Nemcsak Magyarországon, de az egész világon folyamatosan csökken a véradók száma, közben a kórházaknak egyre több vérre van szüksége a műtétekhez. Régen még rá lehetett venni az embereket a véradásra egy májkrémkonzervvel vagy a sorkatonáknak felajánlott szabadsággal, ma viszont már minden vérgyűjtő szervezet kreatív megoldáskon agyal, amivel valahogy fel tudja lendíteni a véradási kedvet.
Ehhez képest egyáltalán nincs könnyű dolga annak, aki önként szeretne vért adni. Ezt ugyanis nehezen felfogható bürokratikus szabályok nehezítik. Egyik olvasónk, Gábor* azt írta: egy barátja kérte meg rá, hogy az egyik rokona műtétjéhez ő is adjon vért. Gábor el is ment az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) Karolina úti központjába. Nála volt a személyije és a lakcímkártyája, tehát hivatalos iratokkal tudta igazolni magát.
A vérellátóban azonban a taj-kártyáját kérték.
A taj-kártya azonban nem volt ott. A papír elrongyolódott az elmúlt húsz évben, de Gábor tudta a számát, ezért bediktálta a társdalombiztosítási azonosító jelét. Ez azonban nem volt elég.
A taj-kártya kellett.
"Az orvos közölte, hogy hozzak taj-kártyát, hogy vért adhassak, különben le is út, fel is út. Erre én: van egy orvosi lapom nemrégről, rajta a taj-számom, jó lesz? Erre ő: nem jó!!!"
Gábor végül nem adhatott vért, hiába kérte meg erre a barátja. A rokonnak másnap volt a műtétje.
Önök szerint igaza van olvasónknak, aki szerint vicc ez az ország? Ha ilyen bürokratikus akadályokat állítanak, miért csodálkoznak, hogy kevesen adnak vért?
Megkerestük az Országos Vérellátó Szolgálatot. Kérdéseinkre végül írásban válaszoltak. Magyarázatukban előrebocsátották, hogy az ő céljuk a betegek és a véradók egészségének védelme, aminek egyik kötelező eleme a véradók megbízható azonosítása.
A jogszabály (3/2005. EüM rendelet) szerint a véradása jelentkezőknek minden alkalommal meg kell adniuk a nevüket, születési helyüket és -idejüket, anyjuk nevét és taj-számukat. Ahogy a többi adatot, a tajt is hitelt érdemlő módon kell rögzíteni a véradó pontokon. Az Országos Vérellátó belső szabályozása alapján ha valaki először jelentkezik véradásra, attól a tajt
lehet csak bevinni a számítógépbe. Ezzel elkerülhetők az átírásból vagy rossz emlékezetből eredő hibák.
Visszatérő véradók már más módon is megadhatják a taj számukat. A Vérellátó szerint a levélíró félreértése nyilván abból adódik, hogy a betegellátásban a taj nem a jelentkező ember azonosítására szolgál. Ilyenkor a taj-kártya alapján a központi elektronikus nyilvántartásban csak azt ellenőrzik, hogy a bemutatott igazolványhoz kapcsolódik-e érvényes egészségbiztosítási jogviszony. Ehhez egyes kórházakban valóban elég a taj szám bemondása.
A véradásnál ezzel szemben pontosan visszakövethetőnek kell lennie, hogy kitől származik a vér. Ha a laborvizsgálatnál valakinél fertőzésre vagy más betegségre utaló jelet érzékelnek, a sok Kovács István közül a taj is segít az egyértelmű azonosításban.
Az OVSZ szerint munkatársuk szabályszerűen járt el ebben az esetben. Az OVSZ és a Magyar Vöröskereszt valamennyi plakátján, szórólapján, értesítésén és mindkét szervezet honlapján arra kéri a véradókat, hogy taj-kártyájukat vigyék magukkal a véradásra.
Szóval, ha mennek vért adni, legyen ott minden papír!
*A cikkben a nevet megváltoztattuk.