Úgy tűnik, többe került az államnak a hajléktalanok, koldusok és guberálók szabálysértési ügyeinek az intézése, mint amennyi bírságot sikerült bevasalni rajtuk az elmúlt három évben. 17 072 ilyen szabálysértési ügy volt 2012 és 2014 között, összesen nem egészen 10 millió forintot tudtak befizettetni a legszegényebbekkel. És akkor az elzárások költségeit még nem is számoltuk a veszteségek közé. A guberálók büntetésével kapcsolatban pedig van egy elég nagy furcsaság: nem létező tilalomra hivatkozik a statisztika.
Hét különféle címszó alatt folytattak szabálysértési eljárásokat az ország legszegényebb emberei, a koldusok, a hajléktalanok és a guberálók ellen Magyarországon az elmúlt három évben. 2012-től 2014 decemberéig összesen 17 072 normasértési ügyüket bírálták el jogerősen. Hol az volt a rovásukon, hogy koldultak (a járókelőket leszólítva, házról házra járva vagy gyerekkel), hol az, hogy „lakhatási célra” használták a közterületet, netán ott tárolták az ingóságaikat, vagy megsértették az „életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályait”, hol hulladékot vettek el gyűjtőeszközből.
A Belügyminisztérium Koordinációs és Statisztikai Osztálya által közzétett friss táblázatokból kigyűjtöttük, milyen következményekkel tették mindezt.
A kördiagramon szinte nem is látszanak, annyira kevés volt az elzárás (összesen 31 eset) és a közmunka (18 eset) a jogerősen kiszabott szankcióik között. Az esetek 80 százalékában bírság (pénzbírság vagy helyszíni bírság lett) az ügy vége.
A bírságokat pedig – nem túl nagy meglepetésre – az ország legszegényebb emberei nem tudták befizetni, gyakorlatilag szinte soha.
A 9 815 000 forint, amit sikerült befizettetni, az az összes bírság 2,9 százaléka.
Ha azt vesszük, hogy ehhez a 9 815 000 forintos bevételhez 13 771 szabálysértési ügyben kellett intézkedni, jogerős döntést hozni és mindezt adminisztrálni, akkor nagyon úgy fest, hogy az állam ráfizetett. Durva becsléssel: ha minden egyes ügyre csak egyetlen munkaórát fordított valamilyen hivatalnok, akinek a munkája – tegyük fel – irreálisan olcsó, mondjuk bruttó 800 forint óránként, 11 016 800 forint máris
A belügy statisztikáiból az nem derül ki, mi történt azokkal a hajléktalanokkal, guberálókkal és koldusokkal, akik nem tudták befizetni a pénzt.
A be nem fizetett bírságot a törvény szerint a bíróság szabálysértési elzárásra változtatja át. Egy leült nap ötezer forintot jelent. A bírságot le is lehet dolgozni közérdekű munkával: ebből hat óra ér ötezer forintot.
A végső eszköz (ha valaki mondjuk betegség miatt nem tud vagy egyszerűen nem hajlandó dolgozni) az elzárás. Ez, ahogy évek óta mondják a kriminalizálást ellenzők, szintén pénzbe kerül az államnak. Nehéz megmondani, hogy pontosan mennyibe. Valószínűleg a szabálysértésért elzártak valamivel kevesebbe kerülnek, mint a bv.-statisztikákban szereplő átlagos fogvatartottak, mert például ők a saját ruhájukat hordják, és nem kell őket túl szigorúan őrizni sem. A bv. adatai szerint mindenesetre egy átlagos fogvatartottal napi 2165 forint körüli kiadás jár, és ebben nincs benne a büntetés-végrehajtási rendszer fenntartásának az egy főre elosztott költsége, csak az olyan kézzelfogható kiadások, mint például az étel vagy a rezsi.
Ha az összes hajléktalanokra, guberálókra és koldusokra kirótt, de be nem fizetett pénzbírságot (325 063 800 forint) leülnék az érintettek ötezer forintonként, akkor az összesen 65 013 elzáráson töltött napot jelentene. A fenti 2165 forinttal felszorozva mindez 140 753 145 forintunkba kerülne.
Elzárást egyébként a belügyi statisztikák szerint kapásból (tehát nem a befizetetlen bírságot kiváltandó) csak koldulásért szabtak ki. A 31 elzárással végződő eset között egy olyan sem volt, amely a hajléktalanságot büntető paragrafusok alapján indult volna. Hogy mennyi időre ültették le a koldusokat, változó. 2012-ben például 2 esetben összesen 4, azaz átlag 2 napot kaptak járókelőket megszólító kéregetők, 2013-ban viszont 9 esetből összesen 93 nap jött össze, vagyis az átlag fejenként 10 nap elzárás volt.
Nagyon hasonló a helyzet a jogerős szankcióként kiszabott közmunkával is. Csak koldusokat, illetve egyetlen guberálót büntettek így. A guberáló büntetése 6 óra közmunka volt, de akadt olyan házról házra járó koldus, akit 120 óra közmunkára köteleztek 2012-ben.
A szabálysértési statisztikákban szereplő, hétfajta tényállás közül ma mindössze négy hatályos. Kettő eltűnése a hajléktalanságot kriminalizáló jogi megoldás farigcsálásának az eredménye: ma nem a „közterület belterületének lakhatási célú használata” és az „ingóságok közterületen tárolása” a tilos, hanem az „életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése”.
Egészen érdekes a helyzet viszont a guberálás büntetésével. A belügyi szabálysértési statisztikában 2012–2014-ben összesen 29 eset, azaz „jogerősen elbírált normasértés” szerepel az így jelölt sorban: „köztiszt.szabs. – hulladék elvétele gyűjtőeszközből [Szabs.tv. 196.§ (3) bek.]”.
Amikor a parlament 2011 karácsonya előtt megszavazta a következő április 15-től esedékes, új szabálysértési törvényt, még benne volt a megszavazott törvényszövegben ez a bekezdés. Így szólt: „Aki a közszolgáltató elkülönített hulladékgyűjtést szolgáló gyűjtőeszközéből hulladékot vesz el, szabálysértést követ el.”
Csakhogy karácsony után, 2011. december 28-án az Alkotmánybíróság hozott egy fontos döntést guberálásügyben. Alkotmányellenesnek találták és megsemmisítették a kaposvári önkormányzatnak azt a helyi rendeletét, amely – a nemrég megszavazott, de hatályba még nem lépett törvényhez hasonlóan – szabálysértésnek minősítette és pénzbírsággal fenyegette a guberálást. A Belügyminisztérium kezdeményezésére pedig nem sokkal később, április 10-én, a hatályba lépés előtt utolsó pillanatokban a parlament módosította a szabálysértési törvényt, kimondták, hogy a guberálásra vonatkozó tilalom nem lép hatályba. Ez a helyzet azóta sem változott.
Érthetetlen tehát, hogyan lehetséges, hogy a belügyi statisztika szerint 2012-ben 26, 2013-ban 1, és 2014-ben is 2 jogerősen elbírált eset volt ezen a címen, és 11 esetben bírságot, 1 esetben pedig közmunkát szabtak ki emiatt. Elképzelhető esetleg, hogy valójában egyes önkormányzatok (mint a kaposvári vagy például a józsefvárosi) guberálást tiltó, azóta már megsemmisített helyi rendeletei alapján indultak ezek a guberálók elleni szabálysértési ügyek, de ha ez így van, akkor hibás a belügyi statisztika, mert az kifejezetten a nem létező törvényhelyre, a 196. paragrafus 3. bekezdésére hivatkozik.
A furcsa jelenséggel kapcsolatban megkerestük a Belügyminisztériumot, kértük, oldják fel az ellentmondást. Visszajelzést az ORFK-tól kaptunk, az érdemi válaszig türelmet kértek. Amint választ kapunk, beszámolunk róla.