Megérdemelten vált a családon belüli erőszak jelképévé Magyarországon Balogh József vak komondora. Az egykori fideszes országgyűlési képviselő, aki még ma is Fülöpháza polgármestere, szerdán állt a bíróság elé a súlyos testi sértés miatt. A tárgyaláson összegyűltek a klasszikus mozaikok: az önmagát sajnáló, a külvilágot és a nőt hibáztató bántalmazó, a visszavont terhelő vallomás, az orvos, aki szerint nem fontos lefényképezni a véres arcot, a falubeliek, akik nem akarnak botrányt. Szeptemberben jöhet az ítélet.
Kétszáz kiló kakas feldolgozása, stressz a parlamentben, aggodalom a szeretett ember testi épségéért, zsinórban négy tanyaprogramos előadás, kölcsönadott bográcsok, közelgő falunap, pálinkára beszedett gyógyszer – a fülöpházi polgármester, Balogh József szerint a híres vak komondoron kívül ez mind-mind közrejátszott abban, hogy a leggyakrabban csak Terikéként emlegetett Sz.-nének, az élettársának 2013. április 28-án betört az orr-, arc-és a járomcsontja, úgy, hogy a tanúk szerint csak úgy ömlött belőle a vér azon a hajnalon.
A Kecskeméti Járásbíróságon szerdán kezdődött el a súlyos testi sértésről szóló büntetőügy, amely a komondoros botrány miatt már a nyomozati szakban is Balogh fideszes frakciótagságába, majd párttagságába került. Igaz, azt nem akadályozta meg, hogy függetlenként kitöltse a 2014 tavaszáig tartó parlamenti mandátumát, vagy hogy Fülöpháza újraválassza polgármesternek tavaly októberben.
A politikus egy női ügyésszel és egy női bíróval találta szemben magát szerda reggel a bíróság dísztermében, ahová öltönyben, egy irattal teli, szakadt barna borítékot szorongatva érkezett. Nem tiltakozott az ellen, hogy kép-és hangfelvétel készüljön róla, de az ügyvédje első dolga volt, hogy zárt tárgyalást kérjen arra hivatkozva, hogy nem is elsősorban a vádlottat, de az „érintett személyeket rendkívül súlyos helyzetbe hozná”, ha nyilvános lenne, ami bent elhangzik.
A bíró, Mátyásné Polereczki Éva bíró elutasította az indítványt, viszont úgy rendelkezett, hogy kamerák, hangfelvevő eszközök csak a vádirat-ismertetésen és majd az ítélethirdetéskor lehetnek a teremben, minden másról csak jegyzeteket szabad írnia a sajtónak.
A kamerásoknak nem sok idő jutott, a vádiratot pár perc alatt elhadarta az ügyész. Eszerint 2013. április 28-án hajnali fél hat körül érkezett haza a fülöpházi tanyára Balogh és élettársa Soltról, ahol a nő fiának a lagziját tartották. Az asszony a konyhába indult, elkezdte volna elpakolni a lakodalomról hazahozott ételt, amikor Balogh megjelent, felkapta a tálat, és az ételt kiöntötte a földre. A nő megpróbálta összetakarítani, amikor Balogh újra megjelent a teraszon, és „minden előzmény nélkül” ütlegelni kezdte. A bántalmazás akkor maradt abba, amikor megjelent és a nő védelmére kelt Balogh nevelt fia. Az asszony nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett.
Komondorról nem volt szó a vádiratban.
Utána már Balogh következett. Megpróbált nagyon készséges lenni, de rögtön az elején begyűjtött magának a bírótól egy csípős hangú kioktatást, amikor egy eldöntendő kérdésre (Kíván-e vallomást tenni?) nagy lélegzettel hosszabb válaszba kezdett volna. Pár pillanattal később a másik alapkérdésnél is fellépett egy kis zavar. Amikor megkérdezték tőle, hogy bűnösnek érzi-e magát, zavarában először azt válaszolta, hogy nem emlékszik a két évvel ezelőtti dolgokra. Kénytelen volt pár szót váltani az ügyvédjével, mielőtt kimondta volna: elismeri a bűnösségét, nem kíván vitatkozni az orvosszakértői véleményekkel.
Pedig Balogh egyébként biztosan sokat készült a tárgyalásra. Messziről, nagy ívben indított részletes vallomásában szerette volna megértetni mindenkivel, „milyen stresszes állapotban” volt, „mi vezetett ideáig”, így hát ezt mind elmondta:
Balogh, aki „tisztelt” helyett sokszor - a bíróságokon kevéssé megszokott módon - „kedves bírónő”-nek szólította a bírót, szomorúan állapította meg, hogy
sajnos a párom nem tudta megérteni a lelkiállapotomat.
Arról, hogy pontosan mi történt közte és az élettársa között a lagzi után, már nehezen húzott ki belőle részleteket a bíró, amikor pedig mégis beszélt, újra és újra ellentmondásba keveredett magával. A bántalmazás közvetlen előzmény mindenesetre Balogh szerint az volt, hogy Terike vissza akart indulni Soltra segíteni elpakolni a lagzi után, de ő nem akarta, hogy a nő ittasan vezessen, ezt próbálta megakadályozni, Terike meg erre "behisztizett”. A tárgyaláson felidézték a korábbi vallomásait is. Vagy azokban, vagy ma élőszóban, de ezek a verziók mind felbukkantak:
Végül mikor rákényszerítette a bíró, hogy most már válasszon egyet a verziók közül, Balogh nagy nehezen azzal zárta le a kérdést, hogy
Egyébként kiderült, hogy az erről szóló vallomást eredetileg akkor írta alá, amikor még reménykedett abban, hogy tárgyalás nélkül, közvetítői eljárásban le lehet rendezni az ügyet, és annak ez a beismerés volt a feltétele.
A vak komondorral csak akkor huzakodott elő, amikor a bíró rákérdezett, hogy is van a dolog „egy bizonyos kutyával”. Balogh erre újra elmesélte, hogy kutya odajött a dulakodáshoz, és közéjük ugrott, amire mindketten elestek, ő is csúnyán megütötte sajnos magát. A politikus új részleteket is elárult az állatról: nemcsak vak volt, hanem „kicsit süle” is, ugyanis kiskorában egy mezőgazdasági gép átment a fején, „ilyen volt szegény Havas”.
A tárgyaláson az is kiderült, hogy Balogh annak tudja be a körülötte kialakult médiabotrányt, hogy az ő személyében „nem egy kisvadról volt szó, hanem egy nagyvadról”. A bíró azt is megpróbálta tisztázni, vajon egyszeri alkalom volt az asszony megverése, vagy sem. Balogh tagadta, hogy ismétlődő, folyamatos bántalmazásról lenne szó. Ezt többféleképp is próbálta alátámasztani, például:
16 évig voltam jogalkotó, törvénytisztelő ember vagyok.
vagy
Református keresztény ember vagyok, presbiter is voltam, ilyet nem követtem el életemben sem.
A témához hozzá tudna szólni Balogh volt felesége, aki a sajtóban azt nyilatkozta, hogy a férfi őt is verte, de az asszonyt a bíróság ebben az ügyben nem fogja meghallgatni. Balogh úgy adta elő, mintha az ő igazát bizonyítaná, hogy Terike „megbocsátott”, az eset után 10 nappal visszament hozzá, és ma is együtt élnek, ahogy ő mondja „szeretetben és békében”, a terv szerint össze is házasodnak, amint lezárul az ügy.
Az asszony volt az első, akit Balogh után behívattak a tárgyalóterembe. Tanúskodni nem akart és nem is kellett neki: hozzátartozónak számító élettársként megvolt a joga a mentességhez, élt is vele. Ez a döntése azzal a következménnyel járt, hogy – ahogy a bíró fogalmazott - „sztornó” az összes korábbi vallomása is, minden, amit az ügyről eddig a nyomozóknak mondott.
A bántalmazás után közvetlenül az asszony egy falubeli fiatal párhoz ment segítségért, ahol a nő Balogh unokájának az anyja volt, ők vitték tovább kocsival a kérésére egy másik, idősebb párhoz a faluban, akik az egészségügyben dolgoztak. Őket kérte meg arra, hogy vigyék be a kórházba. A tárgyalásra mind a négy embert behívták tanúskodni, az időközben Németországba költözött fiatal férfi ellen még körözést is kiadtak, amikor úgy tűnt, máshogy nem lehet előkeríteni. Mind elmondták, hogy Terike azon a hajnalon csupa vér volt, és akkor még egyértelműen megmondta, mi történt: „Jóska megverte”.
A fiatal nőnek jutott eszébe, hogy kellene fényképet készíteni az állapotáról a feljelentéshez, neki köszönhető, hogy elkészült egy fotó. A kórházban Terike maga már hiába kérte, hogy fotózzák le, az őt kísérő asszony szerint az orvostól azt a választ kapta, hogy „itt az ellátás a legfontosabb, nem a fényképezkedés”.
A bíró mindegyik tanúnál rákérdezett, máskor is bántalmazta-e az asszonyt Balogh. A középkorú asszony először óvatosan csak azt mondta, hogy „a faluban ezt beszélték”. Erre rá is harapott Balogh ügyvédje, igyekezett a tanúval kimondatni, hogy tehát ez csak egy pletyka. A bíró viszont nem hagyta ennyiben, és még pár kérdés után kiderült, hogy a tanú Terikétől magától hallotta, hogy többször is megverték, sőt, az előző télen volt egy eset, amikor hóban, mezítláb menekült hozzájuk Terike. „Hát ez akkor nem pletyka” - vonta le a következtetést a bíró.
A házaspár férfi tagja önkormányzati képviselő Fülöpházán, ezért a bírónak eszébe jutott megkérdezni, ők elmentek-e ezek után a Balogh által annyit emlegetett falunapra. A válasz itt is sokat mond, ha az ember a bántalmazással kapcsolatos gyakori attitűdre kíváncsi: nem mentek, mert
tőlünk ne kérdezzen senki semmit.
A súlyos testi sértés a Btk. szerint alapesetben is 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Ha felfüggesztettel szeretné megúszni, Baloghnak érdekében áll bizonygatnia, hogy a családja nélküle ellehetlenülne. A sztenderd kérdéseknél már a tárgyalás elején kiderült, hogy a 8 általánosával és mezőgazdasági gépszerelői végzettségével polgármesterként nettó 201 ezret keres. A vallomása szerint „eléggé lepukkant” tanyán négyen élnek: ő, Terike, felnőtt nevelt fia és a kiskorú lánya. Terike sokáig háztartásbeli volt, most havi 40 ezret keres részmunkaidőben.
Balogh a bíró kifejezett figyelmeztetése ellenére ragaszkodott hozzá, hogy a tárgyaláson, a sajtó jelenlétében beszéljen még egy dologról: a lánya rákos betegségéről. A politikus elsírta magát, amikor elmondta, hogy a botrány közepette fedezték fel az orvosok a tumort. A lányt azóta megműtötték, de még mindig nem számít gyógyultnak. „Balogh úr, ön az egyetlen családfenntartó?” - kérdezte erre a bíró. Balogh határozott igennel válaszolt. Ekkor kapta meg a kérdést, hogy na és a felnőtt fia mivel foglalkozik. Erre elmondta, hogy a fiúnak dohányboltja van, de 928-an laknak csak Fülöpházán, kevés a dohányos, kicsi a bevétel.
A következő tárgyalás szeptemberben lesz, ítélet is akkorra várható. Legközelebb orvosok és szakértők tesznek majd vallomást, addigra a védelem indítványára egy pszichológus szakértő azt a kérdést is megválaszolja: vajon agresszív ember-e a vádlott.
Miután közölte, hogy a mentességi jogával élve nem tesz vallomást, Terike hazamehetett volna, de inkább megvárta Baloghot, leült a terem leghátsó sorának egyik székére. Amikor vége lett a tárgyalásnak, együtt indultak haza, csak Terike kicsit lassan járt, másfél lépcsőfordulóval lemaradt a férfi mögött.