Létezik egy olyan kóros pszichés állapot, amelyben az ember maga körül elveszíti a biztos pontokat, tudata beszűkül, már nem érzékeli az arányokat és fókuszálni is képtelen. Ilyenkor jól jön a pszichológus segítsége, aki a sötétségben rávezet a kivezető útra. 

Nincs ez másképpen a társadalomban sem, anómiának nevezzük, amikor elvesznek a biztos igazodási pontok, megnövekszik az öngyilkosságok száma, az addigi normák már nem érvényesek többé. Ilyenkor is egy pszichológus segíthet, vagy mondjuk egy karizmatikus, erős politikus, egy diktátor, aki nem szöszmötöl a részletekkel, hanem határozott útmutatással szolgál. 

Az elmúlt száz év tele volt erős, karizmatikus emberekkel, akikhez aztán szenvedélyes verseket, prózákat írtak, gigászi szobrokat, festményeket készítettek a világot vesztett művészek.

Írók, írjatok remekműveket

És persze létezik az olyan állapot, amikor az ember valamilyen képzelt előnyre alapozva, vagy más anyagi ellenszolgáltatásért cserébe eljátssza, hogy kóros állapotba került. Hogy aztán ebből remekmű vagy letagadni való szánalom születik, már más kérdés. 

Ma Magyarországra érkezik Vlagyimir Putyin, egy erős kezű, karizmatikus vezető, aki ebben a reményét és kapaszkodóit veszített országban talán utat mutathat. Mielőtt a kötelező méltatást, A Művet mutatnánk, érdemes kicsit visszatekinteni, és elővenni igazi nagy ágyuk korai hitet tett alkotásait:

Ki ne veszítette volna el 1953-ban minden hitét, amikor Joszif Visszarionovics Sztálin lelke visszaszállt a teremtőhöz, százmilliókat hagyva itt a Földön a kétségbeesésben. Eörsi István, a rendszerváltás utáni időszak legfontosabb közírója például eképpen vallott:

Sztálin

Mi mindent vesztettünk örökre el!

Gyár volt agya, jelen és jövő

számára szakadatlan termelő –

többé ez a gyár

nem munkál soha már,

mert elmosta vér, lerombolta halál!

De termékeit nem rontja az idő. 

Természetesen nem szükséges megélni a halált és a kétségbeesést, hogy az említett beszűkült tudatállapotban a vágyott erős emberhez ódát írjon valaki. Csoóri Sándor például Rákosi Mátyás 60. születésnapján tett hitet az erős férfi imádata mellett.

Egy dalos ajkú kismadár köszöntőverse

(Rákosi Mátyás elvtársnak 60. születésnapjára)

Aranyos madaram,/sárgatollú madár,/merre szálltál eddig? -/régen láttalak már.

Régen jártál erre,/régen énekeltél -/sugaras nyarunkról/még nem is meséltél.

Tavasz óta fekszem/álnok betegségben/és te még csak meg se/látogattál engem.

Gyönyörű madárkám,/gyere szállj a fámra,/levélejtő fámról/szobám ablakába.

Biztató éneket/dalolj onnan nékem:/feledjem a bajom/feledjem egészen!

Szállj ide és maradj,/maradj itt sokáig,/ezüstös reggeltől/alkony beálltáig.

És hogyha útrakelsz/csillaggyúlás előtt/Budapestre repülj,/ne is tarts pihenőt!

Rákosi elvtársnak/szállj az ablakába,/s illendően, szépen/kocogtass be nála.

Mondd meg neki, mondd meg,/- de ne panaszlóan -/hogy betegen fekszem,/azért nem hall rólam.

Mondd meg neki, mondd meg,/így, ahogy üzenem:/hogyha felépülök,/tüstént fölkeresem

és a színe előtt/teszek hitet rája:/én leszek a leghűbb/ifjú katonája.

Ők később megtalálták magukat azt erős férfin kívül is, de vannak, akik éppen fordítva, önön szabadságuktól megrémülve jutnak el az erős férfi imádatáig. 

Azok, akik őszintén hiszek az ember romlottságában, a cinizmusban és a gyűlölet inspiráló erejében, azokat nem is lepte meg Bayer Zsolt Magyar Hírlapba írt levele a putyini Oroszországhoz annak ellenére, hogy nyolc éve még pont az ellenkezőjéről írt.

Nem meglepő, hiszen Bayer cinikus, pózol, trollkodik és gyűlöletből táplálkozik, ellenfeleire mint széttaposni és elpusztítani való egysejtűekre utal, és gondolatai visszatérően férfiak ánusza körül forognak.

Tisztelt Elnök Úr!/

Én 2005-ben jártam arrafelé, és írtam ezeket a sorokat egy film és egy könyv előszavaként. És nem gondoltam, hogy egyszer még leszek olyan bátor, hogy várjam önt./

Most várom önt./

Mert most önnek van igaza./

Ez az első és a legfontosabb, amit el kell mondanunk.

Bayer, a korábbi liberálisból kommunista faló, majd a kommunista propagandista prototípusává váló egykori újságíró ma Putyint magasztalja. Hogy ebben a szerepében epigon marad, vagy lesz még fordulat munkásságában, izgalmas kérdés.

Innen úgy látszik, még mindig van lejjebb.