Menczer Tamás az MTVA sportriportere volt, talán nem árulunk el titkot, hogy a szerkesztőséget és a sportot követő nézőket is alaposan megosztotta eddigi munkássága. Ennek köszönhető, hogy kitüntetett figyelem övezi őt, és az interneten is alaposan dokumentálták néha észbontó szövegeit.

Most a Külgazdasági és Külügyminisztérium szóvivőjeként fogja kommentálni a nagypolitika történéseit. És kijelenthetjük, hogy

Bemelegítésnek álljon itt egy NB I.-es közvetítése, amelyen a szombathelyi Radót nem vette észre. 

„A szombathelyi Radó sérült, nem is jött el a meccsre, nem játszhat” – állította. Hatodik perc, Radó átsétál a képernyőn a félpályánál, reakciója: „Hoppá, ezek szerint mégis itt van Radó, elnézést, valami hiba csúszhatott a 'könyvelésbe'. Hát, így még érdesebb a meccs.”

Egy Honvéd-meccs 6. percében vagyunk, azt nem vette észre, hogy a honvédos kezére pattant a labda, de kritizálta a bírót: „Nem először téved a bíró!”

Ugyanez a meccs: „És vége a mérkőzésnek. Elnézést mégsem... De mégis lefújták, jól sejtettem.”

Aztán még mindig a hazai foci, egy DVTK-meccs összefoglalósa: „Ez egy olyan 0-0 volt, amit lehetett élvezni nézői szemmel.” Az olvasók szerint ritka rossz meccs volt.

A londoni olimpián a birkózó Lőrincz Tamást interjúvolta Menczer, egyik kérdését így vezetve fel: „Igen, egész nap jól ment ez a boksz.”

A 2014-es brazíliai foci-világbajnokságon az is megismerhette, aki csak távolról ugatja a sportot. A diplomatáktól kissé idegen a nyílt és határozott állásfoglalás, ebbe a szerepbe a sportriporternek még bele kell szoknia. Menczer például a holland–mexikói meccsen őrült meg totálisan az európaiak feltámadásától.

A vb tényleg nem Menczer sikersztorija volt, olvasóink az egyik leggyengébb kommentátornak szavazták meg (pontosabban ő kapta a legkevesebb szavazatot a legjobbra szavazásnál), pedig akkor még nem is keverte össze a személyeket, mint például amikor teljes meggyőződéssel magyarázta, hogy Laura Chinchilla elnökasszony akkora szurkolója a nemzeti válogatottnak, hogy a meccsek után mezt húz, és kimegy az utcára bulizni a néppel. Chinchilla asszony, akkor már három hónapja nem volt elnök – reméljük, leendő külügyi szóvivőként legalább ezt megjegyezte, és a következő kínai látogatáson nem kezdi el hevesen keresgélni Mao Ce-tungot. Vagy, rosszabb esetben, Kim Ir Szent.

Szintén a vb, de már ismét sportszakma. A helyszínről közvetíti a Horvátország–Mexikót, de nem látta, hogy kezezett-e Srna, miután Budapestről megerősítették neki, hogy igen, megnyugodhattunk, hogy számára is kiderült, ami a tévén keresztül tökéletesen látszott.

Ő egyébként a magyar csapat meccseit a legnagyobb átéléssel közvetíti, ami nem feltétlenül a legszerencsésebb kommentátori attitűd, hiszen ha egy hozzá hasonlóan labilis személy totális depresszióba tudja lökni a tévénézőt, mint például a szeptemberi Eb-selejtezőn, amikor 1-0-ról fordítottak az északírek, amit Menczer teljes összeomlása tett elviselhetetlenné.

Természetesen egy meccset közvetíteni nem könnyű feladat, sokat kell rögtönözni, ezért nem is gondoljuk azt, hogy egy kommentátornak nem szabad hibáznia, nekünk inkább a sorozatos bakik szúrtak szemet.

Ami a fülünket illeti, ott viszont sokkal nagyobb a baj, Menczerrel ugyanis az a legnagyobb probléma, hogy ha a labda 30 méternél közelebb kerül a kapuhoz, ő már sikoltozik. Ez a külpolitika nyelvére lefordítva már valahol a gazdasági szankcióknál bekövetkezett volna, és a mostani USA–orosz–magyar relációban Menczer már valószínűleg a katartikus és hisztérikus zónában tartózkodna. Vagy most ez a cél?