Idén nincs már kormány által szűkített tankönyvlista, elvileg újra kinyílt a pálya, az iskolák rendelhetnek nem állami tankönyveket is. Valójában azonban előre lehet tudni, hogy a tavalyi piaclenyúlás után nincs visszaút. Az elsősök-másodikosok és a nyolcadikosok járhatnak a legrosszabbul.
A mindig erősen átpolitizált tankönyvügy tavalyi problémái után idén megreformálják a tankönyvellátást (az ígéret szerint ez praktikusabb és biztonságosabb lesz, valamivel több pénz jut az iskolák idáig alig valamit kapó tankönyvfelelőseinek is), de ennél fontosabb, hogy jövőre miből fognak tanulni a gyerekek.
Az iskoláknak április végéig kell elküldeniük a rendeléseiket. Első blikkre úgy tűnhetne, hogy most sokkal több könyv közül választhatnak, hiszen idén már nem lesz ún. „szűkített tankönyvlista” – tavaly egy törvényi alap nélküli államtitkári levél jelezte az iskoláknak, hogy nem rendelhetnek az akkreditált tankönyvek közül, csak az a tantárgyanként két-három könyv jöhet szóba, amelyek rajta vannak az „ajánlott listán”.
Ez a lista nem igazán szakmai alapon született, nagyon sok, a tanárok által kifejezetten jónak tartott tankönyvcsaládot is kivontak ezzel a forgalomból. Miközben az államnak rengeteg más eszköze lett volna arra, hogy saját akarata szerint rendezze át a kínálatot, ezzel a piacellenes lépéssel végképp betett a kiadóknak, de nem tett jót a kipróbált tankönyvektől megfosztott tanárokkal sem, nem beszélve a gyerekekről.
A szűkített lista visszavonása ellenére valójában ezután sem nagyon tudnak visszatérni az újraengedélyezett tananyagok. Ezt a kormány is tudja: maga a tankönyvellátásért felelős miniszteri biztos mondja, hogy
Az egy dolog, hogy a korábbi listán szereplő könyvek számát 4000-ről 3200-ra csökkentették, és több olyan tantárgy és évfolyam van, ahol ezentúl is csak két-három kötet közül lehet majd választani (mostantól az egyházi, önkormányzati, alapítványi iskolákban is – korábban rájuk nem vonatkozott a megkötés). Az iskolák lehetőségeit azonban ennél sokkal radikálisabban szűkítik az anyagi keretek.
Aki nincs benne a rendszerben, az nem is látja át, hogy milyen átverés megy
– írta nekünk egy vidéki iskolában tanító tanárnő. Szerinte néhány évfolyamon a valóságban semmi mozgástér nincs, egyedül az új, kísérleti könyveket tudják megrendelni a pénzügyi korlátok miatt.
„Ma tudtuk meg, hogy az 1. és 2. osztálynak csak 3000 forintért rendelhetünk. Megnézve a tankönyvlistát, ekkora összegből CSAK a kísérleti könyvcsomag jön ki, ami 2900 Ft. Ezek szerint más tankönyvet nem is rendelhetünk!”
A klikes iskolák számára az állam határozza meg, hogy mennyiből rendelhetnek. Felsőbb évfolyamokon ez 12 000 forint, a kicsiknél viszont tényleg csak 3000. A minisztérium azzal érvel, hogy mivel a kicsik az ingyenes tartós könyveket kapják, számukra alig kell plusz könyveket rendelni.
Csakhogy alsó tagozaton szinte az összes könyv munkáltató tankönyv, ami azt jelenti, hogy ki kell tölteni, bele kell írni a megoldást, azokat nem lehet újra használni. Nálunk egyedül az olvasókönyv az, amit át lehet adni a következő évfolyamnak
– mutatott rá elmélet és gyakorlat különbségére a tanárnő.
Lényegében ugyanezt erősíti meg a Tanosz közleménye: a „korlátozások legnagyobb vesztesei a kisiskolások és tanítóik lehetnek, mert csak most szembesülnek azzal, hogy milyen lehetetlen/tehetetlen tankönyvrendelési helyzetbe szorultak az 1-2. évfolyamon”. A Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete egyébként úgy tudja, még a szinte semmire sem elég 3000 forint sem biztos; vannak, akik szerint az egyszerűség kedvéért most feltalálják a 0 forintos keretet.
A fejenkénti keretet az iskolák elvileg kibővíthetnék pluszforrásokból, de ezzel az állami intézmények nem nagyon fognak élni. Azok az iskolák, amiket megkerestünk az ügyben, nem tervezik, hogy a szülőktől kérjenek plusztámogatást, esetleg az iskolaalapítványtól vagy más helyről bővítsék a keretet. Így legfeljebb a felső tagozatról csoportosíthatnak át az alsóba valamennyit, máskülönben marad az OFI nagyon olcsón kínált kísérleti tankönyvcsomagja.
Az állami tankönyvek óriási (sokak szerint egyetlen) előnye, hogy sokkal olcsóbbak, mint a piaci alapon működő kiadóké. Nem a gonosz kapitalisták profitéhsége erre a magyarázat; az állami könyvek attól olcsók, hogy előállítási költség alatt adják őket, akár 200-300 forintért. Ez csak állami dotálással, nagyrészt EU-s pénzzel felhasználásával lehetséges. A tankönyvpiac szétverése tehát uniós forrásokkal történik, ami nem tűnik túlságosan EU-kompatibilisnek – a piaci folyamatokba való beavatkozás miatt az Európai Bizottsághoz is nyújtottak be panaszt.
A piacátalakítás mellett elsősorban az ezzel járó költségmegtakarításokkal szoktak érvelni. A szülők az új rendszerben tényleg kevesebbet fizetnek, nemzetgazdasági szinten azonban ennek nagy költségei voltak. Amíg volt valódi tankönyvpiac, az államnak az egész tankönyvellátás évi 7 milliárdjába került, ennyit adtak oda tankönyvi normatívaként.
Ehhez képest az átalakítással járó költségek mindennel együtt már bőven 20 milliárd forint felett járhatnak:
Elsősorban tehát a kísérleti tankönyveknek kedvez a mostani finanszírozási rendszer. Tavaly összesen úgy 900 000 volt ezekből forgalomban, ez az összes tankönyvnek nagyjából a nyolc százaléka volt. Most azonban arra lehet számítani, hogy jóval több iskola fog csatlakozni az ezeket használó intézmények közé. A szűk pénzügyi keret és az árképzés miatt legnagyobb arányban nyilván alsóban választják majd ezeket, középiskolában kevésbé lesznek még elterjedtek.
Az új kísérleti tankönyvek időben elkészültek, az új példányok néhány napja már fent vannak az OFI vonatkozó honlapján. A két állami tankönyvkiadó, az Apáczai és a Nemzedékek Tudása átdolgozásai viszont tudomásunk szerint alig készültek el, ezek csak azért szerepelhettek a mostani tankönyvlistán, mert az Oktatási Hivatal – állítólag erős nyomásnak engedve – az utolsó pillanatban, egy-két hét alatt lefolytatta az akkreditációs eljárásokat; máskor ez egy-két hónapig szokott tartani.
nem annyira a tavaly a támadások célkeresztjében lévő kísérleti tankönyvekben.
A gyors elfogadtatásra azért lehetett szükség, mert enélkül sok tantárgynál nem lett volna választási lehetőségük az iskoláknak, csak a kísérleti maradt volna – ami nem nézett volna ki túl jól. Az összes tárgyból ez lett volna a helyzet hetedikben, ott ugyanis a nem állami kiadók tavaly partvonalra tett könyveinek már nincs érvényes akkreditációjuk. A mostani tankönyvpolitika ugyanis nem engedi, hogy továbbra is a kiadók kezdeményezhessék az OH-nál az akkreditációt, így nincs is az új kerettantervhez illeszkedő, hivatalosan is elfogadott tananyaguk.
Legrosszabbul a nyolcadikosok járhatnak. Egy apró szabályváltozásnak köszönhetően az eddigi 5 éves tankönyv-akkreditációk a gyakorlatban már csak négy évet jelentenek; még a nyolcadikos könyvek engedélyeit sem hosszabbították meg, így az eddig tanított sorozatok sem futhatnak ki. Sok végzős osztályban a középiskola előtti utolsó évre ezért most át kell állni egy új tankönyvre matekból, fizikából, biológiából – ami nem csak pluszköltséget jelent, a felvételit sem segíti.