Ember olyan finom brutalitással nem tett még helyre adóhatósági vezetőt, ahogy ő a NAV elnökét. A postaládája eldugul az őt a sunyiba küldő Fidesz-szimpatizánsok leveleitől. Rogán Antal szerint szavahihetetlen, és már váltaná is lefelé, a CÖF meg ráküldte a nyomozókat. Csendben jött és egyszer csendben fog távozni, ám most a csapból is ő folyik: M. André Goodfriend, az amerikai nagykövetség vezetője, akiről sokat beszélünk, de alig tudunk valamit.
Megtörtént, ami szinte soha: egy, legfeljebb a színes nyakkendőivel feltűnő, szürke, külföldi diplomata lett Magyarország egyik legkeresettebb médiaszereplője, akit a kormányhoz legközelebb álló civil szervezet, a CÖF már egyenesen kiutasíttatna az országból. André Goodfriend, az amerikai nagykövetséget vezető megbízott ügyvivő személyéről nehéz bármit megtudni, mert jól itthon senki nem ismeri, aki meg kicsit mégis, az nem beszél róla.
Minek is beszélnének, hiszen mégiscsak egy önmagában érdektelen külügyi tisztviselőről van szó. Olyanról, aki nem maga kereste a fényt, hanem a körülmények miatt lett érdekes, és akire, ha a kitiltási ügy egyszer végleg lecseng, Magyarországon a kutya se fog emlékezni.
A diplomata Goodfriend előéletéről elsősorban a követség honlapján olvasható életrajza alapján lehet tájékozódni: egy tipikus amerikai karrierdiplomata-életút rajzolódik ki.
André Goodfriend születési éve érdekes módon nem szerepel sem az önéletrajzában, sem máshol. Amikor megpróbáltunk utánajárni, kiderült, hogy az adat nem publikus: Amerikában sokan védekeznek így a személyazonossággal való visszaélések ellen. A diplomata – különösen a hasonló korú magyar férfiakhoz képest – jól tartja magát, és valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha családi és karrieradatai alapján a korát 55-60 év közé saccoljuk.
Túlteljesítő bölcsészként Goodfriend az Arizonai Egyetemen filozófia, ógörög, francia és rádiós-tévés kommunikáció szakokon szerzett alapdiplomát. A jeruzsálemi Héber Egyetemen később csinált egy masterst is kommunikációból, végül az új médiával kapcsolatos „doktori kutatásokat” folytatott Londonban.
Goodfriendet nem lenne olyan könnyű megszorongatni „külföldiül”, mint Vida Ildikót: magyarul, héberül, franciául, új- és ógörögül, spanyolul, hindiül, arabul és jiddisül is tanult. Nős, és három felnőtt fia van.
Abban, hogy az előző nagykövet, a 2013 júliusában a megbízatása lejártával távozó Eleni Tsakopoulos Kounalakis helye máig betöltetlen, több ok is közrejátszhat. A nagyköveti posztra Barack Obama által hivatalosan 2013 őszén kijelölt, politikai ejtőernyősnek tartott Colleen Bell tévéproducer szenátusi meghallgatásán komoly kétségek merültek fel az alkalmasságával kapcsolatban, miután nem igazán sikerült megneveznie az USA stratégiai érdekeit Magyarországon. A kinevezési folyamat megakadt, és erősen kétséges, hogy az immár republikánus többségű szenátus valaha rábólint-e Bellre. De ha ezt belátva Barack Obama esetleg mást jelöl Bell helyett, akkor is hónapokat kell várni az új szenátusi meghallgatásra.
Kérdés persze, hogy a Fehér Ház a jelenlegi helyzetben mennyire szorgalmazza egyáltalán egy nagykövet küldését. A késlekedés másik oka ugyanis feltehetőleg az amerikai–magyar kapcsolatok romlásában keresendő. Ebben az olvasatban a húzódó nagyköveti kinevezés a magyar kormány egyre hűvösebb megítélésére utaló jelzések sorába illeszkedik: Orbán Viktort nem hívják Washingtonba, nem élnek a magyar kormány meghívásával, a magyar külügyminisztert pár hete csak államtitkár-helyettesi szinten fogadták. Felmerül, hogy ebben a turbulens helyzetben talán jobb is Washingtonnak, ha profi diplomata és nem egy tapasztalatlan politikai kinevezett áll a képviselet élén.
Goodfriend 1987-ben került a State Departmentbe, és egyből Tel-Avivban lett alkonzul. Ezután az újdelhi, majd a moszkvai nagykövetség konzuli osztályán dolgozott alkonzulként, illetve konzulként. 1997-től öt évig Washingtonban volt, majd két évig regionális konzulként afrikai országoknak segített. Az USA londoni nagykövetségén folytatta konzulként, majd már főkonzulként 2009-től a képviselet 2012-es bezárásáig Damaszkuszban állomásozott. Hazaérkezése után a State Department kitüntette.
A kitüntetés karrierlépcsőt is jelentett. Konzuli pozíciójának megfelelően addig elsősorban igazgatási ügyekkel foglalkozott, 2013-as magyarországi, követtanácsosi (ez a vezető amerikai külügyi tisztviselők négy rangfokozata közül a harmadik) posztja azonban már olyan megbízás, ami államközi ügyeket is érint.
Érkezése óta ideiglenes ügyvivőként ő vezeti a nagykövetséget. Mivel a kinevezett nagykövet, Colleen Bell szenátusi jóváhagyásának folyamata közel egy éve elakadt, hacsak haza nem rendelik, jó ideig Goodfriend marad még az Egyesült Államok vezető budapesti diplomatája – akár tetszik ez Rogán Antalnak, akár nem.
Valószínűleg egyetlen olvasó se tudja, hogy hívják Németország, Nagy Britannia, Franciaország, Oroszország vagy Kína magyarországi nagykövetét. André Goodfriend létezéséről sem értesültünk volna soha, ha a követség nem tilt ki magyar állampolgárokat, és kerül ezáltal reflektorfénybe. Goodfriend egy profi diplomata, akinek nem a személye a fontos, hanem hogy miként kezelte a rendkívül kényes kérdést ő és az általa vezetett követség.
A kitiltási ügyben a tisztánlátást kezdettől nyelvi problémák hátráltatták. A követségi szóhasználatban szereplő „individual”-t (személy) például a sajtóban visszatérően magánszemélynek fordították, amit ebben az összefüggésben mindenki úgy értett, hogy nem kormánytisztviselőkről van szó. Később tisztázódott, hogy ennek pont az ellenkezője igaz.
Amikor viszont Goodfriend az MTV Híradónak nyilatkozva a „member of government” kifejezést használta, azt kormánytagnak fordították, és a sajtó is így vette át. Ami szó szerint pontos fordítás, csak épp a fogalmak nem fedik egymást.
Míg ugyanis Magyarországon a kormánytag a minisztereket, esetleg a fontosabb államtitkárokat jelenti, Amerikában a hasonló pozíciókat betöltőkre inkább a „senior government official”-t (vezető kormánytisztviselő) használják, a „member of government”-be pedig beleférnek a kormány felügyelete alatt álló fontosabb állami hivatalok vezetői is.
A fordítási problémákról, fogalmi kavarodásokról persze nem a követség tehet. A tartalmi kérdések azonban már más megítélés alá esnek.
Az világos, hogy a Napi Gazdaság vádjára a nagykövetségnek reagálnia kellett: elismerték, hogy voltak kitiltások, és tagadták, hogy azokat a NAV amerikai cégeket érintő vizsgálatai miatt rendelték volna el. Csakhogy Goodfriend azóta a nyilatkozataiban egy sor olyan információt is csepegtetett, amelyeknek a szükségességére nehéz ennyire kézenfekvő okot találni. Ilyen volt annak bejelentése, hogy
Miközben a követség kommunikációjának fő vonala az, hogy a kitiltásokat olyan információkra alapozták, amelyek a magyar kormánynak is a rendelkezésére állnak, Goodfriend a Népszabadságnak a múlt héten azt mondta, hogy konkrét személyek érintettségét sikerült megállapítaniuk. Ami, ha igaz, a nyílt elismerése annak, hogy a kitiltásokat nem csak az olyan összecsengő beszámolókra alapozták, mint a Transparency International országjelentése vagy a rendszeres, milliárdos áfacsalásokról beszámoló volt NAV-ellenőr Horváth Andrásé, hanem konkrét bizonyítékaik is vannak.
Voltak olyan esetek is, amikor úgy tűnt, hogy Goodfriend nem igazán átgondoltan nyilatkozik. Az október 24-i sajtótájékoztatón a követségen például azt mondta, hogy a kitiltás csak az érintettek magáncélú útjaira vonatkozik, de ha diplomata-útlevéllel, az ország képviseletében érkeznek az USA-ba, nem gördítenek akadályt a belépésük elé. Hetekkel később, az Origónak nyilatkozva már sokkal árnyaltabban fogalmazott: önmagában egy diplomata-útlevél nem elég, kell magyar megbízólevél és amerikai fogadókészség is.
Goodfriend szeret sétálni. Ezt nemcsak onnan lehet tudni, hogy amikor Vida Ildikóval összefutott, épp egy kis déli sétára indult, vagy hogy a Békemeneteken meg a netadós tüntetésen is feltűnt, hanem maga is beszélt róla nemrég egy sajtótájékoztatón, felelevenítve, hogy a Várból, az időközben Magyarországnak visszaadott Táncsics utcai épületből, ha csak tehette, gyalog sétált be a Szabadság térre. Egyéb kedvteléseire csak a Facebook-oldala alapján lehet következtetni: lájkolta Leonard Cohent, a Budapest Sound Collective alkalmi klasszikus zenekart és egy Dunndotta nevű francia duót.
A másik furcsa nyilatkozatot szintén az említett sajtótájékoztatón tette, amikor arról beszélt, hogy nyitottak rá, hogy az érintettekkel, ha ragaszkodnak hozzá, a kitiltás jogi alapján túli információkat is közöljenek. Úgy tűnik azonban, hogy erről valójában szó sincs: Vida Ildikónak a Goodfriendnél tett látogatásakor semmit sem sikerült megtudnia, a 444.hu-nak nyilatkozó amerikai szakértő pedig nagyon valószínűtlennek nevezte, hogy a 7750-es proklamációra alapozott kitiltások esetében az USA bármilyen bizonyítékot vagy információt kiadjon az érintetteknek, azzal ugyanis precedenst teremtenének, amire aztán mások is hivatkoznának.
A stratégiának tűnő információcsepegtetés és a talán véletlenszerű pontatlanságok úgy tűnik, jól kiegészítik egymást. Az eredmény az, hogy egy hónapja a korrupció az egyik legforróbb közéleti téma Magyarországon. Hogy az USA-nak tényleg a magyarországi korrupcióval van baja, vagy ez csak egy eszköz, hogy Orbánt finoman az atlantista prioritások felé tereljék vissza Putyintól, ebből a szempontból másodlagos: Goodfriend alapvetően sikeresen teszi a dolgát.
Higgadt rutinnal kezelte, amikor az utcán, a Hír TV kamerája előtt jött rá, hogy a tévéstáb és Vida Ildikó, valamint Vida ügyvédje kelepcét állított neki. Ahogy visszakérdezett, hogy van-e időpontjuk (holott nyilván tudott volna róla, ha Vidáék bejelentkeztek), majd ahogy a megszégyenült kormánytisztviselőt mégis visszakísérte hogy fogadja, az tanítani való volt.
Ugyanilyen fölényesen tette helyre a netadós tüntetésen való felbukkanása miatt otrombán rátámadó Kovács Zoltánt, a kormány nemzetközi tanácsadóját, emlékeztetve, hogy a CÖF-ös Békemeneteken is ott volt. Ugyanakkor lehetetlen nem észrevenni, hogy
Ez nemcsak a fentiekből, hanem abból az ironikus Twitter-posztból is egyértelműen kiderült, amivel utólag Vida Ildikó látogatására reagált, váratlan adóhatósági látogatásnak nevezve a történteket. A büntetőjogi felelősségét és a kiutasítását felvető CÖF-re reagálva szintén félreérthetetlen iróniával ajánlotta a Twitteren a diplomatákat védő bécsi szerződés elolvasását az érdeklődők figyelmébe. Ha a büntetőjogi felvetés abszurdnak is tűnik, spontán, csipkelődő megnyilvánulásai kétségkívül nem igazán felelnek meg a visszafogott, semleges diplomataideálnak. (Minderről természetesen szerettünk volna az ügyvivővel is beszélni, de a nagykövetség leterheltsége miatt erre nem volt lehetőség.)
Arról azonban szó sincs, hogy a nagykövetségtől alapvetően távol állna a keménykedés. Érdemes elolvasni a Szabadság téri szobor körüli vitához hozzászóló áprilisi követségi közleményt, amit korántsem a szokásos óvatoskodás jellemez:
Mint szintén demokratikus ország, továbbra is arra ösztönözzük a kormányt, hogy igyekezzék becsületesen, nyíltan és tényszerűen értékelni a magyarországi holokausztot. Ehhez hozzátartozik, hogy kikéri és figyelembe veszi a magyar társadalom valamennyi rétegének véleményét, és különösen azokét, akiket jogosan érintenek érzékenyen a kormánynak a hetvenedik évfordulóval kapcsolatos tervei.
A különösen mazochisták elolvashatják Goodfriend Kik az amerikaiak? című eposzi méretű februári blogposztját, aminek most hirtelen egyetlen gondolatmenetét se tudnám felidézni, és csak azért említem, mert a szerzője pont az új média kormányzati kommunikációs hasznosításáról folytatott doktori tanulmányokat. Valószínűleg végül nem szerzett PhD-t, különben biztos beírta volna az életrajzába.
Hasonlóan erősre sikerült a civilekkel szembeni kormányzati fellépést bíráló amerikai EBESZ-ügyvivő felszólalása, amit a nagykövetség teljes terjedelmében utánközölt. Ezek egyértelműen tudatos, a kormánynak szóló, erős és kritikus üzenetek.
Az, hogy Goodfriendet szórakoztatja, ha néha a szerepéből kilépve csipkelődhet kicsit, érthetőbb, ha megnézzük, egyébként milyen kommunikációs lehetőségei vannak.
Januárban kétnyelvű blogot indított, ahol azóta 14 poszt jelent meg. A nem különösebben izgalmas írásokban a kommunikáció hangsúlyozása és a párbeszéd sürgetése dominál. Az utolsó, több mint három hónapos posztban az ügyvivő a liberális szó jelentése körüli félreértéseket próbálta tisztázni: a témaválasztásban valószínűleg szerepet játszottak Orbán Viktor júliusi tusványosi, az illiberális demokrácia építéséről szóló mondatai is.
Az ügyvivő követtanácsos amúgy a világon az egyetlen nem nagyköveti státuszú amerikai diplomata, aki a gondolatait hivatalos blogon megosztja: rajta kívül a kambodzsai, a svéd, a vatikáni és a svájci amerikai nagykövet tesz még így.