A szakképzést folytató középiskolák leválasztása a gimnáziumokról nem mindenhol fogja megszüntetni a gimnáziumi képzést, szakemberek szerint azonban azok a gyenge gimnáziumok megszűnhetnek, amelyeket az elmúlt időben inkább kényszerűségből alapítottak. A kormány nem titkolt szándéka a gimnáziumi helyek szűkítése: csak az tanuljon ezekben, aki egyetemre akar menni. Legalább 20 ezer diákot inkább az érettségit és technikusi végzettséget is adó szakgimnáziumokba terelnének át.
Július elsejétől megkezdődik a profiltisztítás a középiskolák között: szétválasztják a gimnáziumokat és a szakmát is adó középiskolákat. A gimnáziumok továbbra is a Klebelsberg-központ fenntartásában maradnak, július 1-től azonban 300 szakiskola és szakközépiskola átkerül a Nemzetgazsasági Minisztérium fenntartásába. 2016. július 1-től 50 másik iskola is az NGM-hez kerül.
Ezzel a fenntartóváltással ismét gyökeres változás kezdődik a hazai közoktatásban. Mint korábban megírtuk, a szél egyenesen Orbán Viktor és Parragh László iparkamarai elnök felől fúj. A sikeres német szakképzési rendszert fetisizáló kormányfő például nemrég ezt mondta:
A szakmunkásképzésnek a becsületét vissza kell adni. Az a logika, hogy mindenki vagy nagyon sok család azt hiszi, hogy a sikeres élethez egyetlen út vezet, gimnázium, érettségi, valamilyen egyetem vagy főiskola, tévedés.
Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke korábban arra utalt, hogy egy érettséginek ma már nincs nagy jelentősége a munkaerőpiacon, szemben egy jó szakképzettséggel. Korábbi cikkünkben azonban bemutattuk, hogy ez bármennyire is jól hangzik, Magyarországon nem igaz: érettségivel és diplomával még most is sokkal jobban el lehet helyezkedni, és jobban is lehet keresni.
Most nézzük meg azt, milyen hatással lesz a középfokú oktatási rendszerre a szakközépiskolák leválasztása. Az egy térségben lévő szakközépiskolákból szakképzési centrumokat hoznak létre: az intézmények egy központi regionális iskola tagiskoláiként működnek majd.
Az átalakítás leginkább azokat a középiskolákat érintheti, amelyekben gimnáziumi és szakközépiskolai osztályok is működtek. Nyolcvan ilyen iskola került át most az NGM-hez , és több helyen pánik tört ki, hogy a reformmal meg fog szűnni a gimnázium. Ez előfordulhat, de nem mindenhol baj, derül ki az általunk megkérdezett szakemberek véleményéből.
"Nekünk sincs nagyon rálátásunk a folyamatra, mert egyenként vizsgálják majd meg az intézményeket"– mondta az Indexnek Szebedy Tas, a Gimnáziumok Országos Szövetségének elnöke. Szebedy szerint ahol a gimnáziumi képzés megfelelő, ott megmarad a gimnázium. Vannak azonban olyan iskolák, amelyekben a gimnáziumi évfolyamok létszáma eleve alacsony, nem megfelelő az oktatás minősége, például a gimnázium nem tölti be feladatát és nem tudja felkészíteni a diákokat egy emeltszintű érettségire, ami pedig egyre több egyetemi szaknál lesz alapfeltétel, véli Szebedy.
A gimnáziumok tömeges bezárásáról szóló híreket cáfolva az NGM a napokban azt közölte: "a szakképzési centrumok a gimnáziumi képzést nemcsak kifutó rendszerben, hanem hosszú távon is folytathatják". Szebedy Tas szerint ahol a gimnázium megmarad, ott érdekes társbérlet jön létre: a szakközépiskola az NGM fenntartásában lesz, a gimnáziumi évfolyamok viszont a Klebelsberg-központhoz tartoznak.
A szétválasztás azért sem lesz mindenhol feltétlenül baj, mert akár tetszik, akár nem, ezeknek a vegyes profilú gimnázium és szakközépiskoláknak a jelentős része korábban kényszerűségből jött létre. Alapvetően három okból:
Az első két esetben néha jól is fog jönni a profiltisztítás. Ahol a gimnáziumi képzés kényszerűség volt, és nem is volt túl magas a színvonal, ott majdnem jobb lesz az iskolának, ha megfelelő átalakulás után valamilyen keresett, erős szakképzettséget adó iskolává alakul át. A gyenge gimnáziumok nagy része ugyanis nem az egyetemi továbbtanulásért küzdő gyerekeket szívta fel, hanem azokat, akik szakmunkásnak vagy szakközepesnek nem akartak elmenni.
Egész más a helyzet akkor, ha egy városban csak egy középiskola van. A gimnáziumi évfolyamok megszüntetése ebben az esetben érzékenyen érintheti a helyi gyerekeket, hiszen nekik a jövőben buszozniuk kell majd vagy kollégiumba költözniük, ha gimnáziumba szeretnének járni. Az NGM azt ígéri, az átalakítást úgy vezénylik le, hogy minden járásban legyen gimnázium.
Mindez tehát egyes helyeken gimnáziumi osztályok megszüntetését, másutt (a járási központokban) viszont adott esetben új gimnáziumi osztályok indítását jelentheti majd. Egyáltalán nem kizárt azonban, hogy ez a folyamat nem lesz teljesen egyensúlyban és valamelyest csökkenni fog a gimnáziumi helyek száma. Az eddigi kormányzati nyilatkozatok alapján egyértelmű: annak a gimnáziumnak nem sok értelme van, ami csak parkoltatja a magukkal mit kezdeni nem tudó diákokat.
Mindez azt hozta magával, hogy később a gimnáziumokba való bejutásért nagyobb lesz a verseny. A kormány nem is titkolja, hogy a gimnáziumi létszámot korlátozná, és növelné a szakközépiskolai és szakiskolai képzésben részt vevők arányát. Egy sajtótájékoztatón korábban Czomba Sándor államtitkár világosan kimondta: a német mintát szeretnék követni, ahol a felsőoktatásban tanulók egyharmada valamilyen szakmát adó iskolába járt. Ezért a mostani 50 ezer helyett 70 ezer diák lenne a szakképzésben. Ez a plusz 20 ezer diák azok közül kerül majd ki, akik eddig a gyenge gimnáziumok törzsközönségét alkották.
Kérdés az is, hogy ez az átalakítás hány tanár állásának elvesztésével járhat. Szebedy Tas szerint az átalakítások nem fognak egyértelműen tömeges tanári leépítéseket hozni. Ha néhol meg is szűnik a gimnáziumi évfolyam, az ott tanító tanárokra szükség lehet egy olyan erősebb járási, központi gimnáziumban, ahol épp az átalakítások miatt kell plusz osztályokat indítani.
A tanárok tehát nem veszítik el állásukat, még a munkáltatójuk (Klik) is ugyanaz marad, csak egy másik iskolába kerülnek. Szebedy Tas szerint ez természetesen az egyes pedagógus szemével egyáltalán nem lesz könnyű helyzet, főleg ha valakinek ezután naponta 60-80 kilométert kell utaznia az új munkahelyére.
Az átalakítás teljesen megváltoztatja a szakképzés struktúráját is, de – elvileg – nyitva hagyja a lehetőséget mindenkinek az érettségi megszerzésére és az egyetemi továbbtanulásra.
Az új rendszerben ezek az intézménytípusiok lesznek:
Szakiskola: A sajátos nevelési igényű tanulókat készíti fel szakmai vizsgára, a munkába álláshoz, az életkezdéshez szükséges ismereteket nyújtanak.
Szakközépiskola: Az eddigi szakiskolák viselik a jövőben a szakközépiskola nevet. A diákok három év után szakmunkás-bizonyítványt szerezhetnek. Ha még két évig tanulnak, érettségit is tehetnek.
Szakgimnázium: Az érettségit adó eddigi szakközépiskolák neve ez lesz a jövőben. A 9-12. évfolyam elvégzése után a diákok szakmai érettségit tesznek. Ezután még egy évig tanulnak, amivel technikusi képesítést szerezhetnek.
A nagy kérdés az, vajon a gimnáziumi bejutás megnehezítésével nagyobb arányban választják-e majd a szakképzéseket a diákok. Tanárok tapasztalata szerint a kevésbé motivált diákok eddig nem véletlenül választották a gimnáziumokat: se tanulni, se igazán dolgozni nem akartak, vagy erről nem volt különösebb elképzelésük.
Hogy ez sikerüljön, ahhoz alapos átalakításra szorul a középfokú szakképzés is. A szakiskolákban ugyanis eddig nagyon magas volt a lemorzsolódási arány. Ezt sokszor épp az okozta, hogy a szakmai gyakorlatokon a diákok rádöbbentek, hogy nem éri meg piszkos ruhában, a tűző napon vagy fagyban kemény fizikai munkát végezni. Még azok közül is nagyon kevesen helyezkedtek el később a szakmájukban, akik elvégezték ezeket az iskolákat és szakképesítést szereztek.