Innen csak koporsóban visznek ki, addig ki lesz fizetve minden

– körbenéz a szobájában Székely Antalné Erzsébet, Erzsike, ahogy ezt mondja. Rend van. Megy a tévé. Az ágyon pokróc, a földön macskahordozó, a vitrinben díszek, a falon egy fekete-fehér fotó két kislányról. A vitrin üvegje mögé van eltéve a papír arról is, hogy Erzsike nyugdíj-kiegészítést próbált igényelni.

Egyszer már végül is volt, hogy emeltek a nyugdíján. A 28 500 forintos öregségi nyugdíjminimummal kezdte, most havi 34 200 forintot kap. A hétvégén vett egy ötös lottót, de nem nyert.

Az egyszobás, földszinti lakás Újpesten van, az önkormányzaté. A Habitat for Humanity Magyarország és a Twist Olivér Alapítvány segítségével jutott hozzá a szociális alapú bérlési lehetőségéhez tavaly nyáron több más olyan hajléktalan emberrel együtt, akik ártéri kunyhókban, sátrakban éltek a Duna-parton. A bérleti díj 5500 forint.

Miután ezt kifizeti, Erzsikének 28 700 forintja marad. A víz kéthavonként 2300 forint, a tévé havi 2600. A villanyszámla a téli hónapokban 6000 forint volt. A múlt héten kártyás villanyórát szereltek fel, 1800 forintért. Újságosnál vagy benzinkútnál lehet feltölteni a kártyát. Erzsike legutóbb 3000 forintot tett rá.

Figyeli a kijelzőt, nézi, hogyan fogynak a kilowattok.

Fűteni fával fűt. Télire adott az önkormányzat 35 ezer forintért tüzelőt. Erzsike szerint jó, ha két hónapra elég volt, de kapott fát mástól is, ablakostól, alapítványtól. Az újpesti önkormányzattól kapott még lakásfenntartási támogatásként havi 2500 forintot is.

A lakbér és a rezsi kifizetése után, ha fűteni épp nem kell, vagy feltételezzük, hogy a fűtés kijön a kapott fából, Erzsike 21 450 megmaradt forintból gazdálkodhat.

Gyógyszerre nem költ, nincs semmi, amiről azt mondták volna neki, hogy szednie kell. Csúnyán köhög, és fájlalja a hátát. Ígéri, hogy elmegy orvoshoz. 2014. június 3-án költözött be ebbe a lakásba, ezelőtt három évig erdőben élt, másik hármat a Duna-parton. Most 65 éves.

Gulyáslevest főz. Nevet és elmeséli, hogy az erdőben is főzött, még nokedlit is csinált. Hogy mostanában miket szokott enni, arra sok mindent felsorol, a felsorolásban van bableves is csülökkel, de arról nincs szó, hogy ez milyen gyakori. A kelbimbót az utóbbi időben, azt mondja, nagyon megszerette, „rászokott”. 

Azt nem kérdezik, hogy te miből élsz, mit eszel, van-e krumplid?

– mondja, amikor szóba jön a 34 200 forintos nyugdíj.

Régebben mindig kiment a postás elé a pénzért, de a következő hónaptól már az OTP-be jár majd. Németországban élő húga kérte, hogy csináljon bankszámlát, azt ígérte, fog rátenni neki egy kis pénzt. Erzsike utánakérdezett: a számla kezelési költsége havi háromszázvalahány forint lesz.

Én nem járok sehova, pedig jó lenne néha megmozgatni kicsit a testemet

– megint elneveti magát azon is, milyen is lenne, ha ő mondjuk diszkóba menne. Szeret nevetni, szerinte „humor nélkül nem lehet kibírni”. A szórakozása a tévé és a rejtvények, most is van egy rejtvényes füzet az asztalán.

A 34 200 forintból félretenni is próbál, mert „bármi történhet”. Ha a hónap végére 500 vagy 1000 forint marad, „az gyarapszik”, és meggyőződéssel mondja: „aki a kicsit nem értékeli, az a nagyot nem fogja megérdemelni”. A nagyszülei példáját hozza, akik parasztok voltak, és „be tudták osztani azt, ami tellett, aratástól aratásig”.

Ő maga is dolgozott egész életében, 16 éves kora óta: vendéglátózott konyhán és büfében, volt kézilány, utcaseprő, fűrészelt fűrészgépen, ápolta az édesanyját. Gyereke nem született. Háromszor ment férjez, '86-ban utoljára, az volt a legboldogabb házassága.

Az esküvő épp itt volt Újpesten, a Kakasban.

Ha a lottón megnyerte volna a sok pénzt, a nagyját odaadta volna másoknak,

Az embereknek én is szeretnék segíteni

– mondja. Amikor elmegyünk, az ajtón kívül, a bérház belső udvarán ül a benti hordozóhoz tartozó macska, akit az ártérről hozott magával. Szép macska, fekete-fehér. Fényes a bundája.