Férfi őrök jelenlétében vetkőztetett női menekültek. Nőgyógyászati vizsgálat helyett paracetamol. Az üres barakkban is összezsúfolt családok. A játszószobában is éber fegyveres őrök. Ezt látta a debreceni menekülttáborban az alapvető jogok biztosa. És hogy mi volt a fogvatartottak bűne? Meg fog lepődni.
Orbán Viktor debreceni látogatásán azzal kampányolt, hogy bezáratja a menekülttábort, lakóit pedig visszaküldi oda, ahonnan jöttek. A miniszterelnök nem magyarázta meg, mi az a sérelem, ami miatt Debrecent meg kell szabadítani a tábortól, csak feltételezhetjük, hogy a terror, halál, vagy éppen a nyomor elől menekülő szerencsétlen emberek kedvezőtlen hatásától féltik a magyarokat. De vajon milyen hatással van vendégszerető népünk a menedékkérőkre?
Az alapvető jogok biztosának áprilisi jelentése megrázó képet fest a táborban uralkodó állapotokról. Székely László és munkatársai januártól vizsgálták az intézmény legszigorúbb részét, ahol a menekültügyi őrizetbe került migránsokat helyezték el. A jelentés értelmezéséhez tudni kell, hogy bár ezeket a menekülteket a tábor egy erre kialakított részén őrzik, és a többiektől eltérően nem hagyhatják el a tábor területét,
Ahogy a Helsinki Bizottság vezetője, Pardavi Márta lapunknak elmondta, a 2013 júliusától létező menekültügyi őrizet célja, hogy a menekültkérelmének elbírálása alatt a menedékkérő rendelkezésre álljon, és így ügyét gyorsabban lefolytathassák. Ide kerülnek azok is, akiknek a személyazonosságát kell tisztázni.
A 30 napra elrendelhető, de 6 hónapig meghosszabítható menekültügyi őrizetbe került emberek tehát nem követtek el bűncselekményt, menekültügyi eljárásuk eredményére várnak.
A pszichológusokból, jogászokból, pedagógusokból és tolmácsokból álló bizottság vizsgálatakor 65 ember volt Debrecenben őrizetben: ők egyetlen, gyermektelen házaspárt leszámítva mind gyerekes családok voltak Koszovóból.
Hogy került az ország legnagyobb tábora Debrecenbe? Veszélyezteti a várost a tábor? A legtöbben tényleg szabadon kijárhatnak? Olvassa el a tábor működéséről szóló cikkünket.
Kíváncsi, milyen körülmények közt helyez el a magyar állam semmilyen bűnnel nem gyanúsított, gyerekes családokat? Így néz ki a központ, szaknevén a Möbek (menekültügyi őrzött befogadó központ).
„A külső és belső falakra térfigyelő kamerákat szereltek, továbbá egy körülbelül 3 méter magas, a tetején két sor NATO drótban végződő drótkerítéssel is körülvették. A befogadó állomás valamint a MÖBEK lakói közötti vizuális érzékelés, illetve kapcsolattartás megakadályozása céljából a kerítés oszlopaihoz, valamint dróthálóhoz úgynevezett OSB lapokat rögzítettek. A kerítés belső oldalára hat darab, körülbelül 1,5 méter magas talpazaton álló őrbódét emeltek, ahonnan az őrszemélyzet 1-1 tagja mind a MÖBEK sétálóudvarán, mind kerítés befogadó állomás felöli oldalán tartózkodó személyek mozgását napi 24 órában figyelemmel kíséri.”
Alább a jelentésből idézünk. Az alapvető jogok biztosának megállapításai nem igényelnek kommentárt.
„A meghallgatott külföldiek közül többen sérelmezték, hogy befogadáskor a női fogva tartottak ruházatának átvizsgálását is férfi fegyveres biztonsági őrök végzik. Az egyik fogva tartott hölgy szakorvosi vizsgálat miatt volt kénytelen a MÖBEK területét elhagyni, és visszaérkezésekor a ruházata átvizsgálását, a befogadáshoz hasonlóan, ismét egy férfi fegyveres biztonsági őr végezte.”
Az egyik nő arra panaszkodott, hogy befogadáskor egy férfi őr előtt kellett meztelenre vetkőznie.
A fogvatartottak egybehangzó állítása szerint befogadáskor az őrség a családtagokat együtt kísérte orvosi vizsgálatra, akiknek egyszerre kellett meztelenre vetkőzniük. Az egyik férfi beszámolója szerint „soha nem érezte magát annyira megalázva”, mint amikor a kislánya előtt mezítelenül kellett mutatkoznia. A családfők közül többen is állították, hogy az orvosi vizsgálat alatt az őket kísérő két fegyveres biztonsági őr is a helyiségben tartózkodott. A rendelő erre a célra kialakított, függönnyel elkerített részébe csak egyikük fért be, így a másik zavartalanul szemlélte őket. Ezeket a panaszokat a látogatócsoport tagjainak megfigyelései is alátámasztják, akik maguk is szemtanúi voltak annak, hogy a férfi fegyveres biztonsági őrök a fogva tartott nőket az orvosi rendelőbe is követték.”
„Az egyik hölgy a szívproblémája kezeltetése céljából kelt útra, mert a család csak Németországban talált szakorvost. A házaspár 2015. január 18-án érkezett a MÖBEK-be, azonban a hölgy befogadásról szóló orvosi dokumentációban mindössze annyi szerepelt, hogy „gyomorpanaszai szoktak lenni”. A lakóhelyiségben történő elhelyezését megelőzően, tetvesség elleni profilaxist végeztek rajta.
A másik hölgy beszámolója szerint Koszovóban két abortusza is volt. Sérelmezte, hogy bár az orvosnak jelezte, hogy nőgyógyászhoz szeretne menni, a szakorvosi vizsgálat helyett, Paracetamolt kapott.
Az ő orvosi dokumentációjában az abortusz ténye mellett az szerepelt, hogy „jelenleg panaszmentes”. Az iratok szerint rajta is tetvesség elleni profilaxist végeztek.
A harmadik hölgyet 2015. január 21-én fogadták be az intézménybe, azonban a látogatás második napján rosszul lett és kórházba szállították. A férjének beszámolója szerint vérzett az orra. A hölgy befogadásakor végzett orvosi vizsgálatáról szóló iratok szerint négy és fél hónapos terhes. Az orvosi dokumentációban szereplő utolsó bejegyzés szerint rendőri kísérettel a nőgyógyászati ambulanciára szállították. Az orrvérzésről nem történt említés.
Néhány külföldi sérelmezte, hogy szívesen vásárolna tejet a gyermekei számára, azonban a lakószobájukban nincs hűtőszekrény, így azt nem tudnák megfelelően tárolni.
A szociális munkások a látogatás mindkét napján, kizárólag a gyermekfoglalkoztatások idejére nyitották ki a játszószobát. A program legfiatalabb résztvevője egyéves, a legidősebb 15 éves volt, de többségükben az 5 és 10 év közötti korosztályba tartoztak.
A szociális munkások a gyermekfoglalkoztatások kapcsán sem tudtak olyan dokumentációt mutatni, amelyből kiderült volna, hogy a hét napjain esedékes gyermekfoglalkoztatásokat melyikük tartja, és arra milyen programot tervez.
A szociális munkásoknak a gyermekekben lévő feszültség átmeneti oldása, különösen a fogva tartás okozta stresszhelyzettel való megküzdésük segítése érdekében, a kiskorúak foglalkoztatásának tervezésére és lebonyolítására a tapasztaltaknál lényegesen nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk.
Annak ellenére, hogy a 182 személy befogadására alkalmas intézményben mindössze 65 fogvatartott élt, volt olyan lakóhelyiség, amelyben egy háromgyermekes család, illetve egy másik, gyermektelen házaspár volt elszállásolva. Arról, hogy a jogszabályi rendelkezés figyelmen kívül hagyását milyen körülmények indokolták, a MÖBEK munkatársai nem tudtak elfogadható magyarázatot adni.
A férfi fogvatartottak naponta egyszer – 21 órától kezdődően – egy óra időtartamban, a fegyveres biztonsági őrök felügyelete alatt borotválkozhattak. A meghallgatott férfiak szinte kivétel nélkül kifogásolták, hogy a befogadáskor átvett, tisztálkodási eszközöket tartalmazó csomagban sem borotvahab, sem borotvakrém nem volt.
A szociális munkások a borotválkozást követően borotvákat összeszedik, majd a következő napon ismét kiosztják azokat. A külföldiek állítása szerint miután nincs lehetőségük arra, hogy az általuk használt borotvát magukhoz vegyék, vagy megjelöljék, fennáll az esélye, hogy következő alkalommal egy másvalaki által használt eszközzel lesznek kénytelenek borotválkozni.
A jelentés kiemeli: "Az említett gyakorlat egyrészt meglepő hiszen nem hajtógáz üzemű borotvahabot, eldobható fejű vagy egyszer használatos borotvát, illetve engedéllyel villanyborotvát, még az előzetes letartóztatásban lévő személyek, sőt a jogerős szabadságvesztés büntetésüket töltő elítéltek is maguknál tarthatják. Másrészt közegészségügyi szempontból is elfogadhatatlan, hogy a fogvatartottak nem a kizárólagos használatukban lévő eszközzel borotválkoznak."
Annak ellenére, hogy az intézményben 3-4 gyermekes családok is tartózkodtak, a külföldieknek a lakószinten lévő mosókonyháról nem is hallottak. Állításukat megerősíti, hogy munkatársaimnak a MÖBEK helyiségeinek megtekintésekor közel negyed óra hosszat kellett várakozniuk arra, hogy a személyzet a helyiség kulcsát előkerítse. A takarítatlan, szemmel láthatóan hosszú ideje használaton kívül lévő mosókonyhában egy forgótárcsás mosógép és egy centrifuga állt.
A családok a frissen mosott ruhát, a lakóhelyiségek bútorzatán, a fűtőtesteken, illetve az ablakok kinyitását korlátozó fém rudakon voltak kénytelenek szárítani.
Annak ellenére, hogy a MÖBEK legrégebbi lakója is legfeljebb két hete tartózkodott az intézményben, ennek az időszaknak is voltak pszichés nyomai. A nők CTD értékei magasabbak voltak, mint a férfiaké, ami arra utalhat, hogy a jelenlegi pszichés státuszukat sokkal nehezebbnek élik meg,
A vizsgált személyek döntő többsége rágta a körmét, néhányuknál a körömágyak is véresek voltak.
A fogvatartottak beszámolói szerint az őrszemélyzet jóindulattal, humánusan bánt velük. Sem bántalmazásra, sem sértő vagy udvariatlan megjegyzésekre nem panaszkodott senki.
Ennek ellenére azok a munkatársaim által is tapasztalt körülmények, mely szerint egy-egy kisgyermekes családot négy-öt férfi fegyveres biztonsági őr kísért orvosi vizsgálatra, hogy a játszószoba vagy a sétálóudvar kijárata előtt az őrszemélyzet akár tíz tagja is összegyűlik, megfélemlíti a fogvatartottakat.