Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van. Akkor érezzük magunkat komfortosan, ha az évszaknak megfelelő öltözékben tölthetjük időnket – ám van valami, ami gátat szab a ruházkodási vágyainknak. Ez pedig nem más, mint a munka.

A munkahelyi öltözködésről és annak pszichológiájáról könyvtárakat írtak már, de most maradjunk annál, ami a téma aktualitását adja. Itt van végre a nyár. Az az évszak, amit talán még a tavasznál és az ősznél is jobban szeretnek a magyarok. Bár ki tudja, ezt inkább döntsék el önök.

Az viszont biztos, hogy a nyár nem fenékig tejfel, hiába gondolják ezt sokan. Ami a vízparton parádésan csúszik, az a nagyvárosban mindent tönkretehet: kánikula idején ugyanis szenvedünk, egyre csak törölgetjük a homlokunkat. Ilyen válságos időkben sokat számít, hogy milyen ruha van rajtunk, ugyanis óriási örömet okozhat, ha egy szélcsatornába kerülve minél nagyobb felületen hűsíti testünket a légmozgás. Ne fossza meg magát ettől a természetes élménytől, öltözzön lengén, meglátja, jó lesz! 

Itt jön viszont a probléma, a munka. Az Indexben nincsenek öltözködési szabályok, ha úgy tartja kedvünk, akár félpucéran, ne adj' isten, anyaszült meztelenül is verhetjük a billentyűzetet; ezzel teremtve meg annak az illúzióját, hogy akkor sincsen melegünk, ha igazából melegünk van. 

Sajnos a társadalom többsége nem ilyen szerencsés, és olyan munkahelyen dolgozik, ahol nem engednek a formalitásokból, hiszen ezek biztosítják a kapitalista nagyvállalat működésének alapját: a pontosan lefektetett szabályok és a szabályokhoz a végsőkig ragaszkodó, azokat egymással is betartató alkalmazottak. Az egyik ilyen fontos szabály, hogy 

Mindegy, hogy mínusz 10 vagy plusz 40 fok van, a rövidnadrág viselése elfogadhatatlan, megengedhetetlen, már-már lázító. A kizsákmányoló tőkés nagyúr persze könnyen rámondhatja, hogy igen, mert az irodában folyamatosan biztosítjuk a munkavégzéshez ideális klímát, így a beosztottaknak nem kell az időjárás viszontagságaival foglalkozniuk a reggeli készülődéskor. 

Persze, sok esetben a főnök nem indokolja meg az értelmetlen szabályt, egyszerűen lerázza annyival az értetlenkedőket, hogy CSAK. Illetve ott van még az örökbecsű, általam különösen nagyra tartott érvrendszer: munkahelyen egyszerűen nem illik! Vagy ugyanez a kicsit demagógabb köntösben: 

ez egy munkahely, nem pedig strand! 

Ezzel nehéz vitatkozni, bármennyire is szeretnénk, hogy a munkahelyünkön medencék, pálmafák és koktélok jelentsék a munkavégzéshez elengedhetetlen eszközparkot, ne pedig a szövegkiemelő és a fénymásoló. 

Viszont a lenge, nyári évszaknak megfelelő öltözködés távolról sem merül ki a rövid-, esetleg forrónaciknál. Minél nyitottabban öltözködünk a nyári melegben, annál kevésbé pállnak be a különböző testrészeink, higiéniai szempontból megkérdőjelezhetetlenül jobban járunk.

Az egészséges nyári viselet egyik sarokpontja a lábbeli. Pontosabban, hogy ne ugyanazt a cipőt és zoknit viseljük, amit egyébként 10 fok körüli hőmérsékleti viszonyok között. A szandál, a saru és az utcai papucs mind-mind olyan találmányok, amelyek nyár idején kimondhatatlanul nagy örömöt okoznak a lábfejünknek, lefektetve ezzel a jó közérzet alapjait. 

A szandál nagy előnye, hogy akár nyugodtan le is lehet venni az asztal alatt, nem történik semmi, legfeljebb egy minimális bűzfelhő szabadulhat fel a talpunk alól. Mindez nem lesz annyira ártalmatlan, ha a cipőt viselő munkatárs akarja szabadjára engedni a lábfejét, márpedig részéről az igény különösen jogos, hiszen egy cipőben és egy zokniban aszalódik a lába, legalább az asztalánál ülve, a tilosban járva hadd érezhesse már jól magát az a néhány lábujj. 

Ha ez nem lenne elég, tudományos elméletek százai bizonyították már be, hogy ha megfelelő mennyiségű oxigénhez jut a láb, ezzel párhuzamosan pedig az embert nem frusztrálja, hogy melege van, akkor exponenciálisan nő a teljesítőképesség, határ a csillagos ég. Ez azt is jelenti, hogy a jobban teljesítő keményen dolgozó kisemberek több és jobb minőségű nemzeti összterméket állíthatnának elő. 

Természetesen a láb nem minden, nyáron a felső ruházat is komoly bosszúságokat tud okozni, de ne rohanjunk ennyire előre. Először válaszoljanak a fenti kérdésekre, bármilyen egyéb észrevételüket pedig küldjék „Nyár a munkahelyen” jeligével a tema@index.inda.hu címre, az eredményekkel pedig hamarosan jelentkezünk. Mottónk Peterdi Pál után szabadon:

A láb mindig kéznél van.