Szijjártó Péter külügyminiszter a négyméteres határkerítés szükségességét azzal indokolta, hogy az uniós belügyminiszterek keddi tanácskozásán kiderült, a bevándorlási nyomás az uniós országok közül Magyarországot érinti a legsúlyosabban.
De vajon mire gondolhat Szijjártó? Vagy Pintér Sándor? Vagy az uniós belügyminiszterek?
Összlétszámát tekintve az Eurostat adatai szerint tavaly Magyarországon adták be az ötödik legtöbb menedékkérelmet Németország (203 ezer), Svédország (81 ezer), Olaszország (65 ezer) és Franciaország (64 ezer) után. A hazai szakhatóság 43 ezer menedékkérelmet regisztrált. Május végéig idén a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) hozzávetőleges adataiból kiolvashatóan 50-60 ezren érkeztek, amivel akkor is csak másodikak lennénk, ha a többi uniós országban nem nőtt volna a menedékkérelmek száma.
Ha a menedékkérők számát a népességarányhoz viszonyítjuk, akkor az Eurostat 2014-es számai szerint másodikok vagyunk a rangsorban: Magyarországon egymillió lakosra 4330, míg Svédországban 8415 menedékkérő jut.
A négyzetkilométerenkénti menedékkérők számára vonatkozó számítást sajnos nem találtunk, de könnyű kiszámolni. Ha a 2014-ben Magyarországra érkezők mind itt maradtak volna és egyenletesen oszlottak volna el, minden négyzetkilométerre kevesebb mint 0,5 jutott volna. Ez elég sok, de csak a dobogóra elég: Hollandiában minden egyes négyzetkilométerre 0,6, Belgiumban pedig 0,7 menekült jut.
Olyan statisztikát sem találtunk, ahol a menedékkérők számát az országok teherbíró képességéhez mérnék, viszont ezt se nehéz kiszámolni. Az önmagukban természetesen semmit nem jelentő, de az összehasonlításra alkalmas számok szerint 2014-ben Franciaországban 42 millió, Olaszországban 32 millió, Németországban 18 millió, Ausztriában 14 millió, Svédországban pedig 7 millió dollárnyi GDP jutott egy menedékkérőre. Ez az adat Magyarország esetében 3,1 millió dollár: találtunk tehát olyan összehasonlítást, amire joggal hivatkozhatott volna a kormány (a GDP-adatokat innen vettük).
Azaz mégse. Ezt az adatot ugyanis jelentősen árnyalja, hogy a többi felsorolt ország jóval inkább tekinthető célországnak, míg Magyarországról a menekültek többsége amint teheti – jellemzően egy héten belül – továbbáll, tehát nem jelentenek pluszterhet a költségvetésre nézve. Illetve mégis, mert a BÁH-nak le kell zárnia az ügyükben indult eljárást, aminek kétségkívül vannak adminisztratív költségei. Magyarországon csak elenyészően vannak menekültek a befogadó állomásokon kívül, a Calais-re vagy az olasz-francia határra jellemző spontán menekültcsoportokat itthon alig-alig látni: akik elhagyják a befogadó állomást, más módon se nagyon jelentenek terhet az országnak.
Valójában a magyar menekültügyi befogadó rendszer kapacitása 2500-3000 fő: ennyi emberről gondoskodik Magyarország, róluk is úgy, hogy a migránsokra fordított költségeket jelentős részben az Unió állja. Magyarországon egyébként 2014 végén összesen kevesebb, mint 3000 elismert menekült és oltalmazott személy élt, és ez a szám azóta nem sokat változott.
Amikor már feladtuk a reményt, a Külügyminisztériumtól kaptunk egy táblázatot, így már érteni véljük, mire utalt Szijjártó, miért tartják az EU belügyminiszterei Magyarországot a legsúlyosabb helyzetűnek. Az Unió közös határőr-szervezete, a Frontex friss térképe szerint ugyanis
Igaz, a koszovóiak január-februári, több tízezres rohama májusra 200 alá csökkent, de a BÁH adatai alapján az összes érkező száma (a származási ország főleg Afganisztán, Szíria és Irak) a márciusi ötezerről májusra tízezerre nőtt.
(A cikkhez Iván Júlia, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza nyújtott segítséget.)