Budapesten már lassan egy hónapja mindennapos a Nyugati és Keleti pályaudvarok környékén ücsörgő, vagy a vendéglátóhelyeken mosdó, telefonukat töltő migránsok, menedékkérők látványa. Vannak helyek, ahol már ki sem szolgálják őket, mondván: elriasztják a többi vevőt. Legtöbben a török éttermekbe térnek be, remélve, hogy könnyebben kérhetnek és kaphatnak némi segítséget a folytatáshoz. A fővárosban napokig hajléktalanként élő migránsok helyzetének rendezésére eddig egyetlen hatósági lépés sem történt. Az Abcúg riportja.
„Élni? Itt? Inkább csak elvannak valahogy, amíg tovább nem tudnak menni” – mutat a pult mögül az út túloldalán, a Keleti pályaudvar melletti füves területen a fák alatt hűsölő csoportokra a pályaudvar szomszédságában működő török kebabos üzletvezetője. A gyerekek futkároznak és játszanak a fűben, a felnőttek meg a fák alatt hűsölnek. Menedékkérők, akik riportalanyunk szerint körülbelül egy hónapja jelentek meg tömegesen a pályaudvar környékén, és ezzel együtt a közeli vendéglátóhelyeken is.
A Nyugati és Keleti pályaudvarok környéki török éttermek dolgozói számára napi tapasztalat lett, hogy a továbbutazásukig, vagy esetleg valamelyik menekülttáborba való eljutásukig Budapesten állomásozó menedékkérők főleg hozzájuk térnek be mosdani, a wc-t használni és mobiltelefont tölteni. Van vendéglős, aki megtűri, van, aki ki sem szolgálja az egyébként fizető vendégként érkező menedékkérőket.
Alig egy hete az Abcúg munkatársa találkozott egy menedékkérővel, akinek a telefonjába az egyik nagyobb budapesti török étteremlánc Nyugati pályaudvar környéki címe volt felírva, mint budapesti érkezési pont. Mikor azonban a férfi és családja, útitársai beléptek az étterembe, a hely dolgozói kiküldték őket – mondván, itt nem kapnak kiszolgálást.
„Igaz, hogy segítettünk néhány menedékkérőnek korábban, de egyre többen lettek, és az egész már túl nagy terhet jelentett. Egy-két hónapja már nem engedjük be őket” – indokolta az étterem dolgozóinak eljárását az Abcúgnak az ominózus étterem üzletvezetője. A törökországi születésű férfi szerint nagyon zavarták az üzlet forgalmát a nagy tömegben érlező migránsok, ezért próbálják távol tartani őket. „Sajnálom őket, de amikor itt tisztálkodtak tömegesen a mosdóban, az elijesztette a vedégeket” – magyarázta, majd szabadkozva hozzátette: nemrég még egy törzsvendég is jelezte, hogy inkább nem jön miattuk.
„Fizetnének, persze, ezzel nincs gond. De el kell küldenem őket, mert rontják az üzletemet” – folytatta. Ha kinézetéről, vagy esetleg a nyelvtudás hiányáról látszik valakiről, hogy frissen érkezett menedékkérő, „akkor kedvesen kitessékeljük őket” – mondta, majd sietve hozzátette: „Értse meg, nekem a vendégeim igényeit kell szem előtt tartanom!”.
Ugyan nem derült ki, ki és miért ajánlotta a férfinak a helyet, az esetről megkérdeztünk több török étteremtulajdonost, akik úgy vélekedtek: valószínűleg azt gondolják a nyelvtudást és helyismeretet nélkülöző menedékkérők, hogy a helyi araboktól talán könnyebben kérnek és kapnak segítséget ügyes-bajos dolgaikban. „Többen jöttek már azzal a kéréssel, hogy segítsek a pénzükhöz hozzáférni” – magyarázza a cikk elején említett Keleti melletti kebabos, milyen kérésekkel találják meg őt a betérő migránsok.
Ennek magyarázata, hogy a menedékkérők nagyon gyakran valamelyik nyugati országban élő rokontól, ismerőstől kapnak anyagi támogatást a továbbutazáshoz. A tranzakció legtöbbször a Western Union nemetközi személyi pénzforgalmat bonyolító cég rendszerén keresztül történik, és a pénzfelvételhez szükséges például a címzett személyazonosító okmánya. Mivel a legtöbb menedékkérő a nehezebb beazonosíthatóság érdekében megszabadul hivatalos irataitól, sokan a helyieket – így például a nyilatkozó kebabost – kérik meg, vegyék fel azt a 100-200 eurót, ami Németországból, vagy Franciaországból érkezik.
„Megmondom őszintén, én eddig még egyáltalán nem segítettem ezeken a menekülteken, pedig hívtak muszlim barátaim is jótékonykodni. Röstellem, de ez az igazság” – magyarázta egy másik körúti kebabos, aki, mint mondta, kivétel nélkül kiszolgál bárkit, de ennél többet ne várjanak tőle. Hozzá is gyakrabban térnek be az utóbbi időben Budapesten várakozó migránsok.
A férfinak meggyőződése, hogy az országba illegálisan érkezőkön segíteni veszélyes lehet rá nézve, bajba keverheti őt. Nem magyar vállalkozóként neki sokkal óvatosabbnak kell lennie – mondta -, mert szerinte őt törökországi kurdként sokkal gyakrabban ellenőrzik, mint a magyar vállalkozókat. (Az illegális határátlépés közben előállított migránsok a menedékkérelem beadását követően teljesen legálisan tartózkodnak az országban addig, amíg a kérelmükett elbírálják, így nekik segíteni sem illegális – a szerk.)
A már említett Keleti pályaudvar környéki török étteremben továbbra is kiszolgálják a rendszerint kisebb csoportokban érkező, szegényesen festő menedékkérőket. „Semmi rosszat nem csinálnak, és természetesen fizetnek is, szóval miért ne szolgálnám ki őket?” – kérdez vissza az üzletvezető. Azt mondta, biztos benne, hogy a környékbeli gyorséttermekbe a biztonsági őrök be sem engedik a migárnsokat, ezért is jönnek inkább hozzájuk.
Főleg a reggeli és a késő délutáni órákban érkeznek, itt mosakszanak és végzik el a dolgukat, vagy töltik fel a mobiltelefonjaikat – meséli a tapasztalatait a török étterem dolgozója. Egyetlen probléma van velük: mivel egész álló nap nincs mit csinálniuk, van, hogy órákat elüldögélnek az étteremben az ételük fölött – folytatta. „Ilyenkor viszont tényleg rájuk kell szólnunk, hogy adják már át a helyet az új vendégeknek” – tette hozzá az üzletet vezető nő.
Az elmúlt egy hónapban rengetegen megfordultak náluk, mégis vannak naponta visszatérő ismerős arcok a török étteremben – számoltak be a jelenlévő dolgozók. Sokan vannak, akik nem csak egy-egy napot, hanem akár hosszabb időt töltenek el Budapesten gyakorlatilag hajléktalanként, mielőtt valahová továbbállnának.
A megkérdezettek mindegyike úgy látja, a hatóságok felelőssége, hogy kezdjen valamit a Budapest belvárosi területein lézengő migránsokkal, hiszen sem nekik, sem a város lakóinak nem jó, ha ez huzamosabb ideig így marad.
A mostanra kialakult, eddig példátlan helyzet legfőbb oka, hogy a Magyarországon működő menekült befogadó állomások jelenleg többszörösen túlterheltek. A menekültügyi ellátórendszer egyszerűen nem képes megbirkózni rekord számú menedékkérővel. Miközben a táborokat és az ottani korülményeket már lassan két éve dugdossák a sajtó elől, a menedékkérők egymást beszélik le arról, hogy a határrendészet utasítása szerint elmenjenek a számukra kijelölt befogadó állomásra.
Sokan ehelyett választják azt, hogy valahogy kibekkelnek a fővárosban az utcán pár napot, aztán valószinűleg vonatra szállnak nyugat felé. Míg korábban a rendőrség – látva a menedékkérelemről szóló papírjaikat – egyszerűen visszaküldhette a regisztrált menedékkérőket a nekik kijelölt táborba, most hiába tenné, hely már egyébként sincsen. így gyakorlatilag nem lehet mit kezdeni a problémával.
Neuberger Eszter riportja eredetileg az Abcúgon jelent meg.