Hat rabnak ítélt meg kártérítést az európai emberi jogi bíróság a magyarországi börtönkörülmények miatt. Ha az államnak nem sikerül megoldania a túlzsúfoltsági problémát, hasonló perek ezreire számíthat. Már így is Strasbourg előtt van 450 hasonló ügy, több mint 1 milliárd forintnyi kiadás szinte borítékolható.
Strasbourgnál is betelt a pohár - lényegében erről szól az európai emberi jogi bíróság új határozata a túlzsúfolt magyar börtönök ügyében a Magyar Helsinki Bizottság jogvédő szervezet szerint. A strasbourgi bíróság kedden délelőtt hozta nyilvánosságra a döntését, amely szerint a magyar állam megsérti az embertelen, megalázó bánásmód tilalmát azzal, hogy nagyjából másfélszer annyi fogvatartottat helyez el a börtönökben, mint ahány férőhely van. A túlzsúfoltság ügyét úgynevezett pilot eljárásra utalták.
A strasbourgi bíróság elé a Magyar Helsinki Bizottság ügyfelének, Varga Lajosnak és öt másik fogvatartottnak a panasza alapján került az ügy. Vargát Baracskán tartották fogva 2011-ben, a panasza szerint egy 30 négyzetméteres cellába összesen 17 rabnak kellett élnie, ami azt jelenti, hogy 1,76 négyzetméter jutott egy emberre. (A körülményekről részletesen mesélt Varga, erről itt olvashat.) Az ítélet szerint a magyar államnak kártérítést kell fizetnie a raboknak, összesen 26, 3 millió forintnak megfelelő eurót. Vargának például 8000 euró (nagyjából 2,44 millió forint) kártérítést kell kapnia.
A strasbourgi ítélet egyelőre nem jogerős. Ha azzá válik, Magyarországnak fél éve lesz arra, hogy kidolgozzon egy intézkedési tervet a jogsértő állapot megszüntetésére. Tóth Balázs, a Helsinki Bizottság programvezetője a kedd délutáni sajtótájékoztatón azt mondta: ha a magyar állam kezdeményezi ezt, egy 5 tagú tanács dönt majd arról, a nagykamara elé kerül-e az ügy. Az eddigi tapasztalatok és az ügy jellege miatt azonban szerinte nem valószínű a nagykamara elé kerülés, nagyon jó eséllyel a most kihirdetett lesz a jogerős ítélet. Nagyjából fél év alatt volt fog ez eldőlni, a hat hónapos határidőt a cselekvési terv elkészítésére ezután kezdik számolni.
Körülbelül 450 olyan kérelem van még Strasbourg előtt, mint az a 6, amelyekről a mai ítélet szól. A Helsinki Bizottság szerint szinte biztosra vehető a mostani döntés után, hogy ezekben az ügyekben is el fogják marasztalni a magyar államot, és kártérítést fognak megítélni a magyar fogvatartottaknak. A kártérítési összegek az egyéni körülményektől függően változóak, de durva számítással, ha a mai ítélet alapján 12 ezer eurós átlagos összeget veszünk alapul, akkor ez azt jelenti, hogy
2013 végi adatok szerint a börtönök átlagos telítettsége 57 európai állam közül Magyarországon volt a legmagasabb. Nem is most kezdte szorítani a magyar államot a túlzsúfoltság-probléma. 2011-ben volt már olyan konkrét ügy, amelyben Strasbourg kimondta, hogy a túlzsúfoltság miatt sérülnek az emberi jogok Magyarországon. A mostani döntés abból a szempontból viszont sokkal jelentősebb ennél a 2011-esnél, hogy most általános cselekvési kötelezettséget írtak elő a magyar államnak.
A magyar állam egyébként egy másik dolog miatt is lépéskényszerben van. Az Alkotmánybíróság tavaly ősszel döntött úgy, hogy március végétől megsemmisíti az embertelenül szűk cellába zsúfolást is lehetővé tevő magyar rendelkezést. Az még 2010-ben született, amikor a kormány úgy próbált meg szépíteni a börtönhelyzeten, hogy a raboknak járó minimális tér nagyságáról szóló rendeletbe betoldották a lehetőleg szót, ezzel fellazítva azt.
Az eredeti, 1996-os rendelet az európai normákhoz igazodva azt írta elő, hogy a zárkában elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre legalább hat köbméter légtér, férfi elítéltek esetén három négyzetméter, fiatalkorú és női elítéltek esetén pedig három és fél négyzetméter mozgástér jusson. Az Ab döntése értelmében március végétől ismét szigorúan be kellene tartani ezt a szabályt, nem csak „lehetőség szerint”.
A büntetés-végrehajtás évértékelőjén január végén Tasnádi László, a Belügyminisztérium rendészeti államtitkára maga is kimondta, hogy a szigorodó büntetőpolitika miatt ért egyre magasabb szintre a túlzsúfoltság. Többéves tervet készítettek a zsúfoltság csökkentésére, a férőhelyek száma összesen1600-zal nő idén. 2015 első negyedévében 600 új férőhelyet adnak át a Budapesten, Martonvásáron és Szombathelyen, további két jelentős beruházást terveznek Szirmabesenyőn és Solton.
Tavaly az átlagos fogvatartotti létszám 18 204 fő volt. Ez több ugyan, mint egy évvel korábban, de mivel a férőhely is több lett, a túlzsúfoltság a 2013-as 143-ról 141 százalékra csökkent, mondta el az évértékelőn Csóti András, a BVOP vezetője. A Helsinki szerint egyes börtönökben a telítettség meghaladja a 200 százalékot.
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága most épp egy új, 500 rab befogadására alkalmas börtön számára keres telket, az önkormányzatok felajánlásait március végéig várják.
A büntetés-végrehajtás országos parancsnoksága is reagált a strasbourgi ítéletre. Az Indexnek elküldött közlemény azzal kezdődik, hogy a "zsúfoltság a büntetés-végrehajtás évtizedes problémája", illetve hogy "a kormány és a Belügyminisztérium kiemelt fontosságú kérdésként kezeli a börtönök zsúfoltságának enyhítését". Felsorolja az ügyben tett korábbi intézkedéseket, a férőhelybővítési program eddigi lépéseit 2010 óta (solti körlet, Gyorskocsi utca, Pécs, Kecskemét, Budapest) és a tervezett további új férőhelyeket (Martonvásár, Szombathely, Budapest, Szirmabesenyő, Állampuszta, egy ezer fős fegyintézet az észak-kelet-magyarországi régióban és nyolc darab új, 500 fős börtön). "2019-re elérhetjük a 19000 fős fogvatartotti férőhelyszámot" - írták. Jelenleg a férőhelyek száma 12869, tehát közel 70 százalékos növelésről van szó. A közlemény szerint ekkor, 2019-ben már biztosítani lehet az emberi jogi ajánlásoknak megfelelő elhelyezést a raboknak, és ha lezárul a férőhelybővítési folyamat, akkor a "megújult intézményrendszer hosszú évtizedeken keresztül állandó marad". A BVOP közleménye is kitér arra, hogy a zsúfoltságot azzal is lehet csökkenteni, ha alternatív végrehajtási módszerrel váltják ki a szabadságvesztést. 2015 április 1-jén lép hatályba az új bv.-törvény egyik újdonsága, a reintegrációs őrizet jogintézménye. Ezt azoknál a raboknál lehet majd alkalmazni, akik első bűntényesek, 5 évnél rövidebb szabadságvesztést kaptak, és legfeljebb fél év van hátra a büntetésükből.
A strasbourgi székhelyű Európa Tanács kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód ellenes bizottsága (CPT) tavaly áprilisban hozta nyilvánosságra a magyarországi fogda-és börtönviszonyokról szóló 65 oldalas jelentését a magyar kormány 37 oldalas válaszával együtt. A bizottságot akkor is a legjobban a túlzsúfoltság aggasztotta, aminek nagyon komoly feszültségnövelő hatása van a börtönéletre, és amire szerintük nincs Magyarországnak hatékony válaszlépése. A bizottságot a magyar kormány úgynevezett telítettség-kiegyensúlyozó programja nem nyugtatta meg, szerintük a hosszú távú megoldás az lenne, ha valahogy csökkenne a börtönbe küldött emberek száma.
A Helsinki Bizottság álláspontja is az, hogy a fogvatartottak elosztása nem jelent megoldást, amikor szerintük értelmetlenül szigorodik a büntetőpolitika, és indokolatlanul tartanak előzetes letartóztatásban ezreket. (2014 elején a 18042 fogvatartottból 5053 volt előzetes letartóztatásban, vagyis ült jogerős ítélet nélkül.) A strasbourgi bíróság is hangsúlyozta a fogvatartottak számának csökkentését, és azt javasolta, hogy minél szélesebb körben alkalmazzanak szabadságelvonással nem járó büntetéseket. Ilyenek szankciókra most is van lehetőség, de a Helsinki szerint ezeket a bíróságok nem igazán alkalmazzák, mint ahogy a házi őrizet sem lett elterjedtebb azóta, hogy bevezették az elektromos nyomkövetőt.
A jogvédők szerint az új férőhelyek, új börtönök vagy körletek létesítése nem igazán jó megoldás, mert időigényes és csak akkor használna hosszú távon, ha közben a börtönpopuláció növekedése megállna.
A Helsinki is megfogalmazott konkrét javaslatokat a zsúfoltság ellen. Szerintük például
Ha a strasbourgi ítélet jogerőssé válik, Magyarország viszont nem lép érdemben, annak a Helsinki programvezetője szerint kétféle következménye lehet. Egyrészt az összes többi, nagyjából 18 ezer fogvatartott Strasbourghoz fordulhat kártérítésért. Másrészt az ítélet végrehajtását ellenőrzi az Európa Tanács miniszteri bizottsága a hat hónap elteltével, tehát van egy politikai ellenőrző mechanizmus.