Két oka is van annak, hogy a dizájnerdrogok minden képzeletet felülmúló ütemben terjednek Magyarországon. Egyrészt ezek a szerek a legtöbb esetben legálisak, tiltással nehéz ellenük küzdeni. Másrészt a magyar hatóságok segítő programok helyett a tiltásra koncentrálnak, és így a jelenleginél is rejtettebbé teszik a problémát.
A láthatatlanná tett probléma súlyáról közvetett hatásaiból lehet valami fogalmunk: egészségügyi intézmények arra figyelnek fel, hogy megugrott a hepatitis C-vel fertőzöttek száma, a hajléktalanszállókon pedig eddig nem tapasztalt módon viselkednek a lakók. Az egyetlen, drogos problémával küzdő hajléktalanokat is befogadó szálló munkatársai szerint a lakók harmada fogyaszt valamilyen dizájnerdrogot. (Ez persze nem azt jelenti, hogy Magyarországon a hajléktalanok harmada fogyaszt drogot. Számuk azért ilyen magas ezen a szállón, mert csak ide engedik be őket.)
Így működik egy drogelosztóközpont a nyolckerben
A dizájnerdrog olyan sikeres, hogy egész bérházak alakultak át drogáruházzá. Egyik cikkünkben egy ilyen kábítószerközpontot mutattunk be.
Megdöbbentő a vidéki droghasználat is, a pálinka is csak arra kell, hogy eladják, és kábítószert vegyenek az árán. Egy kelet-magyarországi faluban hét-nyolc évesek is büszkélkednek a dizájnerdrogos ismereteikkel. Olvassa el vidéki riportunkat.
A Józsefvárosban pedig azután néztünk körül, hogy ott állítólag felszámolták a problémát.
Az, hogy a hajléktalanok egy része is áttért az olcsó drogokra, jelzi, széles társadalmi problémáról van szó. Míg azonban a partizó fiatalok a legtöbb esetben biztosabb közegben élnek, és valamilyen intézményi vagy emberi segítségre számíthatnak, a társadalom peremén élőkre senki nem figyel. A helyzetük az állami támogatás csökkenésével és a kábítószeres ellátórendszer ideológiai alapú szétverésével pedig minden eddiginél kritikusabb. A területen dolgozó szakemberek autodidakta módon próbálják kezelni a helyzetet, amihez semmiféle szakmai támogatást és felkészítést nem kapnak. A problémát súlyosbítja, hogy senki sem tudja, milyen anyagokról van szó, és azok milyen hatással vannak a használó fizikai vagy pszichés állapotára. Ez pedig már nem csak a hajléktalanok problémája.
A dizájnerdrog nem új találmány
A dizájnerdrog kifejezést először 1985-ben használta Gary Henderson kaliforniai kutató az akkor felbukkant fentanilszármazékokra, amelyeket a heroin helyettesítőjeként igyekeztek hasznosítani. A kábítószerlistákon szereplő anyagokétól kissé eltérő kémiai szerkezetű szintetikus vagy félszintetikus szereket azért állítják elő, hogy jogi következmények nélkül árulhassanak létező szerekre hasonlító drogokat. Ezek előfutárai már valójában az 1920-as években megjelentek, amikor a morfin egyszerű észtereivel játszották ki az 1912-es Hágai Nemzetközi Ópiumegyezmény rendelkezéseit: az ugyanis csak a heroin, azaz a morfin egyik (diacetil-) észterének gyártását és forgalmazását korlátozta.
A dizajnerdrogok szó szerint vett ipari elterjedése azonban a kétezres évek utánra tehető, noha már a kilencvenes években érzékelhető volt a jelenlétük a nemzetközi drogpiacon.
Két nagy csoport határozza meg a jelenlegi állapotot:
- a stimulánsok: az amfetaminszármazékokat helyettesíti.
- a szintetikus kannabinoidok: a marihuánát igyekszik pótolni.
A siker hatalmas, a dizájnerdrogok elképesztő gyorsasággal veszik át a hagyományos anyagok helyét.
Mik a hagyományos anyagok? Marihuána, speed (amfetamin, vagy metamfetamin), ecstasy (MDMA), kokain, heroin, LSD.
Míg a kétezres évek közepén a Bűnügyi Szakértői Kutatóintézet kimutatása szerint még a 3-4 százalékot sem érte el a lefoglalt kábítószerek között a dizájneranyagok aránya, addigra 2014 őszén ez az arány meghaladta a 60-at is.
Így tűnt el a heroin, így tűnt el a speed
A heroin gyakorlatilag teljesen eltűnt az előző évtizedben, és csak mostanában érzékelhető az újbóli megjelenése. Ezalatt az idő alatt a heroinisták jó része dizájnerszerekre váltott, és mivel jóval olcsóbb és egyszerűbb beszerezni, valószínű, hogy ezeknél is maradnak. A legismertebb és legelterjedtebb stimuláns, azaz a speed helyére azok a különböző katinonok léptek, amelyek egyik első szereplője az évekig világszerte korlátozás nélkül hozzáférhető mefedron volt. A mefedront már 1929-ben előállították, de drogként csak 2007-ben jelent meg, először Izraelben.
Hazánkban 2010 nyarára vált gyakorivá, és nemcsak a speed helyett, hanem az addigra eltűnt heroin helyett is ezt használták, ezért gyorsan tiltólistára került. A leginkább Kínából származó anyag betiltására azonban fel voltak készülve a gyártók.
Kína: a XI. ötéves terv
Az Európai Unióban 2005-ben 13 új, drogként addig ismeretlen anyagot regisztráltak, 2009-ben már 24-et, 2013-ban újabb 81-et és csak 2014-ben újabb 101-et. Ezekből a számokból látszik, hogy nem egy, hanem sok lépéssel előrébb járnak a gyártók, mint ahogy a szabályozás azt követni tudná.
A többnyire Kínából származó anyagok ipari méretű előállítása a 2006 és 2010 közötti XI. ötéves tervnek köszönhető, amely egyebek mellett előirányozta a vegyipar fejlesztését is. Az óriási termékpalettával rendelkező kínai üzemek mintegy mellékesként gyártják több százféle termékük között a pszichoaktív anyagokat, amelyeket ha betiltanak, átállnak egy következő, némileg módosított kémiai szerkezetű hatóanyag előállítására. Az átállás egy ipari létesítménynek nem jelent nagy problémát.
A területet jól ismerő vegyész forrásunk szerint ezeket az anyagok kiváló szakértelemmel rendelkező mérnökök állítják elő, a probléma a termékekkel mindössze annyi, hogy soha semmilyen formában nem tesztelte le senki, hogy milyen hatással van a fogyasztóra az általuk kevert drog.