A szakképzés most induló reformja az általános iskolától az egyetemekig meg fogja borítani a hazai oktatás teljes rendszerét: a rosszul teljesítő gimnáziumokat bezárhatják, a megmaradókba csak az fog beférni, aki tényleg tanul és egyetemre akar menni. Bár van logika abban, hogy egy piacképes szakma többet ér egy gimnáziumnál, Magyarországon az talál munkát és az keres jobban, aki leérettségizett vagy diplomázott. Még a kormányhoz közeli szereplők is elismerik, hogy ez az Orbán Viktor által a legfontosabbnak nevezett átalakítás csak komoly konfliktusokkal valósítható meg.
Amikor a 2000-es évek közepén az önkormányzatok iskolákat vontak össze és szüntettek meg, azt minden esetben hangos politikai tüntetések kísérték. Szinte minden iskola bezárása országos ügy lett. A kormány most olyan átalakításra készül az oktatási rendszerben, ahol mindez tömeges méretekben történhet meg, ráadásul egyszerre. A változtatás/reform a nagyközönségnek szinte teljesen ismeretlen szakképzési rendszerből fog elindulni. Ez azonban az általános iskoláktól kezdve a gimnáziumokon át egészen a felsőoktatásig megborítja a dominókat és gyökeres változásokat fog hozni.
Foglaljuk először össze röviden, mire lehet számítani. Az 500 szakközépiskola és szakiskola felügyelete jövő szeptembertől a Klebelsberg-központtól a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz kerül át. Az ambiciózus tervek szerint ezután a teljes intézményhálózatot átvilágítják, majd racionalizálják. Ennek része lesz a profiltisztítás is: szakképző iskola csak szakképzéssel foglalkozzon. Miután ma a legtöbb szakközépiskola egy gimnáziummal közösen működik, a gimnáziumokat le kell választani róluk. A leválasztás eredményeként több helyen meg fog szűnni a gimnázium.
A kormányzati tervek szerint ezzel egy időben a gimnáziumoknál is profiltisztítást végeznek. Az elvárás az lesz, hogy a gimnázium ne „a magukkal mit kezdeni nem tudó fiatalokat parkoltassa”, hanem tényleg az egyetemre való továbbtanulásra készítsen fel. A szakképzés átalakítása miatt eleve kevesebb gimnázium lesz, de a helyek számát tovább csökkenthetik magasabb követelményekkel vagy a támogatások visszafogásával (lásd lejjebb).
A kevesebb gimnáziumi hellyel a kormány mégiscsak elérné azt, amiben a 2012-es tandíjellenes diáktüntetések hatására meghátrálni kényszerült. Ha kevesebb gimnázium lesz, kevesebb diák jut be a felvételiken a felsőoktatásba, így ott kevesebb hallgatót is kell majd finanszíroznia az államnak. Persze ezután is bárki szerezhet majd diplomát, aki akar, csak fizetnie kell érte.
Mindez egyelőre nem olvasható semmilyen nyilvános dokumentumban, hiszen a Fidesz sem választási programot, sem kormányprogramot nem írt. A szakmunkát mindig is fetisizáló Orbán Viktor és Czomba Sándor, az NGM szakképzésért felelős államtitkárának nyilatkozatai azonban árulkodóak.
Orbán október 10-én a Kossuth rádiónak nagyon egyértelműen azt mondta: az elkövetkező három és fél év legfontosabb feladata az új szakképzési rendszer bevezetése lesz. A kormányfő víziója szerint ugyanis a bámulatosan fejlődő magyar gazdaságban hamarosan szakemberhiány fog fellépni, ami a későbbi fejlődés gátja lesz:
A szakmunkásképzésnek a becsületét vissza kell adni. Az a logika, hogy mindenki vagy nagyon sok család azt hiszi, hogy a sikeres élethez egyetlen út vezet, gimnázium, érettségi, valamilyen egyetem vagy főiskola, tévedés. Nem akarom őket tévedésben tartani, e fölött a gondolkodásmód felett eljárt az idő.
A kormány a Németországban, Ausztriában vagy Franciaországban bevált duális szakképzési rendszert akarja átvenni. Ennek lényege, hogy a diákok az elméleti tudást továbbra is az iskolapadban szerezzék meg, de ezzel párhuzamosan már nagyon korán valódi munkahelyeken, valós körülmények között szerezzenek munkatapasztalatot és gyakorlatot. A Kossuth rádiós interjúban árulkodó volt Orbán megjegyzése, miszerint ez nemcsak a német és az osztrák rendszer átvételét jelenti, de visszatérést is a Kádár-kor hagyományaihoz, hiszen
nekünk is volt egyébként a kommunista időkben egy elég jó hagyományunk e tekintetben, ami nem mondom, hogy hibátlan, de egy jó hagyomány volt.
Ha Orbán arra gondolt, hogyan tanulták meg nagyon hamar a gyárban a fiatal szakmunkástanulók a lógás, a lopás és a munkának álcázott semmittevés technikáját, akkor ehhez a rendszerhez talán mégsem kellene visszatérni.
Czomba Sándor államtitkár egy október 16-i nyíregyházi fórumon már konkrétumokat is említett: a szakképző iskolák jövő szeptembertől kerülnek az NGM irányítása alá. Ekkor a gimnáziumokat leválasztják a szakiskolákról és szakközépiskolákról. Az államtitkár azzal nyugtatta a kedélyeket, hogy
ez nem jelenti automatikusan azt, hogy az adott településen megszűnik a gimnázium, minden egyes iskolát egyenként akar megvizsgálni az NGM.
Megvizsgálnák azt is, hogy egyáltalán szükség van-e az adott szakközépiskolára, vagy azt hogyan lehet átalakítani. Megerősítve a fentieket, Czomba elejtette azt is, hogy
távlati cél még a szakközép- és szakiskolai képzésben részt vevők arányának növelése, a gimnáziumi létszám korlátozása.
A gimnáziumi létszámot több eszközzel is korlátozhatják. A Népszabadság szerint például azzal, hogy 4,25-ös tanulmányi átlag alatt senkit nem vesznek fel gimibe. Információink szerint hasonló ötlet már korábban is felmerült, de Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkár nem értett egyet a gimnáziumba való belépés ilyen mértékű korlátozásával. A gimnazisták száma azonban más eszközzel is korlátozható. Például azzal, ha csak az a gimnázium kap állami támogatást, amelyik megfelelő továbbtanulási rátát produkál. Hasonló, eredményességhez kötött támogatást már alkalmaztak a hat- és nyolcosztályos, a két tannyelvű és a „nulladik”, nyelvi előkészítő évfolyamoknál is. Ebben az esetben nem a „gaz kormány” fogja megszüntetni a gimnáziumot, hanem az elbukik a kemény versenyben és megszűnik, vagy időben felajánlja magát valamelyik egyháznak.
További részletekért egyelőre hiába kopogtattunk az NGM-nél és az Emberi Erőforrások Minisztériumánál. Felhívtuk viszont Parragh Lászlót, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, akiről tudható, hogy jelentős hatása van az oktatási rendszer mostani átalakítására. A duális szakképzést zászlajára tűző iparkamara már a 2010-es választások előtt megállapodást kötött a Fidesszel a tervek megvalósítására, majd ezt a kormánnyal később meg is erősítették.
A kamarának már 15 éve megvan a szakmai koncepciója a duális szakképzésről, mondta az Indexnek Parragh László. Az elmúlt négy évben átalakították a szakmai képzés szerkezetét, modernizálták a tananyagokat, megalakultak a hiányszakmákat monitorozó megyei fejlesztési és képzési bizottságok. Parragh szerint most az iskolai intézményrendszer átalakításának kell nekiállni, amiről az elnök maga is tudja, hogy
nem lesz konfliktusmenetes.
Korábban az iskolák épp az akkori pénzügyi feltételek hatására egyesültek vagy szélesítették a profiljukat, ezért jöttek létre „az általános iskola-szakiskola-szakközépiskola és gimnázium” kombók. Ez azonban nem mindenhol működött jól.
Volt, ahol a régió legjobb szakközépiskolájából a város leggyengébb gimnáziuma lett – mondta Parragh. Az iparkamara elnöke szerint az átalakítást érzelmi- és presztízsokok is nehezítik majd, pedig mindenkinek meg kellene értenie, hogy
a szakmunka ma már nem azt jelenti, amit harminc évvel ezelőtt. Miközben önmagában egy gimnáziumi képzésnek a munkaerőpiacon nem sok értelme van, a mai szakmák komoly felsőfokú tudást igényelnek. Elég csak egy mechatronikai műszerészre vagy egy logisztikusra gondolni, akinek több idegen nyelvet is beszélnie kell.
Parragh szerint a gimnázium feladata tényleg az egyetemi továbbtanulásra való felkészítés lenne, és nem helytállóak azok a bírálatok, hogy a szakképzés zsákutca. A szakképzés akkor zsákutca, ha valaki olyat tanul, amivel nem lehet elhelyezkedni. Az új rendszerben azonban mindenkinek meglenne a lehetősége arra, hogy ha erőt és tehetséget érez magában, akkor egyetemet is végezzen. Az iparkamara elnöke egy példát is mondott. A Mercedes kecskeméti gyárára alapított szakképzésen 31-en indultak, közülük 27-en végeztek. A Mercedes mind a 27 végzősnek ajánlott munkát. Közülük 23-an esti gimnáziumba jelentkeztek, mert szeretnének mérnökök lenni.
Parragh szerint az új szakképzési rendszer akkor működhet jól, ha nemcsak a nagyvállalatokat, de akár a kisebb családi vállalkozásokat is meg tudják győzni arról, hogy megéri tanulót alkalmazni. A diákok külső gyakorlati helyeken való alkalmazását eddig a szakképző iskolák saját érdekeltségi rendszere is akadályozta: inkább a tanműhelyben tartották a diákokat, hogy a leépítéseket elkerüljék. Mostantól már csak akkor van erre lehetőség, ha az iparkamara igazolást ad arról, hogy a régióban nincs lehetőség cégeknél végzett gyakorlatra.
Az, hogy Magyarországon az oktatással komoly gondok vannak, régóta közhely. A helyzet leegyszerűsítve: a csak nyolc osztályt végzettek gyakorlatilag kiszorultak a munkaerőpiacról, helyüket nagyrészt átvették a szakmunkások, az ő helyüket pedig részben az érettségizettek, sőt azok a diplomások, akik saját területükön nem tudnak elhelyezkedni.
Ez alapvetően nem csak egy szerkezeti probléma, a fő gond az oktatás színvonalával van. Néhány éve egy szakiskola igazgatója arra panaszkodott, hogy az általános iskolából félanalfabéták kerülnek hozzájuk, márpedig ők nem taníthatók. Egy szinttel feljebb sincsenek rendben a dolgok. Ami egy-egy fejlettebb országban átlagosnak mondható, nálunk elitiskolák kiváltsága. Egy átlagos magyar középiskolában nem hogy nyelvet, szövegértést, logikát, általános műveltséget nem szednek magukra a diákok, sok helyen már az nagy eredmény, ha az érettségiig rendesen megtanulnak írni és olvasni.
Jó szakemberekre lenne tehát szükség rossz gimnazisták helyett? A cégek egybehangzóan állítják: örülnének, ha több lenne a szakmájához értő, képzett munkás. Csakhogy a tendencia jelenleg az, hogy a „szakmunkások állásait” is szívesebben töltik be érettségizett vagy akár diplomás emberekkel. Egy érettségi ugyanis ma legalább annak a jele, hogy az állásra jelentkező nem analfabéta. Hasonló a helyzet a gyengébb főiskolai, egyetemi végzettséggel is: ha nem is tud mindenki elhelyezkedni a saját szakterületén, még így is sokukat felszívja a munkaerőpiac.
Még ha van is logika abban, ahogy a kormány a gimnáziumok helyett a szakközépiskolás és szakiskolai képzés felé akarja terelni a fiatalok egy részét, mindez keményen ütközik a magyar valósággal. Ha ugyanis a számokat megnézzük, jól látszik, hogy érettségivel és diplomával sokkal könnyebben talál valaki munkát, és több pénzt is keres, mint az, aki szakmunkásként próbálkozik. Miközben tehát igaz az az állítás, hogy kevés a jó szakmunkás, az is igaz, hogy a jelenlegi oktatási rendszerben aki állást akar, jobban teszi, ha nem elégszik meg a szakmunkásoktatással, még akkor is, ha végül aztán tényleg munkásként helyezkedik el.
Egy jól működő duális képzés ugyan valóban javíthat az elhelyezkedési lehetőségeken, és csökkentheti a lemorzsolódást, az oktatási rendszer problémája azonban összetettebb ennél. Hiába adott egy jó céges tanműhely, ha például nem lehet az általános iskolai tudásra sem alapozni. Ráadásul önmagában azzal, hogy a diákok nagyobb részét munkásnak küldjük, és kevesebb lesz a gimnázium, még nem javul automatikusan a középiskolai oktatás színvonala.
A helyzet megoldásához átfogó, komplex, az alapszintű és a felsőoktatást is magába foglaló stratégiára és annak következetes végrehajtására van szükség. A világ sikeres oktatási rendszereit vizsgáló tanulmányok szerint ugyanis az oktatási rendszerben akkor érhető el érdemi javulás, ha a problémákat rendszerszinten kezelik, és tényleg minden a tanárképzéssel kezdődik. Ehhez pedig több pénz kell.
A nemzetközi példák azt mutatják, hogy lehet alakítgatni az iskolákat, a képzési formákat, a szakokat, egységesíteni a tankönyveket, ha a tanári pálya nem a legvonzóbb karrierek egyike, ha a tanári fizetés nincs összhangban más diplomás jövedelmekkel, az erőfeszítések nem érnek célt.
Persze a tanárok jellemzően akkor sem elsősorban a pénzért mennek erre a pályára, ha megfizetik. Felmérések szerint például ha a tanári bérezés az átlagnál már eleve jobb, a plusz emelések nem dobják meg jelentősen az érdeklődők számát. Amíg viszont az átlagot sem éri el, sőt jóval alatta van a tanárfizetés, a legjobbak elfordulhatnak a pályától. Ma egy kezdő, egyetemet végzett tanár alapbére 111 832 forint túlórákkal, egy nagyvállalatnál a diplomás pályakezdőknek adott bruttó 250-260 ezer forint körül mozog. Ezt a szintet mai állás szerint egy tanár negyven év munkával sem éri el.
A kormány ezt érzékelve el is kezdte a pedagógusok fizetésének emelését, az életpályamodell pedig irányaiban jó is, de a szűk költségvetési keretek miatt drámai áttörés nem várható. Idén 38 milliárd megy a 150 ezer pedagógus béremelésére, ennek nagyjából ötszörösére lenne szükség a látványos elmozduláshoz. És akkor az még tényleg csak a tanárok bére, a tanárképzés fejlesztéséről, az eszközökről, informatikai fejlesztésekről, infrastruktúráról még nem is beszéltünk.
| Egyetemi diplomával | Főiskolai diplomával | |||||
| korábban | 2013. szeptember 1-től | korábban | 2013. szeptember 1-től | |||
| alapbér | túlórákkal | alapbér | túlórákkal | |||
| pályakezdő | 89 595 Ft | 99 828 Ft | 111 832 Ft | 82 170 Ft | 91 555 Ft | 102 065 Ft |
| 5 év után | 93 840 Ft | 104 559 Ft | 134 198 Ft | 85 046 Ft | 94 760 Ft | 122 478 Ft |
| 10 év után | 103 854 Ft | 115 716 Ft | 150 973 Ft | 91 209 Ft | 101 626 Ft | 137 788 Ft |
| 15 év után | 115 584 Ft | 128 786 Ft | 162 156 Ft | 97 371 Ft | 108 493 Ft | 147 994 Ft |
| 20 év után | 122 304 Ft | 136 273 Ft | 167 748 Ft | 100 453 Ft | 111 926 Ft | 153 098 Ft |
| 25 év után | 135 040 Ft | 150 464 Ft | 178 931 Ft | 108 485 Ft | 120 876 Ft | 163 304 Ft |
| 30 év után | 146 646 Ft | 163 396 Ft | 190 114 Ft | 118 555 Ft | 132 096 Ft | 173 511 Ft |
| 35 év után | 152 236 Ft | 169 623 Ft | 195 706 Ft | 123 590 Ft | 137 706 Ft | 178 614 Ft |
| 40 év után | 164 352 Ft | 183 123 Ft | 206 889 Ft | 133 660 Ft | 148 926 Ft | 188 820 Ft |