„Még jó, hogy Lázár nem olvasta fel az Ukrajnában jó munkát végzett magyar hírszerzők névsorát!” – reagált az Indexnek egy volt hírszerző arra, hogy az Információs Hivatalt is vezető miniszter az Ukrajnában dolgozó magyar kémeket dicsérte. Márpedig ebben a szakmában a dicséret veszélyes.
Ötször nehezebb lesz mostantól a magyar hírszerzők dolga Ukrajnában, mint eddig
– így kommentálta az Információs Hivatal (IH) egyik volt hírszerzője az Indexnek azt, milyen következményekkel járhat, hogy Lázár János eldicsekedett a magyar hírszerzés kinti sikereivel. A magyar parlament honlapján megjelent a nemzetbiztonsági bizottság június végi ülésének jegyzőkönyve, amin Lázár János azt mondta, hogy az ukrán–orosz konfliktus nyomán radikálisan megváltozott az ország nemzetbiztonsági helyzete, és ezért is kell átszervezni és a létszám növelésével megerősíteni az Információs Hivatalt.
A katonai titkosszolgálat, katonai hírszerzés és a polgári hírszerzés ebben a munkában Ukrajnában kiválóan teljesített
– mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Arról is beszélt, hogy a kijevi külügyminisztérium mindent megtesz azért, hogy akadályozza a kárpátaljai magyarság mindennapjainak megkönnyítését célzó magyar kormányzati törekvéseket.
A hír hallatán Natalija Halibarenko ukrán külügyminiszter-helyettes azonnal bekérette Keskeny Ernő magyar nagykövetet. De óriási szerencséjük lesz a magyar hírszerzőknek, ha ennyivel megússzák a dolgot. Az Indexnek név nélkül nyilatkozó egykori IH-s hírszerzők szerint Kijev valószínűleg nem áll meg itt, így akár az is elképzelhető, hogy a közeljövőben magyarokat, köztük diplomatákat utasítanak ki Ukrajnából. Ez a legrosszabb forgatókönyv lenne, de ha kiutasítások nem is lesznek, a magyarok munkáját az ukrán kémelhárítás akkor is ellehetetlenítheti.
Külföldön, így az Ukrajnában tevékenykedő hírszerző is sokféle lehet. Van, aki hivatalosan diplomata, sőt, Kijev is tudja róla, hogy az Információs Hivatalnak dolgozik. Ezek azok a hírszerzők, akik azért vannak ott, hogy az ukrán és a magyar titkosszolgálatok napi szintű együttműködését elősegítsék. Merthogy vannak közös munkák, például a terrorizmus, a drog, a cigaretta- és az embercsempészet, a szervezett bűnözés területén. A kijevi magyar nagykövetségen emellett feltehetően dolgoznak olyan diplomaták is, akikről ugyan hivatalosan nem tudja Kijev, hogy hírszerzői feladatokat is ellátnak, de ettől függetlenül akár tudhatják is. És ahogy általában a világ minden országában, feltehetően Ukrajnában is dolgoznak fedett hírszerzőtisztek, magyarok is. Az ő sikereiket Ukrajna – teljes joggal – kémkedésként fogja fel, és ennek megfelelő ellenlépéseket tesz.
Az természetes, hogy Magyarország kíváncsi arra, mi zajlik Ukrajnában. A hírszerzés által megszerzett információk ugyanis nagyban segíthetik a magyar kormányt a külpolitikája kialakításában. Különösen fontos ez Ukrajnában, ahol kisebb-nagyobb intenzitással, de jelenleg is háború van, ráadásul jelentős számú magyar kisebbség él. A magyar állam sok mindenre kíváncsi lehet, csak néhány példa:
Ezeken kívül pedig az ukrán külpolitika minden területét figyelniük kell a hírszerzőknek, éppen úgy, mint a belpolitikának azon részét, ami a magyarokat is érintheti. Akárcsak a magyar nemzetiségekkel kapcsolatos kormányzati intézkedéseket.
Az Indexnek nyilatkozó hírszerzési szakértők szerint Lázár nyilatkozata következtében ez a fontos munka ellehetetlenülhet, vagy csak sokkal visszafogottabban folytatható. Ukrajna ugyanis – ha például nem is utasít ki senkit emiatt az országból – számtalan eszközzel akadályozhatja a magyarok kinti munkáját. Például azzal, hogy operatívan ellenőrzik és befolyásolják azokat a cégeket vagy intézményeket, szervezeteket, ahova magyarok szoktak kiutazni. Esetleg utasítják ezen cégek vagy szervezetek vezetőit, hogy mit szabad csak mondaniuk, ha egy Magyarországról érkező „vendéget” fogadnak. Ezenkívül a magyar „vendég” ott tartózkodását is számtalan módon megnehezítheti, kényelmetlenné teheti az ukrán elhárítás.
„Akármennyire is szar helyzetben vannak most az ukránok a háború miatt, Magyarországnál nagyobb ország lévén a titkosszolgálatuk jóval nagyobb potenciállal rendelkezik, mint a magyar.
Ha ezek után például az lesz a deklarált céljuk, hogy egy évig blokkolják a magyar hírszerzők munkáját, akkor, akár az erőik koncentrálásával, ezt is képesek megtenni
– érzékelteti a helyzetet egy volt hírszerző. Ebben az esetben pedig a magyar nagykövetség semmit nem tud lépni egy évig, „legfeljebb csak malmozni tudnak majd”.
Az Indexnek nyilatkozó hírszerzők szerint ebben a szakmában az egyik legfontosabb alapelv, hogy a sikerekkel nem szokás dicsekedni, mert az kifejezetten káros, veszélyes. „A siker az, amit hosszú időn át ki akarunk használni" – fogalmazott az egyik. Márpedig ha egy célországban tudják, hogy a magyar fél a felségterületükön sikeres, akkor gondoskodnak róla, hogy ne legyen az, hiszen az ottani elhárításnak ez a feladata. Ez pedig nem lehet érdeke egy sikeres hírszerzésnek.
Ez az oka annak is, hogy amíg a hírszerzők esetleges kudarca azonnal nyilvánosságra kerül (mert például kiutasítják, lecsukják, rosszabb esetben megölik őket), addig a siker titokban marad, majdhogynem örökre. Néha persze a sikerek tényszerűen is kiderülnek, de részleteiben nem értesülünk róluk. 1998 nyarán például az IH aktív közreműködésével szabadították ki a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat két munkatársát, akiket egy évvel korábban Csecsenföldön raboltak el. De a túszszabadítás részletei ma is államtitoknak számítanak, még a két egykori túsz sem beszélhet arról, hogyan zajlott a sikeres akció.
Az sem véletlen, hogy amikor a magyar államfő – nem nyilvánosan (!) – kitünteti a hírszerzőket, akkor még ezeken a nem nyilvános eseményeken sem hangzik el, hogy pontosan melyik országban végezték a munkájukat. Csak annyit mond ilyenkor a kitüntető, hogy XY a kitüntetést a „magas színvonalú hírszerzői munkájáért kapja”.
Ezért is tartják teljesen abszurdnak az egykori hírszerzők, hogy Lázár konkrét országot nevezett meg. Ahogy egyikük ironikusan megjegyezte: „Még jó, hogy Lázár nem olvasta fel az Ukrajnában jó munkát végzett magyar hírszerzők névsorát!”
Ha esetleg Kijev a magyar nagykövet berendelésén túl ki is utasít diplomatákat az országból, az nagyon kellemetlen lesz az érintetteknek. Ilyenkor ugyanis lényegében kémként veszi őket nyilvántartásba a világ valamennyi titkosszolgálata, ami később utazási nehézségekkel járhat nemcsak az érintett, de a családja számára is. Az viszont biztos, hogy ez esetben orosz és ukrán vonalon elvágja magát, az addig felépített pályaíve megtörik, a kinti kapcsolatrendszerét elveszíti. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor gyorsan kell hazaköltözni, amit a család is nehezen visel el, hiszen hirtelen kell hátrahagyni a kinti iskolát, barátokat, mindent. És persze egyesek „érdemtelenül” is belekerülhetnek egy kiutasított kontingensbe, ami aztán még kellemetlenebb.
Kérdés, Lázár miért bakizott ekkorát. A szakmabeliek szerint mivel már két éve vezeti a hírszerzést, Lázárnak tudnia kellett volna, hogy egy ilyen megnyilatkozásnak milyen következményei lehetnek. Azért is értetlenkednek az egykori hírszerzők, mert éppen Lázár az, aki az IH-nál meglévő szellemi kapacitást úton-útfélen dicsérni szokta, hangoztatva, hogy az ott felhalmozódó tudást mindenképpen ki kellene használnia a kormányzatnak, sokkal jobban, mint eddig. Márpedig most Lázár János szavainak súlya a magyar–ukrán jószomszédi kapcsolatok rombolásán túl elsősorban éppen azokat sújtja, akik ezzel a tudással rendelkeznek.