Áder volt a legjobb pasi, Deutsch egy egyszerű gyerek, Fodor narcisztikus és szellemileg rest, Kövér meg állandóan ordibált, meséli Ungár Klára, aki 1988 nyarán kereste meg a Fideszt. Korábban nem gondolt az aktív politizálásra, talán csak egy pillanatra a KISZ-ben, de az hamar elmúlt. Ehhez képest a mai napig nem adta fel a politizálást, bár kétségkívül egyre szűkebb körben teszi. Ungárral fia lakásán beszélgettünk abból az alkalomból, hogy május 2-án lesz huszonöt éve, hogy megalakult az első szabadon választott parlament.
Nem is a szabadságjogok oldaláról közelítettem meg a rendszert, hanem közgazdászként inkább azzal szembesültem, hogy ez nem egy működő szisztéma
− mondja a rendszerváltás előtti időszakról Ungár Klára, aki 1981-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügyi szakán, majd a Kopint-Datorgnál (Konjunktúra-, Piackutató és Informatikai Intézet) dolgozott egészen addig, míg a Fideszben főállású politikus nem lett.
„Emlékszem, a Naphegy utcai másfél szobás lakásban beszélgettem a barátaimmal, hogy kinek melyik párt tetszik, és szinte minden barátom az SZDSZ-t, vagy az SZDSZ-t is választotta. Nekem a munkám, az előéletem, a budapestiségem, a budaiságom, a zsidóságom, az SZDSZ-esekhez kötődött inkább, vagyis minden amellett szólt, hogy hozzájuk tartozzam. De az én választásom a Fidesz volt" − mondja Ungár, aki a két párt akkori kommunikációját összehasonlítva úgy fogalmazott:
„Az SZDSZ elődjénél, a Hálózatnál az sütött át mindenből, hogy majd ők összefogják az összes demokratikus mozgalmat meg embert, a Fidesz meg azt mondta, többpártrendszer, virágozzék sok virág, piacgazdaság, magántulajdon, szabad választás. Sokkal szimpatikusabb szöveg volt." Hozzátette, hogy egészen '93-ig rengeteg olyan kérdés volt, amiben ő és Orbán képviselték a tiszta liberális álláspontot, Kövér és Fodor viszont (és sokszor az SZDSZ is) pedig sokkal inkább egy szocdemet.
Sorozatunk előző részében Ficzere Mátyással beszélgettünk, aki az SZDSZ színeiben került a parlamentbe, de soha, egyetlen választáson sem szavazott egykori pártjára, mindig a Fidesz mellé tette az ikszet. Az SZDSZ frakcióját tizenegy képviselő hagyta ott az első ciklusban, ő, bár 124 törvényjavaslata és módosító indítványa közül egyet sem támogatott a pártja, nem volt köztük.
A Fideszbe lépése után megalakították az Eper utca 56. csoportot, ami meglepő módon arról kapta a nevét, hogy az alapítók, Bozóki András és Körösényi András is abban a házban laktak. Itt rengeteg estét töltöttek el ők, Vágvölgyi B. András, Áder János, Hegedűs István, Such György, Tardos Ágnes, Czike Bernadette, Gém Erzsébet, Nagy Ilona, de felbukkant Kósa Lajos és Urbán László is. Ungár úgy fogalmazott,
Itt alakult meg a párt gazdasági csapata, amit Urbán vezetett, Ungár pedig leginkább koordinátorként működött. Ebből a társaságból kerültek ki a párt PR-osai is, és ekkor merült fel, hogy három arca legyen a Fidesznek: Deutsch az alternatív, Orbán a radikális és Fodor a liberális.
Aztán amikor ‘89-ben eldőlt, hogy választások lesznek, Bozóki megkérdezte Ungárt, nem akar-e képviselő lenni. Úgy számoltak, hogy körülbelül hatan jutnak majd be a parlamentbe, és próbálták úgy kiválasztani a hat embert, hogy nagyjából minden fontos területet lefedjenek a végzettségek. Urbán volt a lista 6. helyén, de ő szakmai karriert akart, így Ungár került a helyére. A választáson azután sokkal jobb eredményt ért el a párt, és végül jóval többen kerültek be a parlamentbe.
A beszélgetésből hamar kiderült, hogy nem volt elhanyagolható a fiatal, világot megváltó politikusoknál, hogy ki kivel van, ki kinek tetszik. A teljesség igénye nélkül véleményeztettük Ungárral a vezető fideszeseket. Mondanunk sem kell, a legpikánsabb, szaftosabb történetek szétfeszítették volna a cikk kereteit.
Abból a felhozatalból Áder volt a legjobb pasi. Ő egy pasi volt
− kezdi sorolni, kiről milyen benyomása volt a Fideszből, amikor megismerte őket.
„Ez a társaság nagyon nem viselkedett macsó módon, vidéki szemérmesség volt jellemző rájuk, nem káromkodtak, nagyon tartózkodóak voltak, visszafogottak. Sok év után az Ádernek mondtuk a Szelényivel, hogy a Ki a legjobb pasi?-szavazáson te nyertél, mire azt mondta viccelődve a dörmögős hangján: nyitva volt az ajtóm éjszaka. Ez egy frakcióhétvégén volt. Ez volt a legmerészebb kiszólása" − meséli, és hozzáteszi, a korkülönbség miatt a többséget iszonyú kisfiúknak látta, ami persze nagyon rosszul is esett a fideszes fiúknak (Ungár Orbánnál öt, Deutschnál nyolc évvel idősebb).
„A Kövér nagyon paranoiásnak tűnt már az elején is, távolságot tartottam tőle. Nagyon morcos volt, sokszor kiabált. Láttam, hogy okos. Kis kockás füzetbe írt mindent már az elejétől kezdve. Egyébként a Laci, bárhol voltunk, ebédidőben mindig elővette a gondosan becsomagolt, barna kenyérből készült szendvicseit" − mondta a házelnökről.
Orbánról nagyon jó benyomásai voltak: figyel, kedves, érdeklődő, nyitott, aki meghallgat másokat. Ha valamit nem értett elsőre, akkor kérdezett. Ungár szerint sokat is olvasott, rengeteg könyve volt, és egy darabig ő is ajánlott vagy adott Orbánnak könyveket, hogy olvassa el őket. Például Machiavelli A fejedelem című (a hatalom megszerzésének és megtartásának módjáról szóló) könyvét, ami így utólag szerinte nem is volt olyan jó ötlet.
Deutsch egy egyszerű gyerek volt, nem mindent értett meg, a Fodor pedig egy narcisztikus pali,
aki imádja a saját hangját hallgatni, és volt ugyan világképe, de azért az elég gyorsan kiderült, hogy erősen a Kis János hatása alatt áll. Pedig nem olvasott, nem tanult, nem fejlődött, szellemileg rest" − mesélte. Majd Szájer Józsefről is ejtett néhány mondatot:
„A Szájer hihetetlenül felkészült volt. Remek beszélgetéseket folytattunk, hogy hol vette a szemüvegét, hogy ezt a mellényt honnan szerezte, hogy mi áll jól neki, abszolút pletyizős dolgokat. Olyanok voltunk, mint két barátnő az iskolapadban."
„Iszonyúan meg voltunk szeppenve. Nem számítottunk rá, hogy ennyien bejutunk, megdöbbentünk. Megilletődve, megszeppenve ültünk, mint valami érettségi banketten. Nagyon boldogok és büszkék voltunk persze" − mondja Ungár, és elmeséli, honnan jön Petőcz György kötetének címe, a Csak a narancs volt. Május 2-án, az első ülésnapon kitalálták, hogy ajándékozzanak narancsot minden képviselőnek. Ungár, Szelényi és még ketten kiosztották a narancsokat, majd időnként, amikor furcsa szavazási eredmények jöttek ki, valaki fölkiáltott, hogy nem én voltam, csak a narancs.
„Az a jó, hogy nem akartunk cukik lenni, hanem tényleg cukik voltunk. Hamvasak, ártatlanok és szerethetők. A szocik automatikusan tegeztek, sokszor visszaszóltam, hogy majd ha mindketten úgy gondoljuk, hogy tegeződő viszonyban vagyunk, majd akkor.
A Suchmann Tamás közölte, hogy fel fogja hívni az édesapámat, és beárul neki
− meséli. Ungár szerint izgalmas újdonság volt a parlamentben lenni, a Fidesz-frakció tele volt számára ismeretlen emberekkel, míg az SZDSZ-ben csupa ismerős ült. Volt tanárai, társintézetek kutatói. De akik nem voltak ismerősei, azokkal is könnyen lehetett barátkozni.
Szerinte nagyon örültek a Fidesznél, hogy őket választotta, de aztán nagyon hamar, egyre bizalmatlanabbak lettek vele szemben:
„‘91-'92-ben volt egy bizottsági ülés, amiről kihívott az Orbán, hogy akartak egy informális csúcsvezetést csinálni, eredetileg rám gondoltak, de az Antall József azt mondta neki, hogy ne bízzon bennem. Orbán megkérdezte, miért mondhatta ezt Antall. Mondtam neki, biztos azért, mert bibsi vagyok, és visszamentem. De tudom, hogy nem ez volt a gond, hanem nekem akkor egy SZDSZ-közeli szeretőm volt. És ha jól értem, ezt az információt osztotta meg Antall Orbánnal. Ennyit arról, hogy mit figyelt a titkosszolgálat, meg mit nem."
A székházügy után kiborultam, és azt gondoltam, ha én itt maradok ezek között a pasik között, rám ég a dolog
− mondja Ungár a korai Fidesz legnagyobb botrányáról, ami után érezhetően meg is zuhant a párt népszerűsége. (A párt gazdasági igazgatójának kinevezett Simicska részvételével történt ügy röviden annyi, hogy a Fidesz és a kormányzó MDF egy titkos kormányhatározattal megszerzett egy közös ingatlant, amit eladtak kicsivel több mint másfél milliárdért, a megszerzett pénzt pedig különböző Fidesz-közeli cégekbe tették. Az ügyet leginkább a függetlenedés zálogaként magyarázták vezető fideszesek.)
Ungár felidézett egy jelenetet, amikor egy taxis kikiabált az autójából neki az egyik sarkon, hogy Ezt a házat nem akarjátok ellopni? „Nagyon rosszul esett ez a többes szám" − mondta, és hozzátette, a székházügy után pontosan tudták, hogy milyen reakciók lesznek, és ki hova fog állni. Ungár szerint Orbán később megkérte, hogy mondjon le a képviselői mandátumáról, mondván, sokan irigyek a két állása miatt − országgyűlési és fővárosi önkormányzati képviselő volt −, majd bocsánatot kért Ungártól, és azt mondta, hogy ezt meg kellett tennie. „Azt mondtam, nem mondok le. Aztán persze abban az évben megtettem, de az már egy előkészített stratégia utolsó lépése volt" – meséli Ungár.
Tisztelt Kövér László
Bejelentem, hogy parlamenti képviselőségemről lemondok, mandátumomat a Fidesznek visszaadom....
a Fidesz parlamenti frakciója és elnöksége nem az a hely, ahol érdemi politikai viták folynak....
Én fontosnak tartom az életben, hogy jól érzem magam. Ez a parlamenti frakcióban hosszabb ideje nem adatik meg. Nem szeretem, ha különböző emberekre különböző szabályok vonatkoznak. Nem szeretem, ha a szabályok sűrűn változnak.
Nem szeretem, ha más mércével mérjük ellenfeleinket, mint saját magunkat. Nem szeretem, ha egy vagy két ember ítéli meg, hogy ki, mennyit és hogyan dolgozott. Távol áll tőlem az a gondolkodás, amely a sajtóra haragszik, ha valami ránk nézve kedvezőtlent ír és nem az önvizsgálat, önkritika az első reflex.
Igen távol áll tőlem mindenfajta szervilitás. Minden szavazást elítélek, amely csupán a lojalitás ellenőrzését, mérését szolgálja. Az általad 1993 tavasza óta vezetett Fidesz frakció politikájának eredménytelensége és tarthatatlansága számomra világos. Minden "veszélyes" helyen elkerülted a megméretést: kongresszus, országos és megyei választmány. Lépéseidet a félelem irányítja.
Budapest, 1993. november 8. reggel 8 óra
Ungár Klára
Ungár szerint az egész frakcióban egyedül Hegedűs István, Molnár Péter, Szelényi Zsuzsa, Fodor Gábor és ő voltak, akik információkat akartak szerezni a székházügyről, akiknek kérdéseik voltak. Bár úgy emlékszik, Fodornak sokkal nagyobb problémája volt az MDF felé való nyitással, mint a pénzügyi dolgokkal. 1993 nyarán aztán felvette a kapcsolatot Fodorral, majd a fent felsorolt képviselőkkel hetente találkoztak, hogy kitalálják a stratégiát.
A terv a következő volt: először megpályáznak különböző pozíciókat, amelyeket aztán biztos, hogy nem kapnak meg, mivel akkor hozzájuthatnának belső információkhoz. Aztán pedig kilépnek a pártból, de nem egyszerre, hanem néhány naponta, hetente egyvalaki, hogy minél tovább húzzák a dolgot. Ungár szerint az a durva népszerűségvesztés, amit a Fidesz megélt akkor − '93 elején 40 százalékon állt, míg '94 áprilisában már csak 7 százalékkal csúsztak be a parlamentbe −, a székházbotrány mellett az ő kilépéseiknek is köszönhető volt.
Mellesleg végül csak Molnár, Fodor és ő lépett ki, és adta vissza a mandátumot, bár közben a tagság is jelentősen megcsappant. Ungár szerint Szelényi mostanság azt meséli, hogy ő is akkor hagyta ott a Fideszt, de valójában ő kitöltötte a mandátumát.
Azt állítja Ungár, nem volt megbeszélve az SZDSZ-szel a kilépés előtt a helye, sőt, úgy tervezte, egy banknál fog dolgozni. De jött Fodor, hogy üljenek le, mert Magyar Bálint beszélni akar velük. Ezért Molnár Péter, Rauschenberger Péter, Fodor és Ungár összeültek, hogy megbeszéljék, mit kérjenek Magyartól, ha ő ajánl nekik valamit. Rauschenberger azt mondta, hogy kérjék a lista 4. helyét Fodornak, Molnár és Ungár pedig kapják a lista 31-32. helyét. „Fodorra sokan azt mondták, hogy ő végig az SZDSZ-szel egyeztetett, de én ezt nem hiszem. Viszont nagyon fontos volt neki, hogy mi is menjünk. Rólam lehetett tudni egészen '93 májusáig, hogy egy orbánista vagyok. Molnár Péter viszont azt tette általában, amit a Fodor" − mondta Ungár.
Magyar Bálint mindenbe belement.
AZ SZDSZ-ben először kitalálták, hogy a VIII. kerületben induljon, de nem találta túl hitelesnek az ott indulást, így végül Iványival cseréltek: Iványi ment a nyolcba, Ungár Szentendre és környékén indult. Mellesleg Ungár egyszer sem nyerte meg körzetét, mindig listáról jutott a parlamentbe. Aztán nem volt túl nagy szerencséje Ungárnak az SZDSZ-szel sem:
„Csöbörből vödörbe" − mondja Ungár, aki úgy emlékszik, csak ő ellenezte a frakcióban a koalíciót, aztán Pető Iván előjött azzal, hogy ez egy olyan súlyú szavazás, hogy aki nemmel szavaz, azt kizárhatják. Ungár végül nem szavazott nemmel, nem szavazott igennel: nem szavazott egyáltalán. Bár azt mondja, akkor vissza kellett volna adnia mandátumát, de ahogy ő fogalmaz: „azt éreztem, ha kilépek, akkor rám ég, hogy notórius kilépő vagyok".