Melyik politikusnak mije van, és miért ilyen sok?

elmélkedik Borókai Gábor főszerkesztő a politikusok vagyonbevallásain, majd pedig sajnálkozva állapítja meg:

A hazai politikus ellenben akkor is korrupt, ha tisztességes. Ez a percepció. Ilyen a közhangulat.

Értik? Nem Lázár, Rogán, Szijjártó, vagy Orbán-Mészáros-Tiborcz érdekcsoport vagyonosodása az aggasztó, hanem a KÖZHANGULAT. Nagyjából ez a szellem lengi be a vagyonnyilatkozatokról szóló cikket is, melynek végén azért említést kap az az elsikkadt tervezet, miszerint a vagyonnyilatkzatok közokirattá való átminősítésével korlátot lehetne állítani az elé, hogy a politikusok azt vallajnak be, amit akarnak. 

A Heti Válasz mostani számán kiütközik a nyomtatott lapok fő rákfenéje, a lapzáta. A Merkel-látogatásról szóló cikkben ugyanis még benne van, hogy "a honi gazdaságot mozdonyként húzó autóipari beruházások újabb lendületet kaphatnak" Hát nem valószínű. A cikk szerzője egyébként még abban is fontos üzenetet bírt felfedezni, hogy Orbán németül köszönte meg az együttműködést.

A lapban a két népszerű politikai elemző, Török Gábor és G. Fodor Gábor - bocsánat, ez utóbbi politikai gondolkodó - is kitárgyalja a Merkel-látogatást, főleg az újra felbukkant illiberalizmus kérdését. Török szerint Orbánnak Tusnádfürdő miatt újra ki kellett innia a méregpoharat, GFG szerint Európának a liberális alapok hangsúlyozása helyett inkább egy

keresztény civilizációhoz tartozónak tekintett értékkatalógust kéne összeraknia, amiből a helyes és a helytelen normák levezethetők a politikai cselekvők számára.

A páros a Fidesz helyzetét, erejét másként látja, de abban egyetért - lényegében ez az egy dolog, amben egyetértenek - hogy a Demokratikus Kerekasztal lovagjai anakronisztikusak, sőt, szánalmasak.

A lapban van még egy terjedelmesebb elemzés arról, hogyan jelennek meg a piaci alapon működő egészségügyi intézmények, meg egy másik elemzés a Sziriza jelentette európai kihívásokról, de hát ezekről az Indexen is kiváló cikkeket olvashat  (az egészségügyről itt, a Szirizáról meg emitt).

És végül, ha szán rá 545 forintot, akkor elolvashatja az utóbbi idők egyik legbutább publicisztikáját a multikultiról, melyben Demeter Szilárd ezt a konklúziót bírja leírni:

Régóta kísért, és fel-feltolul bennem egy kép a "multikulti" hallatán: hajnalban Csíksomlyón felhangzik a müezzin imára hívó éneke. Írhatnak több terabájtnyi publicisztikát a ballib véleményvezérek az abszolutizált emberi jogok védelmében, de én ezt egész egyszerűen nem akarom.