Kovács Kokó István a Magyar Nemzet után most a Heti Válaszban magyarázza meg, hogyan is gondolja a két hete a Hír TV-ben robbantott nyilatkozatbombáját, melyben a 2002-ben Orbán Viktor mögött feszítő egykori kiváló öklöző olyanokat mondott, hogy ő mindig is csak értékközösséget vállalt a Fidesszel, de nem volt fideszes. Ebből a különbségtételből azóta nagy vita keveredett, bevallom, én nem értem, miért. Az interjúból mindenesetre a következők derülnek ki:

• 1990-ben még az SZDSZ-re szavazott, azóta mindig a Fideszre. 
• Úgy gondolja, hogy ennek 2014-ig meg is volt talán az alapja (nyilván átaludta mondjuk a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások ellopását vagy a negyedik alkotmánymódosítást),

2018-ig viszont ennek a Fidesznek sokat kell változnia, mert különben nemcsak az én szavazatomat, hanem valószínűleg sok emberét fogja elveszíteni.

• A „gyalázkodások” miatt nagyon maga alatt van, és „szomorúan veszi át” a most neki ítélt fair play díjat.
• Azt mondja, nem Orbánéktól, hanem már a Medgyessy-kormány idején, 2003-ban kapott 26 millió forintos támogatást a Boxutca étteremre. Emellett pedig „sok másként gondolkodóval együtt” az APEH-től az ÁNTSZ-ig alaposan átvizsgálta minden állami szerv. Ennél a panasznál felkaptam a fejem, milyen tipikus beidegződés már összekötni a törvények betartatását valamilyen politikai szándékkal.

Kötcsén főzött Orbánnak

• A sajtó mindent megtett azért, hogy egy brigádba terelje a fideszesekkel: erre hozza azt a példát, amikor az ő éttermében fotózták le Orbánt a Fekete Sereg hírhedt vezetőjével, Magyar Róberttel.
• Állítja, vendéglátósként kapott meghívást a 2011-es szuperexkluzív kötcsei fideszes találkozóra. És az, hogy a kormány nem minden esetben szolgált rá a bizalmára, 

nem jelenti azt, hogy ne főznék a miniszterelnökre, ha meghív

• 2010-ben azt hitte, hogy rengeteg feladat vár a fiatalabb sportdiplomatákra, de nem így történt. Azonban elfogadta,

nehezebb megszerezni a feladatokat, ha nem vagy pártember

• Hevesen tagadja, hogy bármiféle süllyedő hajót elhagyott volna, pozícióját ezzel a metaforával világítja meg:

Jelentem: mindig ennek a hajónak szurkoltam, de soha nem voltam rajta, és most is a partról üvöltök, hogy rossz irányba megy.

• Kijelenti, hogy ő pártszínektől függetlenül mindig a sikeres kormányzásnak szurkol, és (nagyon helyesen) azt is, hogy egy sportolónak vállalnia kell politikai véleményét. Sajnálja, hogy 2002-ben kettészakadt az ország, és ezzel kialakultak a közéleti szerepvállalást megbélyegző előítéletek.
• Egy budapesti olimpia az ország felemelkedésének záloga is lehet, nem szabad, hogy elrontsa a politika.

És mit üzen Kokó?

A kormánynak: térjen vissza a gyökerekhez, csináljanak egy boldog, élhető Magyarországot.

Az Embereknek: hagyják abba az acsarkodást, és legyenek önálló gondolataik.