A DK-s értelmiség téglaépítésű társasházakban lakik, a Klubrádión kívül Juventust hallgat, a vallásos falusi asszonyok meg a Szuperinfót olvasgatják befőzés közben, ha éppen nem kell ikszelni a Fideszre. Gárdistaszimpatizáns rocker horgászok és további fura politikai szubkultúrák a Politikai Osztálylétszámban.
Nincsenek többé arctalan választók, mostantól konkrét figurákat lehet társítani az olyan célcsoportokhoz, amik idáig legfeljebb csak a politikai marketingesek fejében léteztek. A Politikai Osztálylétszám címet viselő kutatás nem csak a pártok potenciális választóit próbálja meg leírni életstílus, fogyasztási szokások és más hasonlók alapján; Stiller Ákos, a HVG fotósa képeivel meg is mutatja, hogy kikre gondoltak.
A Magyar Sajtóházban szerdán nyíló kiállításon ott virítanak a Policy Solution kutatásában felvázolt kisebb-nagyobb csoportok reprezentánsai a jobbikos fiatal vidéki melósoktól az életfogytig a szocikat választó Kádár-kori eliten át a „jómódú vidéki misejárókig”. Összesen húsz csoportot különböztettek meg, általában a teljes népesség 2-7 százalékát próbálták beszuszakolni ezekbe.
Az ilyen típusú szubkulturális miliők, ízlés- és értékcsoportok ismerete biztos alapvető a pártoknak, de nyilvános kutatásokban idáig nem nagyon jelentek meg. Talán azért, mert ha jól csinálják, túl értékes infókról van szó, de az is lehet, hogy a magyar pártok időnként maguk sem tudják igazából, hogy kiknek próbálják eladni magukat. Az elbizonytalanodás mostanában leginkább a baloldal problémája lehet, a kutatást végző és szintén inkább balra bekötött Policy Solutions is mintha elsősorban nekik ajánlgatná politikai életstílus-kutatását.
Stiller Ákos tablója érdekes mintáját adja a magyar választóknak, és azoknak, akiknek nincs kedvük választani. Egészen ikonikus ábrázolások is vannak a képek között; máshol inkább karikatúrákat láthatunk – sztereotíp díszleteket, vagy éppen az elvárásoktól látványosan különböző figurákat.
Ha megnézett néhányat a politikai szubkultúrák közül, eláruljuk, hogy mi van a twitterező fodrászokkal, és kicsit belemegyünk abba is, hogy tényleg ilyen kerek-e a világ; hogyan érdemes olvasni az egyébként izgalmas témájú kutatás eredményeit.
A farkaslyuki Harkály család a létszámában messze legnagyobb magyar réteget jeleníti meg. Minden ötödik magyar ebbe a főleg alapfokú végzettséggel rendelkező, jellemzően faluvégi, rossz házakban lakó szegény emberekből álló csoportba tartozik. Aki dolgozik, elsősorban fizikai munkát végez. Közöttük majdnem a legalacsonyabb az érdeklődés a politika iránt.
András Sopronból nem az átlag radikális szavazót testesítené meg, csak a Jobbik-szimpatizánsok egy karakteres alcsoportját. Ők diplomások, zömében férfiak, sok embert ismernek, „háztartásuk jövedelme az egyik legmagasabb, sokan és sokat tudnak félretenni”. Bár magaskultúrát is fogyasztanak, ők olvassák leginkább a Kuruc.infót is.
„Sokuk szerint bizonyos körülmények között jobb a diktatúra, mint a többpártrendszer. Erősen jobboldalinak és enyhén konzervatívnak tekintik magukat, emellett ők alkotják a legradikálisabb választói csoportot az összes közül.”
Enikőék Budapestről. Főleg középosztályi értelmiségi családok tartoznak ide, jellemzően állami közalkalmazottak. Jól keresnek, nem vallásosak. Kizárólag baloldali sajtót olvasnak, és valamelyik baloldali pártra szavaznak.
Csaba Tapolcáról. Ebben a csoportban megint sokan vannak, a teljes minta 13 százalékát sorolták ide a kutatók. Többségüknek érettségi vagy szakmunkás végzettsége van, nehezen jönnek ki a fizetésből. Nincs igazán hobbijuk, nem nagyon olvasnak, leginkább horgásznak még a számítógépezésen kívül. Rockerek. Erősen jobboldaliak, viszont kevésbé konzervatívak. „A devizahitelekkel kapcsolatos tüntetések, a Trianonhoz kötődő megemlékezések, valamint a Magyar Gárda akciói ebben a választói csoportban élvezik a legnagyobb rokonszenvet.”
Sándor Ajkáról. Hogy ki a tipikus idetartozó? A bizonytalan baloldali szavazó, az „érettségizett panelproli”, aki már egyik baloldali párthoz sem kötődik. Átlag alatti jövedelem, Kiskegyed, barkácsolás, de olvasgatás is, érdeklődés a közélet iránt. Ők is viszonylag sokan vannak, a magyar társadalom 6 százaléka, és a mérsékelt baloldali alapállás mellett többen elkezdtek már elmozdulni közülük a Jobbik felé.
Hát persze, hogy LMP, Bencéék szobájából csak a szögre akasztott ördögbot hiányzik a sztereotip kellékek közül – igaz, az anyabuldog új politikai szimbólum lenne errefelé. Ami a társadalmi hátteret illeti: kiemelkedően magas képzettség, vezetői és irodai munkakör, megtakarítások. Kiállítás- és színházjárás, és itt a legnagyobb a civil aktivitás is. „A paksi atomerőmű-bővítéssel kapcsolatos tiltakozásokat ők tartják a legrokonszenvesebbnek, de nagyon szimpatikus számukra a Critical Mass kerékpáros felvonulás is” – írja a Policy Solutions.
Nos, a twitterező lakótelepi fodrászok szintén LMP-sek (!) lennének a kutatás szerint. Szegény Schiffer András, nyert egy választói csoportot, amire valószínűleg soha az életben nem gondolt eddig, de ilyen emberből maximum három lehet az országban, és elég kérdéses, hogy ők tényleg az ökopártra szavaznának éles helyzetben.
A csoportok jellemzése (itt a teljes tanulmány pdf-ben) sok más helyen is elég meglepő, és a módszertan alapos ismerete nélkül ezeknek csak bemondásra lehetne hitelt adni. Az eredmények két külön kutatás adatainak az összeolvasásából jöttek ki; egy politikai felmérésből, illetve a GfK tavalyi „körtéséből”, melyben a gyümölcs alakjához hasonlították a magyar társadalom szerkezetét. Anélkül, hogy belemennénk a részletekbe: az ilyen típusú adatfúziós eljárások, bár ötletesek lehetnek, többnyire gyenge korrelációkkal dolgoznak; vagyis (általában, a konkrét esetben ez csak megérzés) inkább látványosak, mint megbízhatóak.
Úgy tűnik, ebben a kutatásban főleg a címkék kérdőjelezhetők meg: a szegmentálással feltárt rejtett társadalmi csoportok elnevezései egy-két karakteres sajátosságot emelnek ki, amelyekben a többi kategóriához képest náluk van valami eltérés. A fodrászok egésze például természetesen nem LMP-s, ők éppen csak a „dolgozó középgeneráció” megtestesítői lennének, akiknek a körében az LMP-t mérték legszimpatikusabbnak. Ettől még a kutatás egésze akár rendben is lehet, csak vigyázni kell, hogy ne vegyük készpénznek a jól hangzó elnevezéseket.
De kit érdekel, ha egyszer kaptunk egy ilyen csodálatos jobbikos enteriőrt?