Huszonöt évvel ezelőtt, 1990. március 25-én tartották az első szabad választás első fordulóját Magyarországon. Ez az időszak nem csak politikai értelemben nyitott új korszakot, ekkor született újjá a magyar politikai marketing is. Sokan amerikai választási kampányt vártak, de ebből a valóságban egy kis magyar csinn-bumm cirkusz lett archív felvételekkel, béna animációkkal, szörnyű aláfestő zenékkel, templomtornyokkal, rali-Zsigulikkal, Sinkovits Imrével, Koncz Zsuzsával és Darvas Ivánnal.
Nézzük a huszonöt évvel ezelőtti mezőnyt, ön pedig próbáljon visszahelyezkedni abba a korba, és döntse el: ilyen kampányvideók alapján szavazna-e ezekre a pártokra? Ez egyébként nem is olyan könnyű: van, aki már alig emlékszik, melyik pártra szavazott>>>
Nagy korszaka volt ez a történelmi pártok feléledésének. A Független Kisgazdapárt úgy éledt újjá, mintha az azt megelőző negyven évben nem történt volna semmi sem. Ebben az összekavarodott világban az évtizedekkel korábban jól bevált, tuti recepteket kínálta a választóknak: Isten, haza, család. És sok-sok templomtornyot.
Mint egy rossz álom vagy mint egy rossz ismeretterjesztő film, olyan ez a kampányvideó: először szörnyű zenei aláfestéssel valami rosszízű szöveg az ősi szimbólumokról, aztán egy merev tudósember beszél. A MDF végül is nem árult zsákbamacskát. Miniszterelnöke és későbbi kormányzása pont olyan volt, mint ez a kampányvideó: múltba forduló, karót nyelt, patetikus.
Az MDF savanyú arculatán egy másik reklám valamennyire tudott lazítani. Ebben a videóban a zseniális Sinkovits Imre mesél a paraszt bácsiról, aki nem tud választani. Unalom ide, merevség oda, a választók a zűrös időkben a nyugodt erő szlogenjének akartak hinni. Be is jött.
Akár még ma is elmenne egy gyengébb választási reklámnak a Fidesz 1990-es kampányfilmje. A párt jó plakátokkal (ugye emlékeznek a csókolózó Brezsnyevre és Honeckerre?), narancsszínű kitűzőkkel, a Roxette-tel és a szexi Deutsch Tamással masírozott be a parlamentbe.
Nem mindig volt azért teljesen profi a Fidesz fiatal kampánygépezete sem. Egy választási műsorban bevetették „a gyerek mindig nyerő” marketingatombombát. Valószínűleg az idősebbeket akarták megnyerni a fiatal, felelős apuka és anyuka imázzsal, amikor a stúdióba magukkal vitték a gyerekeiket, de ebből óriási káosz lett. A fiatal demokraták megpróbálták túlkiabálni a körülöttük játszó, izgő-mozgó és lelkesen kiabáló gyerekeket, így se ők, se a nézők nem tudtak igazán figyelni arra, amit mondani akarnak. A kisdedet az ölében tartó Deutsch Tamás képe így is örökre az ember retinájába ég.
És ezt se hagyjuk ki. Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés a kor sztárjaival: Nagy Feróval, Pataky Attilával, Vikidál Gyulával, Vincze Lillával, D. Nagy Lajossal és az akkor 22 éves Ákossal. Ebben az egészben az az érdekes, hogy Fodor Gábor és Szelényi Zsuzsa ma már nem énekel egy színpadon Orbánnal, Deutschcsal és Szájerrel. És Nagy Feró se, aki nem sokkal később már a politikai színpad jobb szélén tűnt fel a MIÉP-nél, aztán sok év elteltével bekorcsolyázott a TV2-be.
Nemcsak az 1990-es választás, de a magyar politikai reklám elmúlt 25 éves történetének is egyik legfényesebb csillaga az SZDSZ 1990-es Für Elise-es videója. Azt nem tudom, hogy azokban a vad években milyen hatása volt a választókra a nem túl elegáns negatív reklámnak, de azóta sem hallottam ennél nagyobb poént kampányvideóban.
Az SZDSZ kampányolt Tom és Jerryvel is, de az első szabad választás bénasági hulláma őket sem kerülte el. Ők is tudtak kifejezetten riasztó kampányvideót csinálni, mintha ez elvárás lett volna akkoriban.
Vagy nézzék meg ezt itt. Ha kiheverték a nyekergő futógépen egy helyben sétáló Koncz Zsuzsa és Darvas Iván látványát, döntsék el, mennyire szimpatikus önöknek a bemutatkozásnál Pető Iván.
Nem fogja kitalálni: orgonaszóval, templommal és haranggal. És erdélyi templomok harangjaival.
Nem lehetett túl perspektivikus dolog 1990-ben MSZMP-ből frissen kivált/átalakult MSZP-snek lenni, és azt bizonygatni, hogy nekünk semmi közünk a kommunistákhoz. Az MSZP kampánygurui jó érzékkel túrták ki a marketingraktárból az egyetlen használható érvet: de hát elvtá..., khm, emberek, mi legalább tudunk kormányozni!