A közelmúlt eseményeihez képest kevesen vettek részt a harmadik Slutwalkon (magyarul Ribisétán), ahol a szexuális erőszak áldozatainak védelmére, pontosabban annak hiányára hívták fel a figyelmet. Pedig a Baranyai Rendőrkapitányság videója vírusként terjedt a neten , beszámolt róla a CNN-től a Reutersig mindenki, még egy indiai csatorna is.

Bár a 2-3 fokban és a kellemetlenül szemetelő esőben mindössze 400-an voltak a demonstráció csúcspontján, lényegében minden fontos gondolat elhangzott a szexuális bűncselekmények gyökeréig és az elérni kívánt ideális állapotig.

Két fiú már a tüntetés elején elmondta nekem, hogy szerintük mi a legnagyobb baj:

A mindennapi szexizmus. Az, hogy férfitársaságban olyan természetes nők megdugásáról beszélni, mint a levegővétel. Ebből a szempontból sokszor a fiúk is erőszak áldozatává válnak, mert úgy kell ilyenekről beszélgetniük másokkal, hogy nem szeretnének. Ma egy társaságban ciki nem szexistának lenni

- mondták.

A hétköznapok szexizmusáról beszéltek többen a Parlamentnél is. Az egyik fiút dühítette, hogy munkavállalóként a nők rendszeresen üvegplafonba ütköznek, nem jutnak feljebb a ranglétrán, kimutathatóan kevesebbet keresnek, és a társadalmi megbecsültségük is jóval alacsonyabb, mint a férfiaké.

Dühít, hogy a szexuális élet kettős mérce áldozatává válik, mert míg egy férfi henceghet azzal, hogy hány nővel feküdt le, egy nő bármennyit mond, az soknak számít, és lekurvázzák.

Abban lényegében minden felszólaló megegyezett, hogy ez a tüntetés nemcsak a baranyai rendőrök videójáról szól, "azok csak a magyar társadalom problémáinak tünetei". Ebbe a problémakörbe tartozik, hogy a tüntetés több résztvevője szerint ma Magyarországon már-már ciki kiállni a nők jogaiért, mert sokszor még a nők maguk sem tudják, hogy miért baj, ha magukat szexuális tárgyként állítják be, és örülnek, ha a férfiak így is kezelik őket.

Egy férfinak akkor sincs joga hozzám érnie, ha meztelenül szaladgálok az utcán. Oké, hogy ez kulcsinger a férfiaknak, de akkor is meg kell tudniuk tartóztatni magukat

- mondta az Indexnek Pintér Mariann, aki korábban szexuális erőszak áldozatául esett. Szerinte az az egyik nagy baj, hogy nincsen semmilyen visszatartó erő, nem ítélnek el látványosan erőszaktevő férfiakat, akkor sem ha közszereplők, politikusok.

Ha valaki megveri a feleségét, másnap ugyanúgy bemehet dolgozni a Parlamentbe. Ez a nagyon felháborító!

Pintér egyébként egy olyan pszichoterápiás csoportban dolgozik, ahova két olyan nő is jár, akiket köztiszteletben álló politikus férjük bántalmazott. Mindkét nővel az a helyzet, hogy csak nekik kell bűnhődniük, míg a férjeik minden megaláztatást elkerülve nevetve megússzák.

Nőket a törvényalkotásba

A tüntetés egyik legszembetűnőbb figurája egy magas, bajszos úr volt, aki szőke női parókában és egy rúzsfolttal az arcán jelent meg. "Nem akarom, hogy bárkit is az öltözéke alapján ítéljenek meg. Ez mindkét nemre igaz, nem genderspecifikus, de attól még elfogadhatatlan" - mondta Sallai Mátyás.

Szerinte az a nagyon felháborító, hogy ma kormányzati szinten is úgy gondolják, hogy valamilyen szinten a szexuális erőszak áldozata is ludas. "Sokat segítene a helyzeten, ha nőket is bevonnának a törvénykezésbe. A magyarországi problémát jól mutatja, hogy nincs nő a kormányban, pedig nem hiszem el, hogy ne találtak volna legalább 3-4 nőt szociális vagy kulturális területre."

Hasonlóról beszélt a Fehér Kendők mozgalom egyik alapítója is, aki szerint "nagyon hiányoznak a nők és asszonyok az Országházból, mert így hiányoznak azok az értékek is, amelyeket inkább a nők képviselnek." Szerinte ilyen az együttérzés, a lojalitás, és a szolidaritás.

Konkrétumként pedig felmerült, hogy a választások előtt Magyarország látványosan aláírta az Isztambuli Egyezményt, ami a nők ellen irányuló erőszak minden formájának felszámolását tűzte ki céljául. A dokumentumot azonban nem ratifikálták, azaz nem emelték törvényi szintre, így lényegében az olyan, mintha meg sem történt volna. A szervezők felhívták a figyelmet, hogy a 2015-ös költségvetési tervezetben 0 forint áll az áldozatok védelmére, és a szexuális bűncselekmények megelőzésére.

Pedig az egyik felszólaló szerint pénz lenne rá:

A mostani tüntetésen nem került szóba, de fontos megjegyezni, hogy nemcsak azokat a nők esnek szexuális erőszak áldozatául, akik buliból mennek hazafelé, hanem statisztikák szerint az erőszak nagyon gyakran családban és munkahelyen történik,

Pontosan azok, akik nem tudnak védekezni, és utólag sem tudnak szólni.

A WHO és az ENSZ szerint ma nagyjából egymilliárd olyan nő él a világon, aki a szexuális erőszak valamelyik súlyos formájának esett áldozatául. A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület vezetője néhány napja egy interjúban jól összefoglalta, hogy miért hülyeség az áldozathibáztatás:

A szexuális erőszak áldozatául esett nőket ugyanazon viselkedéseik miatt sokan mások nem erőszakolják meg. Mert azok az emberek nem akarják őket megerőszakolni.