Nagy változások lesznek áprilistól az egészségügyben. A betegek leginkább annyit vesznek majd észre, hogy minden megyében egy kiemelt kórház marad, Budapesten pedig hat vezető intézmény lesz 24 órás ellátással. A kórházigazgatóknak minden megyében a következő hetekben kell megegyezniük, hogy osztják el a pénzt. A kiszivárgott tervek azt jelzik: központosítás, osztálybezárás és több ezres elbocsátás következhet. Gyurcsányéknak egyszer már beletört ebbe a bicskája.
Már a kormány sem titkolja, hogy jelentős átalakításra készül az egészségügyben. Tavaly ősszel még csak suttogtak arról a kormánypárti politikusok, hogy a kórházi rendszerben nagy változásokat terveznek 2015-ben, most már néhány részlettel többet tudunk.
Zombor Gábor egészségügyi államtitkár nyilatkozatai, illetve a megjelent sajtóhírek alapján az idén április 1-jétől alakul át alapvetően a rendszer. A következő az új struktúra lényege:
A Népszabadság becslései szerint az átalakítással 8-10 ezer ember munkahelye szűnne meg. Az eddigi információk alapján ez főleg a műszaki és adminisztratív dolgozókat érintené. Orvosokat és nővéreket értelemszerűen akkor, ha egy komplett osztályt, esetleg telephelyet szüntetnek meg.
Zombor Gábor államtitkár azonban a Kossuth Rádiónak cáfolta, hogy több ezer ember kerülne utcára az átalakítás után. Szerinte még nem dőlt el semmi, a kórházak vezetőinek most javaslatokat kell tenniük,
a cél egy igazságosabb rendszer és az intézményi eladósodottság csökkenése.
Forrásaink egyáltalán nem tartják kizártnak a 8-10 ezres leépítést az egészségügyben. Kormányzati berkekből származó információink szerint évi 40 milliárd forintot akarnak megspórolni az egészségügyben. Ha ezt a kórházi kapacitások szűkítésével akarják elérni, az bizony okozhat ilyen mértékű leépítést, kalkulálta az Indexnek egy név nélkül nyilatkozó kórházi szakértő. Mint megírtuk: az őszi tüntetések után vita indult a Fideszben arról, hogy ha a netadó vagy a kitiltási botrány ilyen utcai tüntetéseket indukálnak, mi lesz, ha az igazán kemény lépések következnek. Egyik forrásunk szerint épp az egészségügy jelentős átalakítása lenne az egyik ilyen népszerűtlen lépés.
Vannak fölösleges kapacitások és párhuzamosságok az egészségügyben, amik indokolnának összevonásokat, válaszolta kérdésünkre Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász. Csakhogy hiába akarnak Nógrádban több beteget ellátni, ha ehhez semmi nem áll rendelkezésre: nincs infrastruktúra, nincs szakszemélyzet, nincsenek műszerek. Pénzt megpróbálhatnak átcsoportosítani, de ez nem ilyen egyszerű: az orvosok, nővérek nem fognak ennyi pénzért elmenni dolgozni vidékre. Sinkó úgy látja: őket egy darabig itthon tartották a családi kötelékek, a paraszolvencia vagy a magánrendelés, de ha most azt látják, nincs már semmilyen perspektíva az egészségügyben, akkor inkább Németországba vagy Angliába mennek a többiek után.
A mostani tervek kísértetiesen hasonlítanak a sokat átkozott, SZDSZ-es Molnár Lajos minisztersége idején végrehajtott átalakításokhoz. Akkor is térképek és listák készültek a megyék lakosságszámáról, a kórházak területi eloszlásáról, a bezárásra ítélt és a kiemelt támogatást kapó súlyponti kórházakról.
Az egészségügyi minisztériumban készült "kapacitástérképek" alapján a regionális egészségügyi tanácsokban zajlott az egyezkedés. Az egész átalakítást viszont megakadályozta, hogy őrült lobbizásba kezdtek az MSZP-s polgármesterek, akik néha még a Fidesszel sem átallottak szövetkezni, hogy megvédjék kórházukat. A nagy nekibuzdulásnak az lett a vége, hogy az országban csak három kórházat zártak be, és 31 helyett 39 súlyponti kórház lett. Az aktív ágyak 25 százalékát megszüntették.
A jelenlegi kórházi rendszer egyik legnagyobb problémája, hogy hatalmas adósságot halmozott fel az elmúlt években. Tavaly év végén több mint 70 milliárd forintra rúgott a kórházak adósságállománya, amelynek rendezésére az államtitkár ígéretet tett.
Zombor Gábor tavaly a Világgazdaságnak azt mondta, hogy 60 milliárd forintot különítettek el a kórházak konszolidációjára a költségvetésben. Lehet, hogy még ennél is több pénzre lesz szükség. A kormány célja ugyanakkor, hogy áprilisban tiszta lappal indulhasson minden intézmény. Az új rendszerben pedig a kórházak nem termelhetnek adósságot. Zombor Gábor így fogalmazott:
Az intézményvezetők nemcsak szélesebb körű jogosítványokat kapnak, de nagyobb felelősséget is, hogy ne legyen lejárt tartozásuk.
Vagyis a kórházaknak ezentúl ki kell fizetniük minden számlát, vagy végső esetben elbocsátásokkal, ágyleépítésekkel, osztálybezárásokkal kell spórolniuk.
Ilyen körülmények között egyezkednek tehát a kórházvezetők a megyei fórumokon. Rácz Jenő, a Veszprém megyei kórház főigazgatója röviden beavatott minket abba, mi alapján zajlanak az egyeztetések.
Míg például országos átlagban 10 ezer lakosra 1,33 intenzív terápiás ágy jut, addig Veszprém megyében csak 0,78. Urológiai ágyakból az országos átlag 1,28, a megyében csak 0,65. Ezekből az ellátásokból tehát a megyében az átlagnál kevesebbet finanszíroz az OEP. A kórház ugyanakkor mind az intenzív terápiás ágyakra, mind urológiai ellátásra több beteget vesz fel ennél, csakhogy ezt a többletet az OEP már nem fizeti ki. A pénz tehát nem a beteget követi, hanem a struktúrát és az ágyszámot, ami torzulásokhoz vezetett, mondta Rácz Jenő.
Rácz szerint a kapacitások átcsoportosításával most rendezni lehet ezeket az egyenlőtlenségeket. Ez azonban nem lesz könnyű. A megyében rendkívül széttagolt a kórházi struktúra: ott 350 ezer betegre 13 fekvőbeteg intézmény jut. Rácz szerint azonban egy dolog az ágy és a finanszírozás, sokkal nehezebb a helyzet a humánerőforrással. Ma bizonyos ügyeleteket csak úgy tud megoldani ennyi kórház a megyében, hogy egy-egy hiányszakma képviselőjének számító aneszteziológus vagy radiológus itt is-ott is ügyeletet vállal. Ebből az a teljesen képtelen szám jön ki, hogy egy orvos egy nap 30 órát dolgozik. Rácz szerint az ellátás racionalizálásával ezt ki lehet majd küszöbölni - ha egy helyen koncentrálják ezeknek a szakmáknak a képviselőit.
Sinkó Eszter szerint abban is lenne ráció, hogy a jelenleginél jóval kevesebb beteget lássanak el a kórházakban akkor, ha meg tudnák erősíteni a háziorvosi rendszert és a szakrendelőket létszámmal, szakszemélyzettel és forrásokkal. Ha az érdekeltségi rendszert átalakítanák, a 42 ezer aktív ellátást végző ágy akár 20 százalékát is meg lehetne spórolni. Sok páciens ugyanis ma csak úgynevezett "vattabeteg": azért veszik fel és fektetik a kórteremben, hogy az intézmény megkapja az utánuk járó támogatást. Az egyes betegségek ellátásért járó OEP-támogatás (HBCS) összege ugyanis lényegében 2007-2008 óta nem változott. Mivel ez már rég nem fedezi az egyes beavatkozások valós költségét, a kórházak az ilyen vattabetegek után felvett pénzekből próbálják ellátni a súlyosabb eseteket.
Ha a kórházak tényleg megkapnák az ellátás valós költségét, akkor csak azzal foglalkoznának, ami a dolguk. Az egyszerűbb esetek el sem jutnának a kórházig, a háziorvosok és a szakrendelők látnák el ezeket a betegeket. Ez a rendszer azonban ma még gyenge lábakon áll, ezért nem lehet egyik napról a másikra ide irányítani a betegeket, mondta Sinkó Eszter.
A kiszivárgott tervekből annyit tudni, hogy a kormány is felimerte ezt a problémát. Nem fogják finanszírozni azokat a más formában elszámolni próbált beavatkozásokat, amelyeket például egynapos sebészet keretében is el lehet végezni. Az ilyen beavatkozások számát ráadásul nem korlátoznák, azaz az OEP más műtétekkel ellentétben minden ilyen operációt kifizetne a kórházaknak vagy a szakrendelőknek.