A Magyar Narancs Szél Bernadettel készített interjút, melynek kétharmada arról szól, milyen alja stílus uralkodik a parlamentben – ez a terjedelem bár szokatlan, mégis jogosnak tűnik, tekintve, hogy az LMP társelnökét milyen legalja támadások érték az elmúlt években.
A stílus, ami ma az Országházat jellemzi, simán anyázásig mehetne, ha néha nem állnánk fel, hogy eddig, és ne tovább.
Szél elárulja, hogy a T. ház folyosóin is ilyen macsó a légkör,
férfi képviselőtársaim néha ilyen módon próbálnak maguk között egy kis kohéziót teremteni.
Lázár beszólásai is a saját férfitársaságának szólnak.
Budai Gyula vezetésével volt ott még egy falkaszerű képződmény, amelynek tagjai ordítva közölték velem a véleményüket.
A macsó humor az új ülésrend szerinti B héten tud leginkább érvényesülni, amikor a 199 képviselő helyett csak páran ülnek a teremben. Szél Bernadett azonban nem hajlandó elfogadni, hogy ez normális, de a Kövér László-féle „pedellusi hozzáállás” miatt az őt érő támadások megtorlatlanok maradnak, míg az LMP-frakciót állandóan büntetések sújtják.
Szerinte a stílus is azt mutatja, nemcsak az a baj, hogy a
hanem az is, hogy sok olyan képviselő kerül be, aki az elvárható minimumot sem tudja teljesíteni.
Azért az interjúban esik néhány szó az LMP politikájáról is, a paksi bővítés megvalósulását például elég kétesélyesnek látja a társelnök, szerinte több ponton is bukhat az orosz hitelből megvalósuló terv:
Szél az LMP helyzetéről is mond pár szót: szerinte nem szabad messzemenő következtetéseket levonni az időközi választásokból (melyeken a párt igen rosszul szerepelt), hiszen itt csak egy-egy képviselő parlamentbe küldéséről volt szó. Az LMP tartalékait – ha belegondolunk, az összes ellenzéki párthoz hasonlóan – a kiábrándult szavazókban látja, őket akarják majd a sorozatos kampányok utáni időszakban kidolgozandó programmal megszólítani.