69 éves korában elhunyt Molnár Lajos volt egészségügyi miniszter, tudatta a család az MTI-vel.
Molnár Lajos 1946. október 13-án született. A fül-orr-gégész szakorvos az 1970-es évektől előbb Algériában, majd a '80-as évektől Bécsben élt, a rendszerváltáskor jött haza családjával. 1997–99 között a BM Központi Kórházának, majd 2004-ig a Szent István Kórháznak, 2006-ig pedig a MÁV Kórháznak volt a főigazgatója.
2001-től segítette az SZDSZ munkáját, de a pártba nem lépett be. 2006-ban jutott be a parlamentbe, Gyurcsány Ferenc a koalíciós tárgyalások során egészségügyi miniszternek jelölte, kinevezését 2006 júniusában vette át.
Molnár Lajos nevéhez fűződik az az egészségügyi reform, amely komoly szemléletváltást hozott a szocializmusból örökölt egészségügyben, de óriási társadalmi feszültségeket is keltett, és végső soron az MSZP–SZDSZ-koalíció bukásához vezetett.
Az egészségügyi rendszer indokolatlan terhelésének megakadályozására vezették be a 300 forintos vizitdíjat és a kórházi napidíjat. Átalakították az állam számára óriási kiadásokkal járó kórházi struktúrát: súlyponti és területi kórházakat jelöltek ki, és három intézményt végleg bezártak. Kiszűrték a tb-t nem fizető potyautasokat, létrehozták a betegek fogyasztóvédelmét ellátó Egészségbiztosítási Felügyeletet, ami keményen bírságolta a kórházakat a visszaélésekért.
A nevéhez fűződő reform liberalizálta a patikaalapítást. Nyilvános ártárgyalásokra kényszerítették a gyógyszergyártókat is, hogy az állam által fizetett készítmények árát leszorítsák, az orvosoknak pedig előírták, hogy az azonos hatóanyagú gyógyszerek közül az olcsóbbat írják fel a betegeknek. Ennek is köszönhetően a tb-kassza tizenöt év után először 2008-ban egyensúlyba került.
Még ha a reformok szükségesek és részben hasznosak is voltak, ezek megvalósításába sok hiba csúszott. Bár Molnár Lajos azt állította, hogy ő mindezt a betegek érdekében, és az orvos- és gyógyszerészlobbi ellenében teszi, egyáltalán nem volt népszerű. Személyét az SZDSZ 2007-ben megválasztott elnöke, Kóka János sem támogatta, és saját bevallása szerint a koalíciós társ szocialisták is folyamatosan fúrták.
2007-ben távozását hivatalosan azzal indokolta, hogy személyesen nem tudta elfogadni a több-biztosítós rendszer bevezetéséről szóló döntés halogatását. Az egészségbiztosítás átalakításáról az MSZP és az SZDSZ Horváth Ágnes minisztersége alatt sem tudott dűlőre jutni egymással. A 2008-ban elvesztett vizitdíjas népszavazás után ez a koalíció felbomlásához is vezetett.
Molnár Lajos miniszteri lemondása után képviselő maradt, de többet nem szólalt fel a parlamentben. 2010-ben szórakoztató stílusú könyvet írt Miért lettem antipatikus? címmel. A könyvben a szocialista semmittevés politikájáról, a kulisszák mögötti küzdelmekről és az őszödi beszéd és a szocialista frakció foglyává váló Gyurcsány Ferencről sztorizott.
Amikor 2010-ben az Index egy interjúban azt kérdezte tőle, hogy vajon volt-e elég politikai érzéke egy ilyen nagy méretű egészségügyi reformhoz, Molnár Lajos ezt válaszolta:
Ha a politika alatt a semmittevést, a sunyiságot, a hazugságot, a félrevezetést, a mellébeszélést érti, akkor valóban nem voltam politikus.
Elsőként az MSZP reagált a halálhírre, mint írták, mély megrendüléssel értesültek róla, hogy hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Molnár Lajos. A párt részvétét fejezte ki a volt egészségügyi miniszter családjának.
Gyurcsány Ferenc a Facebook oldalán méltatta volt miniszterét, mint írta, "az együtt töltött időszakban sokszor egymással is vitatkozva küzdöttünk orvosok és betegek viszonyainak jobbításáért, a gyógyítás minőségének javításáért, a kórházi infrastruktúra fejlesztéséért. Tisztességes szándékkal akarta orvosolni a bajokat. Tiszteltem Lajost, hogy alázattal, elhivatottsággal szolgálja a magyar egészségügyet".