Durván megemelte a házi segítségnyújtásra való jogosultság rászorultsági küszöbét az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi). A szerdai Magyar Közlönyben kihirdetett változás azt jelenti, hogy a jövőben nagyon sokan eleshetnek attól a lehetőségtől, hogy az otthonukba kijárjon valaki, aki segít a mindennapokban boldogulni, például gyógyszert adagolni, bevásárolni, vagy mosakodni. Oldja meg a család! A már megítélt gondozást nem veszik el, a szigorítás az új igénylőkre fog vonatkozni.
A szerdai Magyar Közlönyben megjelent egy szociális témájú salátarendelet az emberierőforrás-minisztertől, Balog Zoltántól. Többek között azt a jogszabályt írta át, és szigorította jelentősen, amelyik a gondozásra szorultság vizsgálatáról szól. Ennek alapján dől el, ki jogosult a házi segítségnyújtásnak nevezett szociális ellátásra, és ki nem.
A házi segítségnyújtás lényege, hogy a rászoruló ember továbbra is önállóan, a saját otthonában élhessen, és ott kapjon segítséget mindennapi dolgokban, például bevásárlásban, csekkfeladásban, takarításban, mosakodásban vagy főzésben.
A házi segítségnyújtás legfeljebb napi 4 órás lehet, és a helyi önkormányzat köteles biztosítani a rászorulóknak, amihez kap normatívát az államtól. Önkormányzata válogatja, hogy a rászoruló embernek fizetnie kell-e a segítségért, és ha igen, mennyit. Van, ahol ingyenes, van, ahol egységesen pár száz forint a térítési díj óránként, van, ahol sávosan határozzák meg a rászoruló jövedelmétől függően, és a nagyon szegényeknek, nyugdíjminimum alatt élőknek egyáltalán nem kell fizetnie. A térítési díjat és az állami normatívát az önkormányzat pótolja ki, hogy kijöjjön a gondozás önköltsége.
Azt, hogy ki számít házi segítségnyújtásra szorulónak, egy miniszteri rendelet szabályozza. Ennek a rendeletnek a lelke egy nagy táblázat, amely végigveszi, mennyi segítségre van szüksége a vizsgált embernek az élet különböző területein. A szükséges segítség mennyiségéhez a táblázat területenként pontszámokat rendel egy ötfokú skálán. Például az öltözködésnél 0 pontot számolnak, ha az érintettnek ezzel nincs gondja, 1 pontot jelent, ha minimális segítségre szorul, 4-et pedig, ha az öltözés jelentős segítséget vagy felügyeletet igényel.
Az összpontszám alapján dől el, napi óraszámban kifejezve mekkora az érintett ember gondozási szükséglete: napi 1, 2, 3 vagy 4 óra, ennél is több, vagy egyáltalán semmi. Minél több pontja van valakinek, annál több óra gondozásra szorul naponta.
Ezeket a ponthatárokat emeli meg jelentősen a szerdán megjelent Emmi-rendelet.
Eddig 21 pont fölött már napi 2 óra gondozás járt, most 26-ra emelték a 2 órás gondozás ponthatárát. Vagyis a 11-es és 19-es pontszám közötti emberek, akik a régi rendszerben napi 1 óra gondozást kaphattak, most nem kapnak semennyit. Azok pedig, akiknek 21-25 pontjuk van, az eddig 2 óra helyett csak napi 1 óra segítséget vehetnek igénybe.
Vegyünk példának egy idős asszonyt, aki
Ez összesen 11 pont. Ezért az eddig rendszerben járt ennek az asszonynak napi 1 óra segítség az otthonában. A 11 pont az új rendszerben viszont még nagyon messze van a csaknem kétszeresére, 20 pontosra emelt határtól.
Ugyanez az asszony tehát nem kap segítőt, amíg nem romlik jelentősen tovább a helyzete.
A KSH adatai szerint 2012-ben összesen 125 281, 2013-ban 131 791 ember részesült Magyarországon házi segítségnyújtásban. 2012-ben a 65 évesnél idősebb korosztály 9,7 százaléka volt érintett.
A tegnap megjelent Emmi-rendelet azokat a rászorulókat nem érinti, akikről már korábban döntés született, akiknek már jár a házi segítségnyújtás. A rendelet rögzíti, hogy a ponthatárváltozást csak azokra az emberekre kell alkalmazni, akik ezután, vagyis a rendelet hatályba lépése után igényelnek házi segítségnyújtást. A rendelet a kihirdetése utáni harmadik napon lép hatályba, január 17-én.
Kérdésünkre a minisztérium sajtóosztálya is megerősítette, hogy a módosítás kizárólag azokat érinti, akik a változás hatályba lépése után igénylik majd a házi segítségnyújtást, a már ellátásban részesülőket nem, tehát az ő esetükben felülvizsgálat nem lesz.
Az Emmi sajtóosztályát arról is megkérdeztük, miért emelték meg a ponthatárokat. A válasz lényege az, hogy szerintük így jobb célokra mehet majd a közpénz.
A módosítás célja a legrászorultabb idősek ellátáshoz való hozzájutásának segítése a jogosultsági feltételek módosításával, ezáltal a célzottság növelése a közpénzek jobb felhasználása érdekében
– írták. A minisztérium érvelése szerint azoknak kell állami segítséget kapniuk, akik számára elengedhetetlen a szakképzett és hivatásos szociális gondozó munkája. Úgy fogalmaztak: "A változásból jól látható, hogy az állami szerepvállalás azokra az esetekre koncentrál, amelyekben a család, a helyi közösség nem tud részt vállalni és külső, szakszerű segítségre van szükség, hogy az idős embert önálló életvitelében támogassa."