lehet.
De a kémkedéssel megvádolt EP-képviselő, Kovács Béla ügye is arról árulkodik, hogy a magyar kormánynak nem feltétlenül érdeke összerúgni Moszkvával a port. A nemzetbiztonsági ügyekben jártas szakértők már májusban, a kémügy kipattanásakor értetlenkedésüknek adtak hangot amiatt, hogy ha igazak a vádak, akkor a magyar hatóságok miért a sajtóban lepleznek le egy orosz kémet. (Az a hír ugyanis, hogy Kovács Bélát az Európai Unió intézményei elleni kémkedés gyanúja miatt feljelentette az Alkotmányvédelmi Hivatal, először a Magyar Nemzetben jelent meg.) A kémeket ugyanis általában tettenérni, majd nyomban letartóztatni szokták, de nem feljelenteni, ráadásul úgy, hogy EP-képviselőként a mentelmi joga miatt egy ujjal sem tudnak hozzányúlni a hatóságok.
Fél évvel az ügy kirobbanása után több jel is arra utal, hogy a kormányzat akart is fogni egy kémet, meg - az oroszokra való tekintettel - nem is, ezért kezeli úgy a Kovács-ügyet, ahogy. Mivel az elmúlt öt évben Kovács Béla ténykedésével nemcsak a magyar, hanem több európai titkosszolgálat is foglalkozott, azaz a magyarok együttműködtek külföldi társszervekkel, magát a kémügyet nem lehetett volna nem megtörténné tenni.
Így fordulhatott elő, hogy a kémügy jobb híján kampánytéma lett, hogy aztán a választások után elsikkadjon. Azzal ugyanis, hogy az Alkotmányvédelmi Hivataltól az ügyészségre került át az ügy, a kémelhárítás "leszakadt" Kovácsról, onnantól fogva kizárólag az ügyészség nyomozhatott. Lassan fél év telt el és az ügyészség nem erőltette meg magát, hogy elérje az EP-képviselő mentelmi jogának felfüggesztését Brüsszelben, noha a kémelhárítás szerint vannak bizonyítékok a politikus ellen. De az ügyészségi nyomozás tempójánál árulkodóbb, hogy a kémvád kirobbanása ellenére egyetlen orosz diplomatát sem utasítottak ki az országból.
Az oroszok magyarországi jelenlétének egyébként az interneten is látható nyomai vannak. Például szép számmal találunk olyan oldalakat, ahol magyar nyelven jelennek meg orosz propagandaanyagok. Az egyik ilyen oldal a szélsőjobboldali Magyar Nemzeti Arcvonalhoz köthető Hídfő.net, ahol nemrég egy állítólag Magyarországról Ukrajnának küldött tankszállítmányról szóló hír is megjelent, amelyre természetesen nyomban lecsapott a Kreml. Az oroszbarát propagandaoldalakat azért hozzák létre, hogy Moszkva növelni tudja a térségben a nyugatellenességet és az orosz-ukrán konfliktusban maga mellé állítsa a közvéleményt, vagy legalábbis annak egy részét. Az orosz titkosszolgálat elég ügyes ebben, amit az is bizonyít, hogy a tíz évvel ezelőtt még Oroszországgal szemben ellenséges magyar szélsőjobboldali szcéna mára ugyanúgy szimpatizál az orosz politikával, akárcsak a Thürmer Gyula vezette kommunista Munkáspárt.
Az oroszok malmára hajtja a vizet az is, hogy az ukrán maffia tízezrével osztja a magyar állampolgárságot. Ezen a csatornán keresztül ugyanis - megfelelő ellenőrzés híján - annyi illegális hírszerzőt küldhetnek Magyarországon keresztül az Európai Unióba az oroszok, amennyit csak akarnak. És miközben ez egy nemcsak Magyarországot, hanem az egész Európai Uniót érintő nemzetbiztonsági kérdés, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes annyit reagál, hogy az illegális ügyletet feltáró cikkünk mögött külföldi titkosszolgálatok lejárató akciója áll . Semjén érvelése azért ijesztő, mert a propagandaoldalakon ugyanezt visszhangozzák.
Ezek után nem csoda, ha a kitiltási botrány után már az is kérdés, hogy ki az igazi veszélyforrás Budapestre: Moszkva vagy Washington? Ráuszítja-e a kormányzat a kíváncsiskodó amerikaiakra a kémelhárítást, hogy megtudja, a "barátok" honnan szerzik vagy szerezték az információikat a kormánytisztviselőket és a kormányhoz szorosan kötődő személyek ténykedéseiről? A már idézett nyugdíjas hírszerző szerint ha így is tesznek a magyarok, az már a veszett fejsze nyele. Szerinte a magyaroknak nincsenek eszközek arra, hogy utólag feltárják, az amerikaiak honnan és legfőképpen mit tudhatnak.
Egy másik, a biztonsági területet jól ismerő forrásunk is hasonlóan vélekedett: "Ha az amerikaiak egy ilyen drasztikus lépést megtettek, ami a diplomáciában felér egy atombombával, akkor kizárt, hogy nem gyűjtöttek össze elég bizonyítékokat, és nemcsak egy-két ügyről. A kormány reakcióját látva valószínűnek tartom, hogy az érintett kormányzati szereplőknek lövésük sincs, vajon milyen információk birtokában lehetnek még az amerikaiak, de minden okuk meg lehet az aggodalomra." Akár a korrupciós pénzek útjának lekövetésében is lehetnek jó információi az amerikaiaknak, akik a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás óta az illegális pénzek útjának felderítésében rendkívül sokat fejlődtek az amerikaiak, "nagyon sok rendszerre rálátásuk van".