Mi ez a nemzetközi roma nap?

Kadét Ernő: Nyugat-Európában talán kicsit jobban benne van a köztudatban, mint itthon, hogy 1971-ben volt az első roma világtalálkozó, akkor találták ki a cigánykerekes zászlót is és még pár olyan dolgot, ami közös identitástudatot adhat az egyébként tízmilliónál is több, diaszpórában élő cigány embernek. Aztán 1993-ban eldöntötték, hogy az első világtalálkozó dátuma legyen a roma nap.

Suri Szilvia: Eddig is voltak elszórva megemlékezések. De ez idehaza kimerült a gyerekek táncolnak, este zene van, buli van típusú programokban.

KE: Inkább fesztiváljellegűek voltak, de nem ütötték át az ingerküszöböt, nekünk pedig most pontosan ez a célunk

Miért kell átütni?

KE: Nem csak azért, mert ez egy fontos identitásképző dolog a cigányok részére, hanem azért is hogy megmutassuk az egész országnak, hogy itt vannak a cigányok ebben az országban, a részei ennek az országnak, így volt ez évszázadokkal ezelőtt, és így van ma is.

A cigány emberek a nyilvánosságban a cigányság hátrányos helyzete miatt elsősorban negatív történetekben vannak jelen. Ti újságírók vagytok, mennyiben jelent kihívást, hogy most valamiféle imázsépítés zajlik, egy pozitív pr-kampányt kell végigcsinálni, és nem sztorikról beszámolni?

KE: Ha nem lett volna az RSK 20 éve, nem így nyúlnánk hozzá. Nem mintha ez idő alatt nagyon sikerült volna a cigányokról alkotott képet, közvélekedést befolyásolni, mert ez sajnos nem így van. Hanem mert már annyi mindenen keresztülmentünk, hogy szinte organikusan csiszolódott ki, mit szeretnénk csinálni és megmutatni. A 90-es években probléma volt, könyvet is kiadtunk róla, hogy a romák meg se szólalnak a cikkekben, vagy ha nem némák, akkor vagy ők maguk negatív szereplők, vagy egy negatív történet szereplői. Diszkrimináció, segély, bűnözés, nyomor. Kevésbé jellemző, de ott a másik vonulat, a “Megasztár-jelenség” is: ugyanaz a közönség, amelyik elkapcsol, ha a segély és a roma szavakat hallja, rászavaz és győztest csinál a romákból, ha “pozitív” szerepben látja őket. A cigányokkal szembeni ellenérzések sokkal összetettebbek, mint hogy azt mondjuk, itt van 60 százalék, akik gázkamrába küldenék a cigányokat. Ebben a kampányban most megpróbálunk olyan hívószavakkal és olyan ösztönökre hatni, amik az elmúlt években nem voltak dominánsak.

SSz: Fontos, hogy nem a sztereotip képeket akarjuk erősíteni. Legtöbbször régen az volt az ötlet, hogy jó, akkor legyen valami nagyon tehetséges zenészbanda, akik fellépnek valahol, vagy keressük meg a Caramelt, mert őt úgyis mindenki szereti és egy pozitív hős. Na, pont erről a vonalról szeretnénk leszakadni, a mulattató cigányok-kép bemutatásáról.

Mi az, ami viszont lesz?

SSz: Nekünk az Aranypánt-díj a legkedvesebb, aminek most lesz a díjátadója: bemutattunk 10 hétköznapi roma hőst, akik kiemelkedőt alkotnak a saját területükön. Vagy szakmailag, vagy mert erős közösségépítők, és a saját közösségük nagyon megbecsüli őket.

Kikről van szó?

SSz: Olyanokról, akik integrált részei a magyar társadalomnak. Buszsofőr, tanár, óvónéni, tudományos kutató, pék, házmester.

KE: Olyanok, akik teszik a dolgukat, mint Magyarországon mindenki más. De ha egy cigány ember teszi a dolgát, akkor rácsodálkozunk, és nem feltétlenül kap annyi megbecsülést, mint egy nem roma. Budapestet cigányok is építették, köztük az én családtagjaim is, csak ezt kevesebben tudják. Vagy ha megnézzük, hogy kik dolgoznak ma gyárakban kétkezi munkásként, és látjuk azt a sok tízezer romát, az kicsit árnyalja a segélyre váró, passzív cigányokról szóló képet. Amikor iszunk egy pohár villányi vagy tokaji bort, senkinek eszébe nem jut, hogy azt a szőlőt nagyrészt cigányok művelik meg. Nem gondolom, hogy kiemelkedő a romák szerepe, de van olyan, mint bárki másé, és ezt szeretnénk megmutatni: van egy tömeg, sodródnak a szélre, a perifériára, de már egyszerűen a számossága miatt is – hiszen minimum 700 ezer emberről van szó – nagyon sokan közülük továbbra is integráns részei a társdalomnak, és tolják az ország szekerét.

SSz: Ha lenne olyan Magyarországon, hogy közép- vagy alsóközép-osztály, akkor ezt szeretnénk megmutatni, hogy a 700 ezer cigány ember igen jelentős része tartozik, vagy tartozna ide.

A keményen dolgozó cigány kisemberek közé?

KE: Igen. És ezért a 4-6-os épp nem felújítás alatt álló vonalán Pesten minden egyes megállóban meg fog elevenedni egy roma hős élete egy frappáns kis történet keretében. Például Fehér Sándoré, aki odaveszett a Costa Concordián, miközben gyerekeken próbált segíteni. Egy világklasszis futballista, Farkas János, akiről szinte senki sem tudja, hogy roma volt. Cziffra György, a XX. század egyik legnagyobb zongoraművésze. És sorolhatnám: nem feltétlenül hétköznapi figurák, de romaként öregbítették az ország hírnevét.

Hogy fognak ezek a történetek megjelenni?

Lesznek Citylight-plakátok, és ötpercenként 30-40 másodperces rövid történetek a megállókban, a hangosbemondón keresztül. Az eredeti terv szerint a villamosokon lettek volna hallhatók, de az technikai okok miatt nem lehetséges.

Hogy sikerült erre a BKK-t befűzni?

SSz: Elég hosszú út után, többszörös áttétellel végül a BKK marketingigazgatójával állapodtunk meg. Érdekes mellékszál, hogy a programnak ezt az elemét az Emmi és a főváros is megtámogatta és továbbfejlesztette. Így lett lehetséges például, hogy az MTVA összes csatornáján és a kereskedelmi tévékben is lesznek kis filmes spotok ezekből a történetekből, amit mi csak a villamosra szántunk, ők viszont le is forgatták. A rádiókban is lesznek spotok. Mindezt a főváros és az Emmi intézte, tőlünk már függetlenül, aminek nagyon örülünk.

KE: Tudtuk, hogy a BKK-hoz Tarlós Istvánt kell megnyerni, és amikor hozzá kerestük a kapcsolatot, egy ponton bejött a képbe a Terror Háza, illetve a mögötte álló XX. Század Intézet és Schmidt Mária, aki hihetetlenül lelkesen beleállt ebbe a történetbe, mert ezt a dolgot ő is fontosnak tartja.

A Terror Házában is lesznek programok?

SSz: Nem, de nem is erről szól az együttműködés. Velünk együttműködve, ők kérték fel a szakmai közreműködőket a spotokhoz, a villamosmegállókban elhangzó szövegek és a plakátok elkészítéséhez, és a Terror Háza vette fel a kapcsolatot az Emmivel is. Az a fontos, hogy van egy olyan történet, amiben a kormányzat és akár egy üldözött civil szervezet is együtt tud működni. És ez egy jó sztori. Azt még tegyük hozzá, hogy ez nem csak a mi projektünk, 10-20 civil szervezet csatlakozott még, valamint támogatóként az amerikai nagykövetség és a Norvég Civil Alapprogram is. Tőlük összesen 3 millió forintot kaptunk.

Hogy viszonyul ehhez a költségvetés másik része, amit a magyar állam áll?

SSz: Nem tudjuk, mert ez nem rajtunk keresztül bonyolódik, és nekünk nem is fontos.

Amikor Schmidt Máriával tárgyaltatok, szóba jött, hogy ti is ökotársas-norvég civil alapos szervezet vagytok? Mégiscsak egy pikáns helyzet, hogy kipécézett a kormány meg a jobboldali sajtó, épp vizsgál titeket a KEHI, a NAV meg talán a rendőrség is, és közben együttműködtök egy minisztériummal meg a fővárossal, nem?

SSz: Felvetettük Schmidt Máriának, hogy szuper, ha a kormány végre úgy látja, van egy olyan program, amit támogatásra méltónak tart, de tudniuk kell, hogy mi a Norvég Civil Alap és az Amerikai Nagykövetség támogatásával tudjuk mindezt megvalósítani. Ők ebben semmi kivetnivalót nem találtak, Schmidt Mária konkrétan azt mondta, hogy mindenki végezze a maga dolgát, mi valósítsuk meg, amit a pályázatainkban vállaltunk, ők meg hozzáteszik, amit ők tudnak.

KE: Egy normális országban erről egy újságírónak nem is kéne kérdezni, mert ha a civil szféra és az állam fontos dolgokban együttműködik, az a dolgok normális menete, nem?

SSz Azt azért mondjuk el, hogy ez most példaértékű, és ez sajnos nem normális. Ilyen mostanéban nem volt.

Ez most akkor egy korszak vége/kezdete a kormány és a független civilek viszonyában, vagy “csak” annyira fontos dologról van szó, hogy az érintett állami szereplők nem törődnek azzal, hogy amúgy milyen a norvégos civilek hivatalos megítélése?

KE: Nem kérdeztük, de láthatóan arról van szó, hogy ezt egy fontos ügynek tartják.

SSz: Mi csak azt szerettük volna, hogy a villamosokon ezek a szövegek elhangozzanak. De menet közben valakinek, talán Schmidt Máriának, Tarlós Istvánnak vagy Balog Zoltánnak annyira megtetszettek a történetek, hogy fellelkesedett, hogy legyen plakát is, tv-spot is, legyen bent a tévében, a rádióban is, satöbbi. És a dolog elkezdett önálló életet élni, miközben persze közös munka is maradt, hiszen mindvégig részt vettünk a folyamatban.

Milyen programok lesznek még?

SSz: Egy csomó jó étterem becsatlakozott abba, hogy roma konyha lesz náluk aznap vagy egy hosszabb ideig. Ebben sokat segített a Romani Gastro és Mautner Zsófi csapata, ők állították elő a menüsort, amit a konyhák könnyen le tudnak főzni. Máshol maga az étterem döntötte el, hogy mit főznek. A Deák téri evangélikus templom oldalán, és az Erzsébet téri Terminál falán fényfestés lesz, roma képzőművészek munkáiból. Négy mozi csatlakozott roma tematikájú filmekkel.

KE: Az Akváriumban lesz a Romani Design divatbemutatója: a tradicinális viselet újragondolt darabjait mutatják be az Örkény Színház színészei.

SSz: A Romaversitas is jó programokkal készül, verskommandó és kerekasztalbeszélgetés is lesz, Közmunkakerülők-címmel.

KE: Az Újpesti Közösségi Házban nyilvános boxedzést tart majd az Európa-bajnok Bedák Zsolt, és ugyanott a kerületi cigány zenekar fogja taktusokra bontva bemutatni hogy hogyan épül fel a cigányzene.

SSz: A Bakáts térre kitelepül a Ferencvárosi Tanoda, egész napos gyerekprogrammal. Este a vígalmi negyedben bulik lesznek, oda is csatlakozott 5-10 szórakozóhely, az A38-on meg óriási ingyenes buli lesz: a legjobb mai cigányzenekarokból összeállt egy 20 fős alkalmi formáció, erről tévéfelvétel is készül. A Rákóczi téren a tehetséges gyerekeket felkaroló Polgár Alapítvány felállít egy modern grundot, vagyis egy ketreces focipályát. Az összes budapesti általános iskolának kiküldtünk egy felhívást és programajánlatot, hogy vegyenek részt, ha találnak valami szimpatikusat, és egy 45 percnyi segédanyagot roma hírességekről, hősökről, ami a történelemkönyvekből hiányzik, és amit fel tudnak használni. Összesen 35-40 helyszínen lesznek programok. És vidéki szervezők is csatlakoztak, mindenféle kreatív programmal. Azt kértük, ha lehet, próbálják meg elintézni, hogy a közintézményeken, önkormányzati épületeken aznap kint legyen a roma zászló. Nagyon sokan csatlakoztak, aztán majd megnézzük, mi lett belőle.

A pesti városházán is lesz cigány zászló?

Nem, ezt teljesen elfelejtettük.

Meg lehet ilyen programokkal, direkt üzenetekkel változtatni azt, ahogy a cigány emberekről a társadalom gondolkodik? Hogy aki nem cigány, az is megszólítva érezze magát, és ez az egész ne csak roma ügy maradjon?

SSz: A program nagy része mindenkihez szól. Épp az volt a cél, hogy ne magunkhoz, ahhoz a pár száz emberhez jussunk el, aki amúgy is szimpatizál ezzel az üggyel. Őket nem kell érzékenyíteni. Inkább a programokat akartuk kivinni az emberek közé, hogy aki közömbös, vagy nincs információja, esetleg egyenesen negatív az attitűdje, azzal is szembe jöjjön a roma nap. Nagyon sokan utaznak a villamoson. Nagy az átmenő forgalom a tűzfalak mellett, ahol a vetítések lesznek. Mindenki lemegy a városba napközben kajálni. Nagyon remélem, hogy legalább egy programmal minden budapesti szembe fog találkozni.

KE: Nem elvárás, hogy egy naptól megváltozzon az emberek attitűdje. Csak az ingerküszöböt szeretnénk átvinni, hogy minimálisan felkeltsük az érdeklődést. És a médiát is szeretnénk bevonni: újságírók vagyunk, tudjuk hogy a konfliktusos történeteket jobban olvassák, de azért ezt a világot is szeretnénk megmutatni. Például miután a 444-en megjelentek az aranypántos portrék, sok kollégától kaptunk visszajelzést, hogy segítsünk nekik ilyen anyagokat készíteni.

A szerző évekig a Roma Sajtóközpontban dolgozott, a tegeződést ezért hagytuk változatlanul.