A 2018-ig tartó kormányzati ciklus legnagyobb belpolitikai harca kezdődött el a napokban. A kormánypárt vezetésében már évek óta visszatérő téma, hogyan menjenek neki a Jobbiknak, ha eljön az idő. A fegyver már megvan, és az idő is eljött, de egyelőre még nem dobnak atombombát Vonáékra. Viszont eldördültek az első pisztolylövések.
Becsületes, rendes, nemzeti érdekek iránt elkötelezett, az élet mélyebb értelmét kereső fiatalokról van szó. Én nagyon kívánom nekik, hogy legyenek sikeresek az életben, és itt a közéleti próbálkozásaikat is siker koronázza. Hogy éppen pártot kellett-e nekik alapítaniuk? Hát nekem más tanácsom lett volna. De én sem hallgattam akkortájt más tanácsára, tehát az idő lehet, hogy őket fogja igazolni.
– mondta 2003. május 18-án a Jobbikról az akkor a Fideszt éppen újjáépítő Orbán Viktor. Azóta eltelt 12 év, és bár a miniszterelnök valószínűleg már nem ilyen szelíden és megengedően gondol a Jobbikra, az elmúlt közel másfél évtizedben a Fidesz nem nagyon bántotta a kisebbik jobboldali pártot.
Legfeljebb finoman odalegyintett, amikor kellett. Tavaly májusban, az európai parlamenti választások előtt az akkor még teljes mellszélességgel Fidesz-párti Magyar Nemzet írta meg, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentése alapján Kovács Béla az EU intézményei ellen kémkedhetett. Az ügyből nagy belpolitikai botrány lett, ami a Jobbiknak semmiképpen sem jött jól a választások előtt.
A Fidesz azóta nem bántotta a szélsőjobboldali pártot, mert nem volt szüksége rá.
A kormánypárt ősz óta tartó népszerűségvesztése azonban új helyzetet teremtett. Az internetadó ötletének belebegtetése óta a Fidesz elveszítette a szavazói egyharmadát, a népszerűségvesztésből pedig egyetlen párt tudott profitálni: a Jobbik.
A két jobboldali párt között jelen pillanatban pár százalék, csak két-háromszázezer szavazó a különbség, ami teljesen új helyzet a Fidesz számára:
Mindez szinte semennyire sem látszik a Fidesz kommunikációján. A Fidesz.hu-n található közlemények között mindössze hármat találtunk, ami a Jobbikkal foglalkozik. „Ha a Jobbikon múlik, nem csökkentek volna a törlesztőrészletek" – írták március 24-én, majd még aznap azt, hogy „az MSZP és a Jobbik egy követ fúj". Három nappal korábban pedig arról számoltak be, hogy a „a Jobbik eddig nemet mondott a családokat segítő intézkedésekre".
Ezt a pár vérszegény megjegyzést leszámítva a kormánypárt megállíthatatlanul ontotta magából a baloldalt ekéző sorokat. Január végén, február elején még javában arról írtak, hogy „Gyurcsány kis híján tönkretette az országot", de olyan novellisztikus közleménycímük is volt, mint a
Véget nem érő szocialista bűnregény.
Csakhogy a szocialisták jelen pillanatban a felmérések szerint sehol sincsenek, a Fidesz hatalmát minimálisan sem veszélyezteti a DK, az Együtt vagy a PM. Viszont a Jobbik dinamikusan jön fel, ezt pedig úgy tűnik, a Fidesz is észrevette.
Nem véletlen, hogy a párt mindhárom Jobbikkal foglalkozó közleménye március második felében született. A Fidesz elkezdte politikai ellenségnek tekinteni a Jobbikot, és elkezdett úgy is viselkedni vele szemben. Kormányzati forrásaink szerint azonban „nem fognak egyik napról a másikra atombombát dobni a Jobbikra", az eszköztár és a terv azonban már a kezükben van.
A Fidesz felső köreiben nem kongatják a vészharangokat, de egyre többen és egyre többet beszélnek az eljövendő kommunikációs váltásról, amelynek a Jobbik lesz a céltáblája. A helyzet viszont nem egyszerű, a Jobbik előnyösebb helyzetben van.
Ha megtámadjuk őket, akkor többet nem tudnak szélárnyékban növekedni, viszont beindulhat az ostromlottvár-effektus. Ha a baloldal és a Fidesz is a Jobbikot ekézi, akkor a vár lakói azt gondolhatják, hogy mindenképpen nekik van igazuk. Ez csak jobban megerősítheti őket az elköteleződésükben
– mondta egy Habony Árpád közelében dolgozó kommunikációs szakember. Szerinte a Fidesz egyrészt nem szeretné megadni a Jobbiknak a megtámadotti pozíciót, másrészt ha hivatalosan céltáblává teszik a szélsőjobboldali pártot, azzal legitimálják, hivatalos kihívóvá léptetik elő őket, amit Fideszben nagyon szeretnének elkerülni. Ennek ugyanis az lehetne a következménye, hogy széles tömegek kezdik összemérni a Fideszt és a Jobbikot. A kormánypárt azonban nem szeretne egy absztrakciós szintre kerülni a Jobbikkal,
Egy ilyen összehasonlításban ugyanis egyre kevésbé áll jól a Fidesz. A Jobbik harsány elitellenessége éppen a „keményen dolgozó kisemberek″ közül hozhat még nagy számban szavazókat, akiket az utóbbi hetekben a Fidesz is próbál megszólítani. Ráadásul a Fideszben veszélyes terepnek tartják még az olyan nyíltan rasszista jobbikosok megtámadását is, mint Érpatak polgármestere, Orosz Mihály Zoltán. A kommunikációs stábban ugyanis úgy tartják, hogy
az emberek 90 százaléka azt gondolhatja, hogy helyes, hogy Orosz odament a cigányokhoz, és megmondta nekik, hogyan éljenek.
Egy másik forrásunk szerint hosszú és nehéz felépíteni egy ellenségképet, főleg, ha az ideológiailag nem is áll olyan távol. A Fidesz-táborban történelmi-lélektani okokból a „kommunistákkal″ lehet nagy riadalmat kelteni, és Orbánék szemében a szocialisták mindig is kommunisták lesznek. A miniszterelnök nem véletlenül beszélt arról két hete a parlamentben, hogy a kommunisták „még felvizezett, hosszú lépés formájában se térhessenek vissza″.
A Jobbikot nem lehet egy ilyen egyszerű (MSZP=kommunisták) retorikai fordulattal elintézni, a helyzetet tovább nehezíti a Jobbik kettős kommunikációja. Az országos médiafelületeken már másfél éve következetesen úgy jelennek meg, mint a cukiság képviselői, Vona Gábor arcát kölyökvizslák nyaldossák, egy másik, fiataloknak szóló kampányukban pedig Vona és Dúró Dóra színes ruhákba öltöztetett huszonévesek között mosolyognak, azt sugallva, hogy jobbikos fiatalnak lenni trendi. Ezzel nem is állnak messze a valóságtól: a fiatal értelmiségiek, egyetemisták, főiskolások között stabilan a Jobbik a legnépszerűbb párt.
Ugyanakkor ott van a Jobbik másik arca, amit nem mutatnak meg magukból az országos felületeken. Ezek a vidéken a Jobbikhoz becsatornázott csendőrségszerű önkéntes rendvédelmi szervek, vagy az olyan fasisztoid, nyíltan rasszista alakulatok, mint a Betyársereg, amelyekkel kapcsolatban Vona Gábor nemrég leszögezte: ha a Jobbik kormányra kerül, nem fogja megnehezíteni a dolgukat. Szerinte a Betyársereg jó célokért küzd, fontos munkát végez, ami nagyjából egyenlő a cigányság megfélemlítésével.
Bár a Fideszben tisztában vannak ezzel a kettősséggel, és a cigányok kiirtásán merengő, holokauszt-emlékművet leköpő jobbikos politikusok miatt kommunikációs szempontból a kormánypárt könnyen bélyegezhetné rasszista, neofasiszta pártnak a Jobbikot, mégsem teszik. Több forrásunk említette, hogy ezzel nem tudnának célt érni, egy ilyen kampányra már régen nem rendülne meg a Jobbik-tábor.
Kormánypárti informátoraink szerint a fegyver viszont már ott van a Fidesz kezében, a kérdés csak az, hogy mikor fogják bevetni. Ha eljön az idő, a Jobbikot a párt finanszírozásával akarják megtörni, méghozzá azzal, hogy
a Jobbikot Oroszországból pénzelik. Ez szuverenitási kérdés, ami minden nemzeti érzelmű szavazónak fontos, különösen a jobbikosoknak
– mondta egyik forrásunk. Többen mondták, hogy a Jobbik megtámadása nagyon érzékeny stratégiai lépés, a 2014–2018-as kormányzati ciklus legnagyobb téttel bíró belpolitikai harca, ezért nem fogják elkapkodni. A kétharmad elvesztése után a Fidesznek csupán lélektani téttel bíró tapolcai választások miatt mégis felpörögtek az események, és két vezető fideszes is olyat mondott a Jobbikra, ami korábban elképzelhetetlen volt.
Lázár János miniszter az Index kérdésére reagálva nyilas pártnak nevezte a Jobbikot, akik a kommunistákhoz hasonlóan sohasem hoztak jót az országra. Kövér László házelnök pedig azt mondta Tapolcán, hogy a Jobbik cukiságkampányt folytat, ugyanakkor „náci ideológiát” hirdet az interneten. Kövér szerint egy ilyen pártot egyetlen országgyűlési mandátumhoz sem szabad juttatni.
A Fidesz Jobbik-ellenes országos kommunikáció még nem indult be, de láthatóan a front résnyire megnyílt, és jelenleg a közvélemény tesztelése, egy óvatos puhatolózás zajlik.