Semmi biztató nem rajzolódik ki abból az országos kortérképből, amelyet az Otthontérkép állított össze a KSH 2001 és 2011 közötti adatai alapján. A lassú elöregedés és a népesség fogyása folyamatos, a gyarapodó Pest megye növekedése is csak időleges, főként az elmúlt évtizedekben Budapestről kirajzottakra és az ő gyermekeikre épül.
A 21 év alattiak csupán öt kistérségben adják a relatív többséget, ám ezek az ország szociálisan, gazdaságilag legleszakadtabb részei. Épp ezért a lakosság összességében még ott is csökken, az elvándorlás miatt.
Magyarországon a Budapestet körbeölelő tíz kistérség lakossága nőtt csupán az elmúlt 10 – sőt, bő húsz – évben. A 2001-ben 720 ezer lakosú területen 2011-ben már 855 ezren éltek – a növekedés egyes részeken több, mint 30 százalékos volt.
Ezt közvetve és közvetlenül a budapestiek exodusa okozta. A főváros népessége 2001 és 2011 között 50 ezerrel csökkent, de ez önmagában akkor sem magyarázná az agglomeráció népesedését, ha az összes, a fővárost elhagyót a térség szívta volna fel. A természetes szaporulat is hozzájárult az agglomeráció növekedéséhez: a beáramlók az elmúlt két évtizedben egygyerekes vagy családalapítás előtt álló párok voltak, gyerekeik már a „zöldövezetben” születtek. Ezzel magyarázható, hogy ott egyik kistérségben sincs 24 százalék alatt a 21 év alattiak aránya, míg a főváros kerületeiben csak 13-21 százalék között szóródik az arányuk.
Fordítottan igaz ez a 60 felettiekre: a Budapest körüli gyűrűben 20 százalék tartozik ebbe a csoportba, míg a fővárosban 25 százalék.
Kiemelkedő a veresegyházi kistérség: 2001 és 2011 között a lakosság száma 37 százalékkal nőtt, ráadásul itt a legtöbb a fiatal. A 21 év alattiak aránya 27 százalék, a 60 felettieké csupán 19.
A magyar lakosság fokozatos elöregedése nem lóg ki az európai trendből, de az, amit Buda nagy része és a pesti oldalon az V. kerület tud felmutatni, egyelőre egyedülálló, bár 15 év múlva általános lesz.
Mindössze két vidéki kistérség van négy budapesti kerületen kívül, ahol a 60 év felettiek aránya eléri a 32 százalékot. Ám míg a Nógrád megyében lévő pétervásárai kistérségben összesen 21 ezren élnek (ebből hétezren 60 évnél idősebbek), és a balatonföldvári kistérségben 11 ezren (3500 fő 60 felettivel) addig, Budapest I., II., XII., és V. kerületében 195 ezer lakos van, akiknek egyharmada 60 évnél idősebb.
Hat területen egyikében sincs olyan korkategória, amelyik meghaladná a 60 év felettiek arányát. Egyedül az V. kerületben ér el azonos, 32 százalékos arányt 21-41 közötti korcsoport.
A főváros általános népességcsökkenését nagyon kevés kerület tudja enyhíteni. Tíz év alatt csak Pestszentlőrinc-Pestszentimre, Soroksár és Zugló gyarapodott alig két százalék felett – zöldövezeti, kertesházi vonzerejük révén. Rajtuk kívül a legjobban a szintén inkább zöldövezeti Rákosmente lakóinak száma nőtt, 5,5 százalékkal. A főváros második helyezettje viszont meglepő módon egy belső budapesti kerület lett. A XIII. kerület 4,4 százalékkal nőtt. Igaz, Angyalföld és Újlipótváros a lakosságnövekedése különleges annyiban, hogy ennek ellenére itt is alacsony a 21 év alattiak aránya: mindössze 16 százalék. A fővárosi átlag 19 százalék.
Cserébe viszont a XIII. egyike annak az öt kerületből álló, északról délre tartó pesti sávnak, ahol a 21-41 évesek aránya meghaladja a 37 százalékot. 38 százalékos arányánál csak Teréz- és Erzsébetváros mutatója magasabb (39 százalék) – Józsefvárosé 37 – és a IX. kerületé, amely ebben a kategóriában országos rekorder.
A fővárosi átlag 32 százalék, ami a pesti oldalnak köszönhető. Budán csak Újbuda haladja meg a fővárosi átlagot ebben a tekintetben. A 19 megye mindegyike elmarad ettől, egyedül Győr-Moson-Sopron megye éri el a 30 százalékot.
A fővárosban ott, ahol magas a 21-41 közöttiek aránya, nagyon alacsony a 21 év alattiak aránya. Ez tehát azt jelenti, hogy itt nagy számban élnek többé-kevésbé önálló egzisztenciával bíró, de gyermektelen fiatalabb felnőttek.
A főváros négy kerületén kívül ilyen, 35 százalék feletti túlsúlya a 21-41 közötti korcsoportnak országosan sehol sincs, de több kistérségben vezet 26-29 százalékos arányával. Ha nem, akkor csak azért, mert kevéssel elmarad a 41-60 közöttiektől.
Bár Ratkó Anna egészségügyi miniszterségének korszakát nem szokás követendő mintának tekinteni, a Rákosi érában 1949-53 között tevékenykedő miniszter népesedéspolitikája a mai napig kihat. Részben a gyermektelenekre kivetett adó, az 1956-ig tartó abortusztilalom is hozzájárulhatott az akkori demográfiai csúcshoz, amibe a tágabban vett Ratkó-korszak gyermeki közül még éppen beleestek a 41-60 közötti kategória felső határánál lévők.
Az alsóban pedig a kategória legfiatalabbjai is benne vannak, bár a többség a hetvenes évekbeli csúccsal – a Ratkó-gyerekek gyerekeivel, azaz a Ratkó-unokákkal – már inkább a 21-41 közötti kategória felső határát adják. Leginkább ennek a „határmenti” korcsoportnak köszönhető, hogy ez a két kategória verseng egymással országosan az első helyért és nem annak, hogy sokan volnának a 20 és 30 közöttiek.
A Ratkó-gyerekek családalapítási korba lépve érthetően újabb növekedési hullámot hoztak a hetvenes években, de ezeknek a Ratkó-unokáknak a számát növelte az is, hogy ebben az időben kedvezményes lakáshitelt adott az OTP azoknak a házaspároknak, akik vállalták, hogy három éven belül gyermekük születik – ezért a Ratkó-unokákat OTP-gyerekeknek is szokás nevezni. (Ehhez hasonló a ma már Családi Otthonteremtési Kedvezménynek, leánykori nevén szocpolnak nevezett támogatás.)
A 21 év alattiak aránya Pest megyében 24 százalék, ez a Hajdú-Bihar megyével megosztott harmadik helyre elég. 25 százalékkal Borsod-Abaúj-Zemplén megye a második, és 26 százalékkal Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az első. Ám ezek egyikében sem ez a korcsoport a legnépesebb: mindhárom megyében a Ratkó-unokák vezetnek (26-29 százalékkal), mögöttük a Ratkó-gyerekek jönnek (mindhárom megyében 26 százalék).
Értelemszerűen itt a legalacsonyabb a 60 felettiek aránya, bár ebben szerepet játszik az is, hogy itt mérhetően alacsonyabb a születéskor várható élettartam. A férfiak Budapesten majdnem 74 évre, Borsodban csak 69-re számíthatnak, és nők is három évvel kevesebbet élnek, mint a rekorder Zalában, ahol több mint 80 év a nők születéskor várható élettartama.
Az országos trendtől kistérségi szinten láthatók az igazi eltérések: BAZ megye északi sávjában négy olyan kistérség is van, ahol a 21 év alattiaké a relatív többség: az országos rekorder az Encsi kistérség (31 százalék), Szikszói (29), Edelényi (28), Bodrogközi kistérség. Szabolcsban a Baktalórántházi (28) és Hajdú-Bihar megyében a Hajdúhadházi kistérségben (29 százalék) vezetnek a 21 év alattiak. Máshol ilyen kistérség az országban nincs. Ezeken a területeken a 60 év felettiek aránya elmarad az országostól, 17-21 százalék között vannak az értékek.
A kistérségek közül országosan a már említett négy BAZ megyei kistérségben a legmagasabb a cigányság aránya – kisebb egységekben a 75 százalékot is meghaladja – a másik két kistérségben is eléri helyenként a 35 százalékot. Az ország gazdaságilag legelmaradottabb térségeiről van szó, így nem meglepő, hogy a fiatalok magas aránya ellenére az említett kistérségekben – a hajdúnánásit kivéve – csökkent a lakosság száma, 1,9-8,3 százalékkal. A négy kistérségben 2011-ben 187 ezer ember élt a 2001-es 201 ezerrel szemben. Ez megyei szinten is igaz: a 2001-ben még 744 ezer fős BAZ megyében 10 évvel később már csak 686 ezren éltek. A 7,8 százalékos csökkenés azonban arányosan csak a harmadik legnagyobb csökkenés. 9,5 százalékkal Békés az első, 8,1-gyel Nógrád a második.
Zala megye az ország legidősebb megyéi közé tartozik: a prímet 27 és 28 százalékkal a 21-41 és a 41-60 közöttiek viszik el, de a 21 év alattiak aránya mindössze 20 százalék, míg az időseké 25. Lakossága 5,1 százalékkal csökkent 2001 és 2011 között, 297 ezerről 282 ezerre. (Ez magas, de a Dunántúlon sem kirívó, a szomszédos Somogy 5,7, Baranya 5,2, Tolna egyenesen 7,7 százalékkal csökkent, ami a Dunántúlon a legmagasabb érték.
amely tíz év alatt 12,3 százalékkal 1,08-ról 1,27 millióra növelte lakosainak számát – nagyrészt a már említett budapesti gyűrű révén.
Zala megyében a csökkenés minden kistérségre is igaz, egyetlen egyet kivéve: a helyenként 8-10 százalékos csökkenéssel szemben a Hévízi kistérség 13,9 százalékkal több ember otthona volt 2011-ben, mint 10 évvel korábban. Hogy nem a helyi természetes szaporulatról van szó, az nyilvánvaló a kortérképből: a 21 év alattiak aránya a megyei átlaggal azonos. A 21-41 közöttiek aránya két-három százalékponttal alacsonyabb a környező kistérségeknél és a megyei átlagnál, míg a 41-60 és a hatvan felettiek aránya magasabb, 28 illetve 27 százalékos.
A gyarapodást tehát az idősebb betelepülők adták, akiknek jelentős része Oroszországból érkezett, hogy az örökké langyos tó közelében biztosítsa nyugodt napjait.