„Nő vagyok. Interszex állapottal élek. Nem vagyok hermafrodita és nem vagyok beteg. Voltak heréim, de azok nem termeltek spermiumokat. Férfi hormonokat igen, ezekre viszont érzéketlen vagyok. Nincsenek petefészkeim, nincs méhem, és szerencsére nincsenek pattanásaim sem. Nincs testszagom és nem szőrös a hónaljam, a lábam és a szeméremdombom sem” – így mutatta be állapotát a holland Miriam van der Have, az OII ügyvivője az interszex állapottal élő gyerekekről szóló műhelybeszélgetésen az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában.

amelyek rendkívül sokfélék lehetnek. Ebből az egyik legritkább eset (4500-ból egy) a köztudatban leginkább ismert állapot: amikor az érintettnek pénisze és vaginája is van.

Minden kétszázadik ember érintett

Az egész napos beszélgetésre orvosokat, gyermekjogi, alapjogi és esélyegyenlőségi szakembereket hívott Székely László, az alapvető jogok biztosa, a magyar interszex embereket azonban senki nem képviselte: nem találtak ugyanis olyan személyt, aki felvállalná állapotát.

Pedig egyáltalán nem ritka jelenségről van szó, minden kétszázadik embert érinti, hangzott el a konferencián.

Korábban hermafroditáknak nevezték az interszex állapottal élő embereket, azonban a kifejezéshez annyi stigma és negatív tartalom társult, hogy az érintettek – így Miriam van der Have is –, elutasítják. Sőt, az interszex állapot helyett is szeretik inkább az angol DSD betűszót (differences of sex development) használni. Főként azért is, mert az interszex állapot az adott személy testi adottságaira utal, nincs bizonyított kapcsolat a személy nemi jellemzői, valamint nemi identitása vagy a szexuális irányultsága között.

„Az interszex emberek a nem interszex emberekhez hasonlóan lehetnek heteroszexuálisak, biszexuálisak, homoszexuálisak, transzszexuálisak is” – írja az FRA (az EU Alapjogi Ügynöksége) 2015-ös, interszex emberekről szóló jelentése.

Nő vagy férfi, és kész

„Az európai országok az embereket nőként vagy férfiként tekintik. Ugyanakkor ez a két meghatározás nem írja le az összes lehetséges nemi jellemzőt. Éppen ezért az interszex emberek alapvető jogai folyamatosan sérülnek, amely jogsérelem a diszkriminációtól a tudtuk nélküli orvosi beavatkozásokig terjedhet” – fogalmaz az FRA. Eszerint a tagállamokban mind a társadalom, mind az orvosi, mind a jogi szakma rendkívül szegényes információkkal bír az állapottal kapcsolatban, és gyakoriak azok az esetek, amikor egy nem egyértelmű nemi jellemzőkkel született csecsemőről születésekor eldöntik, hogy nőként vagy férfiként éljen tovább.

A mai napig él a gyakorlat, hogy az érintetteket nem is tájékoztatják a saját állapotukról, sőt, a környezetük elől teljes titokban tartják azt. Miriam van der Have 17 évesen tudta meg, hogy az interszex állapot androgén inszenzivitás szindróma nevű altípusával él, a szülei és háziorvosa ugyanis egészen addig eltitkolták előle az állapotát.

„Kilenc nappal a születésem után diagnosztizáltak, de egy új háziorvos tájékoztatott 17 éves koromban. A szüleim nem. Borzalmas csalódás volt, hogy mindenki hazudott a születésem óta. Természetesen feltűnt, hogy gyakrabban járunk orvosokhoz, mint a többi gyerek, de nem értettem, miért. Azt is tudtam, hogy más vagyok, de nem tudtam, miként vagyok más. Gyerekként csak azt érzed, hogy van valami titok, de ha nem tudod, mi az, akkor mindenféle magyarázatokat találsz. Én például azt hittem, hogy az életemet veszélyeztető betegségem van, és mindjárt meghalok. Miután kiderült, a szüleim elmondták, milyen rettenetesen nehéz volt nekik együtt élni ezzel a titokkal, én pedig megkönnyebbültem” – meséli. Miriam felnőtt életét az interszex állapottal élőknek szentelte, támogatói csoportokat, nemzetközi szervezeteket vezet, és békében él együtt állapotával.

Nem minden történet végződik olyan happy enddel, mint Miriamé. A hetvenes években egy John Money nevű pszichológus kísérletezett egy fiúval, akinek egy körülmetélési műhiba miatt súlyosan megsérült a pénisze. A kisfiú a kutató javaslatára a szülőkkel egyetértésben női nevet, hormonkezelést kapott, és átalakító műtéteken esett át. A lány serdülőként többször kísérelt meg öngyilkosságot, majd fiúként élte tovább életét. Felnőtt, megházasodott, majd a válását követően a sokadik öngyilkossági kísérletben 38 évesen elhunyt.

A kísérlet tragikus vége is bizonyítja, mennyire nem jó, ha az érintetten kívül valaki más dönt arról, hogy milyen nemű emberként élje az életét.

Emberi jogi kérdés legyen, ne orvosi

Az FRA-jelentés legfontosabb felhívása az, hogy a tagországokban ne történjenek beleegyezés nélküli nemkorrekciós műtétek a kisbabákon, ezek ugyanis a mai napig megtörténnek. Illetve, hogy ne elsősorban orvosi kérdésként, hanem emberi jogi kérdésként foglalkozzanak vele.

Ahogy azt az ENSZ testületeinek 2014 májusi állásfoglalása kiemeli, „az interszex embereket tájékozott beleegyezésük (vagy szüleik, gondviselőjük tájékozott beleegyezése) nélkül gyakran kozmetikai és orvosilag szükségtelen, sterilitáshoz vezető műtéteknek vetik alá csecsemőkorban. Ezt a gyakorlatot nemzetközi emberi jogi szervezetek és nemzeti bíróságok is az érintettek emberi jogainak sérelmeként ismerik el”.

A gyakorlatban tehát ez azt jelenti, hogy megszületik egy kisbaba, akinek nem egyértelmű a neme, de a környezete eldönti, hogy melyik nemhez tartozzon, és ennek megfelelő műtéti, hormonális és egyéb orvosi kezeléseknek vetik alá.

Kevés információ, sok előítélet

Az alapvető jogok biztosának hivatalában az interszex emberekről rendezett konferencián egy gyerekorvos az orvosi szempontot védve azt mondta, hogy sok esetben életmentő műtétekről van szó, ha például egy csökevényes herét eltávolítanak, amit az elrákosodás fenyeget. A legtöbb ilyen műtétet hat hónapos kor előtt végzik el. Mégis, a szakemberek szerint sok esetben, ha nincs életveszélyes fenyegetettség, elegendő volna a pubertáskor, az érintett tájékozott beleegyezését követően elvégezni a beavatkozásokat.

Az FRA jelentése szerint Magyarországon (kilenc másik EU-országhoz hasonlóan) „csekély információ áll rendelkezésre az interszex embereket érintő orvosi protokollról”. Nincsenek nyilvános adatok arról, hogy Magyarországon milyen gyakoriak ezek a műtétek, de egy hazai klinika statisztikája elhangzott a konferencián: ott 1984 óta 92 feminizáló, 35 betegnél maszkulinizáló eljárást végeztek.

Az interszex állapottal született gyerekek esetében komoly problémát jelent, hogy a legtöbb európai országban az anyakönyvezésnél kötelező jelleggel meg kell határozni a gyerek nemét. Ez a gyakorlat ugyanis megerősíti azt a társadalmi nyomást, hogy mindenkinek vagy férfinek vagy nőnek kell lennie, és mindenképpen valamelyiknek a kettő közül. Az inteszex állapot esetén azonban a helyzet ennél komplexebb. Ezt felismerve, Nagy-Britanniában, Lettországban és Hollandiában, Németországban és Máltán egy harmadik lehetőséget is ikszelhetnek a hivatalnokok az anyakönyvezetésnél, miszerint az érintett neme nem dönthető el egyértelműen. Így a gyerek később identitásának megfelelően dönthet saját neméről. Magyarországon (17 más EU-s országhoz hasonlóan) a születés és az anyakönyvezés között eltelhet bizonyos idő.

“Az interszex állapottal élők szégyenérzettel küzdenek és titkolózniuk kell. Az orvosok is gyakran azt mondják nekünk, hogy jobban tesszük, ha nem osztjuk meg az állapotunkkal kapcsolatos információkat másokkal” – mondja Miriam van der Have. “2003-ban egy televíziós műsorban én voltam az első holland, aki kiállt a nyilvánosság elé. A tágabb családom tagjai – bár biztosan látták a műsort - azóta sem beszéltek velem az állapotomról. Viszont sokan emiatt osztották meg a saját történetüket, támogatói csoportok indultak, legalább 1500 interszex taggal. Nincs okom azt feltételezni, hogy Magyarországon kevesebb interszex ember lenne, mint bárhol máshol a világon, így véleményem szerint az elkövetkező években hasonló folyamat zajlik majd le itt is, mint Hollandiában. Fontos, hogy a gyerek dönthessen a saját sorsáról.

És az emberek meg fogják érteni, hogy nem mindenki tipikus Ken vagy tipikus Barbie.