Hóman Bálint az egyik legnagyobb két világháború közötti történész, Szekfű Gyulával közösen írt négy kötetes összefoglaló munkáján, a „hómanszekfűn” rengetegen nőttek fel, az ma is sok otthoni könyvtárban megtalálható. Hóman azonban a harmincas években politikai pályára lépett, kisebb megszakítással 1932-től tíz éven át volt miniszter. Szekfűvel ellentétben határozottan németbarát volt, ellenezte a szövetségesekkel való tárgyalásokat és kormánytagként 1941-ben megszavazta a Szovjetunió elleni hadba lépést is.

A háború utáni népbíróságon ez volt a fő vád ellene, és bár kollégái közül Szekfű és a fiatal Kosáry Domokos is mellette tanúskodott, 1946-ban életfogytiglani büntetésre ítélték. 1951-ben halt meg a váci fegyházban.

A mostani rehabilitációs eljárást egy oldalági leszármazott kezdeményezte, védőnek Varga Istvánt, egy korábbi fideszes képviselőt kértek fel. A védő a pénteki tárgyalási napon amellett érvelt, hogy Hóman nem követett el háborús bűntettet, a hadiállapot beálltát Horthy Miklós döntötte el. Az ügyvéd szerint az akkori magyar politikának nem is volt más lehetősége, mint Trianon revízióját támogatni, és választani a két nagyhatalom között — írja az MTI.

A bíróság a kormányzati Veritas Intézetben dolgozó Ujváry Gábort kérte fel szakértőnek. Ő is azzal érvelt, hogy az akkori Magyarország, melyben szinte mindenki támogatta a revíziót, a két nagyhatalom közötti harapófogóba került, a hadbalépést illetően pedig nem lehetett érdemben szembeszállni Horthyval. Mivel az ügyész is hasonló álláspontra helyezkedett, ráadásul szerinte a kormányülés jegyzőkönyvei alapján nem is tudjuk pontosan rekonstruálni Hóman Bálint szavait, nem nagyon lehet kérdés, hogy fog a bíróság dönteni az egy hét múlva várható ítéletében.