Május 2-án lesz huszonöt éve, hogy megalakult az első szabadon választott parlament. A 386 országgyűlési képviselő között ott ült a kaposvári Ficzere Mátyás is, aki az SZDSZ színeiben került a parlamentbe, de soha, egyetlen választáson sem szavazott egykori pártjára, mindig a Fidesz mellé tette az ikszet. Az SZDSZ frakcióját tizenegy képviselő hagyta ott az első ciklusban, ő, bár 124 törvényjavaslata és módosító indítványa közül egyet sem támogatott a pártja, nem volt köztük.
„Ezt én már Szaniszló Ferenc előtt tudtam” – mondja már a búcsúzáskor Ficzere Mátyás, az első szabadon választott parlament Somogy megyei területi listáról bekerült SZDSZ-es képviselője. Hogy éppen melyik összeesküvés-elmélet volt az, amit ő a mára az Echo tévére visszaszorult, egykori mainstream külpolitikai újságíró előtt tudott? Hogy a Rothschildok pénzelték Hitlert? Hogy a francia becsületrenddel honorálták Medgyessy Péternek a közműszolgáltatások francia kézbe kerülését? Hogy Vályi Péter miniszterelnök-helyettes nem véletlenül esett a Lenin Kohászati Művekben az izzó öntőformák közé? Hogy a kilencvenes országgyűlési képviselők közül hatvanan a kneszet érdekeit szolgálták? Erre nem emlékszem, de talán mindegy is.
Egy biztos, és ezt mindenképp Ficzere Mátyás javára kell írni: ő nem az a típusú országgyűlési képviselő, aki jól megszedte magát a képviselőségen. Inkább olyan forma, akinek Somogy megye MSZP-ssé lett egykori munkásőrparancsnok-helyettese még a napokban is egy fekete Mercedesből intett be.
Kaposvár ipari övezetének szomszédságában, egy vasúti átjáró közvetlen közelében lakik. Egy fedél alatt van a műhelye és a lakása. Hatvanöt éves, nagy darab, erős ember, aki arra büszke, hogy az agyaggal olyan dolgokat művel, amit rajta kívül más nem. És ez nemcsak a szépségre, a méretekre is igaz. A legnagyobb méretű tálja, aminek korongozás közbeni megtartásához nem akármilyen erő kell, 110 centiméter átmérőjű, és 1200 áttörés van benne.
De hogyan lett ebből SZDSZ-es képviselőség?
Ficzere Mátyást, sok egykori képviselőtársához és kilencvenes liberális szavazóhoz hasonlóan, az SZDSZ antikommunizmusa ragadta meg. 1968-ban az érettségire készült a pécsi Képző és Iparművészeti Gimnázium kerámia szakán, amikor odahaza szóba került az egyik történelemtétel, az 1919-es Tanácsköztársaság. Apja azt javasolta, hogy a tankönyv mellett nem árt, ha leemeli a polcról a Tolnai Világlexikont (XVI. Sör–Táv, 1929.), és elolvassa ott is, hogy mit írnak róla. Ott azt írták, hogy az vörös terror volt, és nem is volt olyan dicsőséges az a 133 nap. És ha ez nem lett volna, akkor jóval kevesebb területet vesztünk Trianonban.
Mit ad Isten, Ficzere épp a Tanácsköztársaságot húzta az érettségin, elő is adta, hogy vörös terror, 133 nap, országvesztés, és már meg is bukott. Azon a nyáron más dolga nem volt, mint pótérettségire készülni, csakhogy közbejött a prágai tavasz vérbefojtása, ami ellen Pécsen tüntetett többedmagával. A rendőrök elfogták, megverték, és a személyi igazolványába bekerült vörös pecséttel az, hogy POLITIKAILAG INSTABIL.
Teltek az évek, előbb a kaposvári háziipari szövetkezetben dolgozott, 1975-ben Népi Iparművész címet kapott, 1981-től egyéni alkotó. A nyolcvanas években rendszeresen járt Pestre a munkáival, a Váci utcai, Kossuth Lajos utcai, Szent István körúti, zömmel külföldiek által látogatott galériákba adta el a kerámiáit, és így találkozott olyan ellenzékiekkel, mint Solt Ottilia vagy Krassó György. Az SZDSZ előtt már a Beszélő körül szerveződő Szabad Kezdeményezések Hálózatának is tagja volt, 1988. március 15-én őt is ütötték a Batthyány-örökmécsesnél, de a döntő lökés számára az 1989. őszi négyigenes népszavazás volt.
A népszavazást az SZDSZ, a Fidesz, a kisgazdák és a szocdemek kezdeményezték, és ma már úgy emlékezünk rá, hogy emiatt nem lehetett köztársasági elnök Pozsgay Imre. Eredetileg ugyanis 1990 januárjában az MSZMP és az MDF paktumja miatt a nép választhatott volna köztársasági elnököt, amit minden bizonnyal az akkor nagyon népszerű, de mégiscsak kommunista Pozsgay Imre nyert volna meg. Ficzerét mégsem ez fogta meg leginkább, hanem egy másik kérdés: feloszlassák-e a munkásőrséget? Kaposváron ő szervezte a munkásőrség elleni tüntetést, és egy baráti focimeccs előtt odament hozzá az egyik volt osztálytársa, és azt mondta: „Meg van címezve a nevedre egy golyó.” Ficzere erre megveregette a vállát, és azt felelte: „Egyébként se nagy élmény veletek élni.”
Az 1990-es országgyűlési választás előtt Király Béla kampányát szervezte. Az egykori vezérezredest 1952-ben életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek, 1956-ban a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány elnöke volt, majd a biztos kivégzés elől disszidált. 1989-ben tért haza, Ficzere pedig a Somogy megyei 1-es választókerületben megszervezte indulását, és azt, hogy a független jelölt ellen egyik ellenzéki párt se állítson jelöltet. (Király novembertől az SZDSZ frakciójában ült.)
A pesti központ egy húzónevet akart a Somogy megyei SZDSZ-lista élére, így esett a választás Tamás Gáspár Miklósra. Végül a vidék megtorpedózta a döntést, és a nagy munkabírású Ficzere kapta a listavezetői – és parlamenti mandátumot érő – helyet. Azzal kampányolt – ez ma már elképzelhetetlen –, hogy nem adózik, és semmilyen állami járulékot nem fizet.
Az egykori országgyűlési képviselő parlamenti felszólalásaiból idézni nem tudunk. Viszont egy hosszabb interjút adott 1992-ben az Új Magyarországnak, ezek az idézetek onnan valók. Ekkor az MDF vezette jobboldali–konzervatív koalíció volt hatalmon, majd két év múlva, a bukásuk után megalakult az MSZP–SZDSZ-koalíció.
„A volt élkommunisták, akik – tisztelet az egy-két kivételnek – jól lejáratták már magukat, mégis átmentették a hatalmukat, s most, ha van valami jelentősebb megyei vagy városi esemény, kiket látok? Az elvtársakat úrbőrben. Ez a rendszerváltozás? Az SZDSZ ezt sokkal következetesebben kezelte volna, mint a mostani kormány."
„Mi [az SZDSZ] hitelesebbek vagyunk, én azt látom, hogy a kormány oldalán állók prédikálnak vizet, de közben nyugodtan hagyják a gazdasági hatalomban a tovarisokat."
„Nem állítom, hogy minden szabaddemokrata igazat mond, és azt sem merném kijelenteni, hogy minden fórumos hazudik. Nem szeretem a szélsőségeket. Nem vagyok része semmiféle szavazógépnek sem, előfordult már sokszor, hogy másra mondtam igent, mint a frakcióm zöme. Persze azért az esetek túlnyomó többségében a többi SZDSZ-essel együtt szavazok."
Az 1990. május 2-i alakuló ülésre nem volt mit felvennie, az SZDSZ-től kapott kölcsön, hogy az alkalomnak megfelelően öltözhessen fel. „Az első nap csodálatos volt – emlékszik. – Addig soha nem voltam a parlamentben, a közelébe se igen lehetett menni. Elsősorban építészetileg bűvölt el, elképesztő mesterségbeli tudással van megépítve az az épület.”
Balján Páris András siófoki ügyvéd ült, jobbján a Kalocsáról bekerült Andriska Géza orvos. Páris 1998-ig, Andriska 1994-ig volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő, és valamennyien tölgyessysták voltak. „A pesti fiúk nem hitték el, hogy Tölgyessy Péterből elnök lehet. Akkor kezdődött a széthúzás, amikor 1991-ben mégis őt választották meg. Láttam, hogyan nézett ki a Mérleg utca [az SZDSZ központja volt] az elnökválasztás után: mindent kisöpörtek onnan, a papírok halomban álltak. Ezt csinálták a pestiek.”
Ha nem a fazekas, hanem a politikus Ficzere Mátyás nevére keresünk, akkor sok mindent nem találunk, és ez nem véletlen. Magától, kérdezés nélkül mondja, szinte büszkén: „Én voltam a legnémább képviselő, 1990 és 1994 között egyszer sem szólaltam fel. Ennek nagyon egyszerű oka van: 124 törvényjavaslatom és módosító indítványom közül egyet sem fogadott el a frakció vezetése.”
Nagy kérdés, hogy miért nem lépett ki az SZDSZ-ből, ha ennyire nem egyeztek a párt és az ő nézetei. Ráadásul Tölgyessy csak 1992-ig volt a párt elnöke, és a frakcióból kilépésre is bőven volt példa: az első ciklusban az SZDSZ frakciójából hatan a függetlenek, hárman a kereszténydemokraták közé ültek, egy képviselő pedig MDF-es lett. Ficzere erre azt mondta, hogy akkor minden információtól el lett volna zárva, bizottsági tagsága is megszűnt volna. (Pacifista létére természetesen a Honvédelmi bizottságnak volt a tagja.) Különben is, soha életében nem szavazott az SZDSZ-re, mert neki mindig is a Fidesz volt szimpatikus, és 1990-től 2014-ig mindig erre a pártra szavazott.
Már 1988-ban fideszes lett volna legszívesebben, egy baj volt csupán: 35 év fölött nem lehetett senki a párt tagja, ő pedig akkor már 39 éves volt.
És hogyan búcsúzott négy év múlva a parlamenttől? Sírva. Már két évvel korábban tudta, hogy nem lesz képviselő, fazekas akart maradni. És ez nem süket duma, az Új Magyarországnak így nyilatkozott 1992-ben: „Két év múlva jobban képzett, tanultabb, a politizálásra fölkészültebb, profi képviselők kellenek, s jó, ha értenek a gazdasághoz, nem baj, ha közgazda végzettségűek. Ez a rendszerváltozás parlamentje, pontosabban egy átmeneti koré, mert a valódi rendszerváltozás még nem egészen történt meg. Ebbe a házba beleférek, talán kellek is, a következőben már nem lenne jó helyem."
Azt mondja, négy év alatt nem tudták negyven év szörnyűségeit helyrehozni. Szerinte kétszer negyven év kell ahhoz, hogy minden letisztuljon, és őt hallgatva ezen nem tudunk vitatkozni: 2070-ben talán minden szép lesz. A végkielégítése 300 ezer forint volt, vett belőle három tonna fehér agyagot, és ott folytatta, ahol 1990-ben abbahagyta.