Kránitz József évek óta kínlódott a vízzel: nyáron az eső, télen a megolvadt hó áztatta házát, melyen sorra jelentek meg a baljós repedések, pincéjéből pedig többször is a tűzoltóknak kellett kiszivattyúzniuk a vizet.

A vizesedés oka a Kisalföld riportjának főszereplője szerint az volt, hogy az egész utcából a sarkon álló házhoz folyt a víz, ahol aztán meg is áll, mivel az északi keresztutcában nincs megoldva az elvezetése. Az árok néhol hiányzik, néhol pedig rossz helyen van az áteresz, amit egyébként a vezetékes gáz fektetésekor össze is törtek.

Kránitz József panaszaival többször is jelentkezett az önkormányzatnál, legutóbb a szeptemberi közmeghallgatáson olvasott be a városvezetésnek. Ezután azonban úgy döntött, hogy maga veszi kézbe az ügyet, és nagyjából félnapi munkával helyre is hozta a háza előtti csatornaszakaszt.

Csak elhatározás kérdése. Tudom, hogy nem nagy dolog, de talán példa lehet mások számára.Ha mindenki csak ennyit szánna az ügyre, Csornán nem lenne rendszeresen belvízgond.

A választás után azután Csorna új polgármestere megkereste őt, és megígérte, hogy mielőbb szakszerű megoldást találnak gondjaira. A kézműves csatornázás ugyanis nem szabályos, mivel az árkok kialakításának megvannak a maga előírt paraméterei, például meghatározott távolság az úttól, épülettől.