– Kit szeretett volna felébreszteni az évértékelő beszédével?
– Mindenkit.
Ilyen erősen kezdődött Orbán Viktor Kossuth rádióban adott szokásos pénteki rádióinterjúja, melynek nagy részét a politikai helyzet elemezgetése tette ki.
Ez a négy év másmilyen lesz, ez a négy év tele lesz belpolitikai harcokkal
– ígérte Orbán, aki azt nem tudta pontosan megmondani, miért is maradtak otthon a veszprémi fideszesek, de egyik gyanúja ez:
Úgy látták, hogy nem harcolunk elég jól. Több vállalt konfliktust, egyenes, világos érvelést várnak.
Orbán a bevállalós, kemény politizálást azonban élesen különválasztotta a kormányzati döntésektől, melyeknél nagyjából hússzor mondta el – például a netadónál és a kilencosztályos iskolánál –, milyen fontos is az egyeztetés meg a konzultáció. Persze ezt is a Magyar Ember karakteréből vezette le; szerinte ugyanis meg kell érteni, hogy az emberek nemcsak megoldásokat szeretnének,
de ismerni akarják magát a problémát és a megoldáshoz vezető utat is.
A kétharmad elvesztéséről azt mondta, hogy „menni fog ez”, huszonöt parlamenti évéből úgyis csak négy és felet töltött el kétharmados többségben. Az aktuális kétharmadot igénylő ügyek között említette a Kurdisztánba küldött kontingenst, mellyel kapcsolatban leszögezte, milyen fontos a NATO-tagság, és hogy
Magyarország a nyugati világ része
Az évértékelő beszédben megszólított „keményen dolgozó emberek” támogatását nemzetközi trendnek nevezte, mivel mindenhol felismerték, hogy a
segély versus munka kérdést rosszul döntötték el
Azt mondta, a kormány nem tudja senki helyett elvégezni a munkát, de nem szabad kialakulnia annak az érzésnek, hogy nincs értelme a munkának.
Azt cáfolta, hogy a kormány fizikailag megnehezíti a segélyhez jutást, szerinte csak egyértelmű helyzet jön létre, melyben csak a valóban rászorulók kapnak segélyt. Azzal magyarázta a különleges segélyek önkormányzati kiosztását, hogy helyben jobban tudják, ki a valóban rászoruló.
Orbán megkerülte azt a kérdést, hogy a közmunkából valóban vezet-e út a jobb megélhetést jelentő versenyszéférába, csak azt ismételgette, hogy „segély helyett munkából élnek”, és ennek vizsgálatához semmilyen tudományos vizsgálatra nincs szükség.
A Buda-Cash-brókerbotrányról szóló rész ezzel az erős párbeszéddel indult:
– Hiányzik nekem az, hogy nem kattant a bilincs az ügyben.
– Nekem is. A kormány nem irányíthatja az igazságszolgáltatást. Ennek van előnye, de ilyenkor van hátránya. Ha irányíthatnám, akkor kattanna a bilincs.
Azért nyomásgyakorlásra van lehetősége, de beígérte az összes brókerház átvilágítását, de a legfontosabb kérdést sem akarja elfeledni:
Hol az emberek pénze?
Azért az aktuális kommunikációs direktívának megfelelően itt is elmondta, hogy a magyarokkal először konzultálni és egyeztetni kell.
Orbán az USA és az EU közti szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásával kapcsolatban méltatta a folyamat nyilvánosságát, de a magyar érdekek, a magyar bírósági szuverenitás hangsúlyozásán kívül nem szolgált konkrétumokkal, csak olyan szóvirágokkal, mint
Ma nem az a kérdés, hogy New Yorkban, az 5. sugárúton lehet-e makói hagymát kapni, hanem az, hogy itthon lehet-e.