A hat halálos áldozattal járó romák elleni gyilkosságsorozat kapcsán az állam elismerte a felelősségét a nyomozás során elkövetett sorozatos szakmai hibák miatt. A túlélők és az áldozatok családjai részére ezért idén márciusban kárenyhítést határozott meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Több hónappal a kárenyhítések kifizetése után a Roma Sajtóközpont (RSK) meglátogatott néhány érintett családot.  

Nagycsécs, 2008. november 3. Az első halálos áldozatot követelő támadás helyszíne. A gyilkosok a faluszélén két házat gyújtottak fel. Nagy Tibornét és sógorát, Nagy Józsefet sörétes puskával lőtték agyon, amikor a Molotov-koktéllal felgyújtott házból próbáltak kimenekülni. A gyilkosság túlélői néhány faluval odébb, Oszláron élnek.

Nagy Tibor ugyanolyan kifejezéstelen arccal bámul maga elé, mint amikor utoljára januárban találkoztunk. Menyétől megtudjuk, épp a mentőt várják, mert az egyik lábujja kezd elhalni a magas vércukor miatt. Az orvos azt mondta, ha nem javul, előbb-utóbb amputálni kell. Közben Tibor fia, Tibi is megérkezik. Épp tanfolyamon volt Tiszaújvárosban, és közben beugrott a kórházba is, ahol közölték, ma nincs sebészet. A mentő ezért nem jött. Kár, hogy erről őket nem értesítették.

Tiborék lakása – melyhez egy német alapítvány és a magyar állam segítségével jutottak még 2010-ben – nem sokat javult január óta: kicserélték a bejárati ajtót, vettek néhány használt bútort. Az épület háta mögött felhúzott szoba-konyhát viszont Tibi testvére szépen kicsinosította. Kriszti nemrégiben mégis fogta az új bútorokat, és átköltözött élettársa lakásába. Az udvaron rendszám nélkül árválkodó autó az egyetlen vagyontárgy, amit a lánytestvér hátrahagyott. Egyelőre nincs senki a családban, aki vezesse.

Tibi és Kriszti beszélő viszonyban vannak, de kerülik a kontaktust. A testvérek ugyanis nem tudtak megegyezni a kártérítés elköltésével kapcsolatban: mindenki másra költötte volna, végül a pénz néhány hónap alatt elcsorgott. Jelentős része a rokonoknak ment kölcsönbe.

Könnyen elképzelhető, hogy a Tiborékhoz hasonlóan máról holnapra élő unokatestvérek, nagybácsik és nagynénik milyen eséllyel tudják majd visszafizetni a például orvosi ellátásra, vagy néhány százezer forintos „lakás” megvásárlására odaadott kölcsönöket.  Amikor a saját határainkhoz képest jelentős pénzösszeg felett kell hirtelen döntéseket hozni, nem árt a külső szakmai segítség.

Tibiék elmondják, hogy a kártérítési folyamat lebonyolításával megbízott Fehér Gyűrű Egyesülettől nem kaptak semmilyen felkészítést, hogy mit kezdjenek a pénzzel. „Egyszer csak jött egy SMS, hogy átutalták a kártérítést. Azóta senki nem keresett minket.” 

Piricse, 2008. augusztus 8. A második a támadássorozatban Gyetinás Magdolnát lábon lövik az utcán. Fiát és családját szintén megtámadják, de nem tudnak kitörni a házból, így nem futnak bele a lövésekbe. A család azóta is a szabolcsi faluban lakik.

Gyetinás Tiborék ugyanabban a piricsei szocpolos házban élnek, amiben még januárban találtuk őket - az akkor még szinte teljesen üresen kongó lakást nemrégiben megvásárolták és felújították. Kulturált a fürdőszoba, tágas az ebédlő, jól felszerelt a konyha, a két hálószoba is viszonylag jól berendezett. A terasz lekövezésére és kisebb munkálatokra azonban már nem futotta a megítélt összegből. A családfő Balog Zoltán minisztertől kérne még százhúszezer forintot az utolsó simításokra.

A Nagy családhoz hasonlóan itt is egy kórházi eset árnyékolta be a hangulatot, Tibor anyja, a támadásban lábon lőtt Magdi néni pár nappal korábban került be a nyíregyházi kórházba, mert egyik szemére hirtelen elvesztette a látását és óriási fejfájás gyötörte. Tiboréknak nem volt pénze meglátogatni a nagymamát. Amikor a telefonunkon felhívják, Magdi néni erőtlen hangon meséli, hogy megműtötték, és pár nap múlva hazaengedik.

Az otthon a Tiborék háza mögötti sufnit jelenti, amit ugyan kifestettek és berendeztek, de meglepő lenne, ha a tető egy része beázás nélkül kibírná a telet. A néni részére megítélt kártérítési összeg sorsa ismeretlen, legalábbis Tibor elmondása szerint: a pénzt Magdi néni gyámja, az egyik unokaöccse kezelte, de nem tudni, a pénz hova lett. Az ügyben büntetőeljárás van folyamatban.

Gulyás József, az áldozatokkal kapcsolatban lévő civil csoport egyik tagja szerint elismerésre méltó, hogy az állam felismerte a felelősségét az ügyben és kárenyhítést adott a családoknak, még ha annak mértéke el is marad a hasonló tragédiák kapcsán korában kifizetett összegektől.

Gulyás szerint az állam hibát követett el, amikor olyan szervezetre bízta a kárenyhítési folyamat lebonyolítását, amely korábban semmilyen kapcsolatban nem volt a családokkal, és később sem igyekezett kellő mértékben informálódni. Sok családnak komoly mentorálásra, pszichológusra lenne szüksége, de ilyen jellegű segítséget nem kaptak. Gyetinásék esetében például megelőzhető lett volna a bűncselekmény megfelelő odafigyeléssel, mondja Gulyás.

A kislétai támadásban az édesanyját elvesztő, az arcán súlyosan megsérült Katrin pedig nemsokára betölti a 18. életévét, de valószínűleg senki nem fog neki segíteni az állam részéről, hogy a támogatást ésszerűen használja fel.

Gulyás szerint azt egyébként is előre látni lehetett, hogy a szinte kivétel nélkül mélyszegénységben élő családok nem lesznek felkészülve, hogyan költsenek el hatékonyan akár 2 millió forintot is. Infrastrukturálisan szinte mindenkinek javult a helyzete, de ettől még nem tudnak minőségibb életet élni, hiszen a kicsinosított lakásokban az asztalra nem kerül több kenyér. Az egyszeri pénzbeli juttatás mellé szerinte folyamatos mentorálással néhány tízezer forintos életjáradékot is biztosítani kellett volna, különösen olyan családok esetében, ahol kisgyerek vagy nagyon időskorú ember van.

A Fehér Gyűrű Egyesület vezetője, Fügedi László nem kívánt semmilyen konkrétummal szolgálni a kárenyhítési folyamatban betöltött szerepükkel kapcsolatban. Azt azért megjegyezte, hogy mentorok lettek azon családok mellé kijelölve, akik kérték, és a mai napig is van olyan személy, akivel napi kapcsolatban vannak. Aki viszont nem igényli a segítséget, azon nem lehet segíteni, mondta a szervezet igazgatója. A kérdésre, hogy milyen gyakran kerül sor a mentorálásokra, azt a választ adta, hogy amikor szükség van rá. „Van, amikor a családok hívnak minket, de van, amikor mi úgy gondoljuk, hogy meg kell őket kérdezni, hogy mi van”. Kérdésünkre, hogy az egyesület pontosan milyen feladatok elvégzésére kapott megbízást és erre mekkora összeget kapott az államtól, Fügedi László titoktartási nyilatkozatra hivatkozva nem kívánt válaszolni.  

Mivel a Fehér Gyűrűtől kevés konkrétumot tudtunk meg, megkérdeztük a minisztériumot. Az EMMI sajtóosztálya azt válaszolta, hogy az egyesület vállalta a sértettek igényei alapján a személyes mentorálást. A megállapodásban szerepel a tanácsadás is a kárenyhítési összeg felhasználásában, de vállalták a segítségnyújtást az adósságrendezésben, a bankszámla nyitásban, az ingatlanvásárlásban, valamint a felújításokban is. Az egyesület 6,5 millió forintot kapott az államtól a feladat lebonyolítására.

Kadét Ernő,
Roma Sajtóközpont, RSK