Pénzt, energiát nem kímélve megszerzett egy nyelviskolai angoltanításra képesítő posztgraduális cambridge-i oklevelet, hogy Magyarországon taníthasson, pedig bárhova mehetne vele a világon? Kár volt, mert mostantól nem teheti be a lábát az állami és uniós forrásokból finanszírozott nyelviskolákba. A gazdasági tárca szerint a hazai pedagógiai végzettséggel nem rendelkezők teljes kitiltását a nyelvoktatás minőségének javítása érdekében kellett meglépni. A nagy minőségjavításban majdnem sikerült kitiltani az anyanyelvi oktatókat is, de ők végül kaptak egy kiskaput.
Magyarországon a legmagasabb a semmilyen nyelvet nem beszélők aránya az unióban. Egy, az év elején publikált statisztika szerint a felnőtt lakosság 63 százaléka hadilábon áll az idegen nyelvekkel.
Ebben a helyzetben a kormány sem maradhatott tétlen, és szigorított egyet a nyelvoktatókra vonatkozó szabályokon.
Ez azt jelenti, hogy hiába van valakinek nyelvszakos egyetemi diplomája, vagy hiába szerzett olyan, külföldön nagy becsben tartott nyelvoktatói képzettséget, mint például a CELTA (Certificate in Teaching English to Speakers of Other Languages), az nem elég.
Itthon elismert pedagógia szakos végzettség nélkül eddig sem volt túl sok lehetőség az elhelyezkedésre, a korábbi szabályozás is csak 20 százalékos részesedést engedélyezett számukra az akkreditált nyelvi képzéseknél az oktatott órákból, ráadásul ebbe beleszámolták azokat a külföldről érkezett anyanyelvi tanárokat is, akiknek szintén nem volt meg a magyar törvények által előírt diplomájuk.
A kormányzat azonban az új tanév kezdetétől zéró toleranciát hirdetett, és 0 százalékra vitte le a kvótát az állami és uniós forrásokból finanszírozott nyelvtanfolyamokon.
Az a turista, aki angolul próbálkozik, egy felmérés szerint minden ötödik magyarral fog tudni elbeszélgetni. Ezzel a 20 százalékos aránnyal Magyarország az utolsó az unióban az Európai Bizottság 2012-es adatai alapján készült beszédes térképen.
Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért – Országos Nyelvoktatási és Nyelvvizsgáztatási Szakmai Egyesület elnök szerint viszont indokolatlan, következetlen és káros az új szabályozás. A törvénymódosítás elvette több száz olyan oktató megélhetését, akik más szemléletet képviselhettek, mint amit a magyar felsőoktatás pedagógia szakjai adnak. A CELTA oklevéllel rendelkezőket például a világ szinte bármely országában tárt karokkal várják az iskolák, mert a cambridge-i végzettség nem elméleti képesítést jelent. A képzésben részt vevők az első perctől azt gyakorolják, hogyan adhatják át valódi tanteremben a tudásukat.
A tiltás kizárja az oktatásból azokat a fiatal hallgatókat is, akik külföldön jártak, már megvan a nyelvtudásuk, és az egyetem mellett oktatnak. Ők sem rendelkeznek előírt pedagógiai végzettséggel. Rozgonyi szerint a törvénymódosítás eredetileg az anyanyelvi oktatótól is hazai tanári végzettséget követelt volna, ami „az anyanyelvi oktatók betiltásával lett volna egyenlő”, ezen a rendelkezésen azonban sikerült szelídíteni. A „könnyítés” az, hogy számukra „csak” egyetemi diplomát írtak elő, de azért ezzel is tovább szűkítették a törvényesen alkalmazhatók körét.
Az Index kérdéseire válaszolva az NGM sajtóosztályán azt állították, hogy az új szabályozás nem okozott negatív változásokat, mert „az új szabályozásból nem következik az, hogy a nyelvtanári vagy pedagógiai végzettséggel nem rendelkező jó nyelvoktatókat utcára kell tenni, vagy számukra megszűnt az óraadás lehetősége". A minisztérium szerint a nem támogatott és nem nyelvvizsgára felkészítő tanfolyamokon korlátozás nélkül oktathat bárki, akit az intézmény arra alkalmasnak talál. A tárca tagadja, hogy a nyelviskolák problémaként jelezték volna az új szabályozás várható hatásait: „Úgy látszik azonban, hogy vannak olyanok, akik szándékosan »félre akarják érteni« az új szabályokat.”
Az egyesület szerint viszont a minisztérium több ponton is ferdít. Az NGM jótékonyan homályban hagyja, hogy az általa ajánlgatott lehetőség – bár technikailag valós – már a közepes méretű, helyi iskolák számára sem igazi alternatíva, ugyanis az áfamentesség elvesztését, így a tanfolyamok drasztikus drágulását jelenti. Elvileg lehet indítani olyan tanfolyamot, amelyet a mostani szabályozásban nem preferált – például külföldön szerzett nyelvtanári végzettségű – oktató vezet, a tanfolyamdíj azonban már áfaköteles lesz. Az áfamentes képzési szolgáltatás feltétele az „engedélyezés”, amit viszont csak akkor lehet megszerezni, ha a tanári kar százszázalékosan megfelel az előírásoknak.
Az viszont egyáltalán nem felel meg a valóságnak, hogy az iskolák ne jelezték volna az észrevételeiket – jelentette ki a szakmai egyesület vezetője. Szakmai szervezetek a szakértőkön keresztül számos alkalommal jelezték, hogy a szabályozás rossz, értelmetlen és káros. Az elnök szerint a még csak tervezett rendeletcsomag két legkárosabb elemét épp a tiltakozással sikerült kivédeni. Ezért nem került végül a törvénymódosításba az, hogy az engedélyeztetési eljárás általánosan kötelező legyen, ami a magántanárok és a kisebb nyelviskolák betiltását jelentette volna, illetve azt, hogy az anyanyelvi oktatóktól – a már említett módon – magyar tanári végzettséget követeljenek meg.
Az egyesület értékelése szerint az új szabályozás összességében értelmetlen, mert a nyelvtanfolyamok minőségének javítását a legcsekélyebb mértékben sem mozdítja elő. A bürokrácia növelésén túl semmilyen valós hatással sincs az engedélyezésen áteső iskolák munkájának minőségére. Papíron teljesíthető, jórészt felesleges előírásokból áll, amin átmennek olyan iskolák, ahol – mint utóbb egy-egy napvilágra kerülő eset mutatja – botrányos színvonalú az oktatás, sőt, még olyan is előfordul, hogy tanárok tömegeit éveken át nem fizetik ki. Ez viszont nem akadálya annak, hogy a papírmunkával megszerzett „papír” alapján újabb és újabb vaskos megbízásokhoz jusson az „iskola” a nagy állami finanszírozású programokban.
Néhány érintett tanár szerint a módosítás furcsasága az is, hogy a legkevésbé sem támogatja azokat, akik a bürokratikus nehezítések ellenére mégis a pályán szeretnének maradni. Az egyikük szerint még az Oktatási Hivatal sem tudott pontos útmutatást adni, hogy posztgraduális képzésen kell részt venniük azoknak az oktatóknak, akiknek a tanárszakjuk hiányzik. Három féléves pedagógia szakos képzést kínál például az ELTE is, de a diploma megszerzése közel egymilliós költséget jelent, amit természetesen nem támogat az állam.