Az illiberális állam után az idei tusnádfürdői beszédből nemzetközi botrány nem lesz, a baloldal viszont olyan taktikus provokációt kapott Orbán Viktortól, mint még soha: kereken kimondta, hogy azért nem szeretik a magyar embereket, mert azok magyarok. Ellenben az "illegális bevándorlókkal", akiket keblükre ölelnek. Ha a baloldal ezt magára veszi, szépen bele is sétált a csapdába. A miniszterelnök beszédének legügyesebb része az volt, hogy a bevándorlást úgy kötötte össze minden létező szörnyűséggel a munkanélküliségtől a nemi erőszakig, hogy közben nyugati példákra és mérsékelt politikusokra hivatkozott.
>>>> Itt olvashatja vissza percről perce közvetítésünket a beszédről
„Az egész magyar diplomáciai kar egy emberként retteg" – mondta egy külügyes forrásunk még a héten a mai beszédre utalva, és hát a rettegés teljesen érthető volt. Orbán tavalyi, az illiberális állam építéséről szóló tusványosi mondatai nemzetközi karriert futottak be, borzasztóan negatív visszhangjuk lett. Nyugati lapoktól Bill Clintonon át Barack Obamáig rengetegen utaltak az ott elhangzottakra, legutóbb egy amerikai államtitkár-helyettes idézte fel az amerikai szenátusban annak példajaként, hogy Kína és Oroszország emberi jogokat sértő gyakorlata sajnos mennyire vonzó modell lett.
Az illiberális állam megnevezés – egyébként az eredeti kontextusból kiszakítva, eltúlozva – a Kelet felé forduló, a nyugati demokráciától távolodó Magyarországot kezdte el jelenteni. A magyar diplomáciának hónapokon keresztül a tűzoltással kellett foglalkoznia.
Most az elkötelezett atlantista, és ezért partvonalra szorított régi fideszes külpolitikus, Németh Zsolt nem véletlenül úgy konferálta fel kissé gúnyosan az idei beszédet, hogy tavaly az egész világ megtanulhatta Tusnádfürdő nevét, és ebben Orbánnak elévülhetetlen érdeme van. Orbán rögtön megpróbálta elviccelni a dolgot: azt mondta, az illiberális állam után túlságosan magasan van a mérce, és nem talált olyat, ami most versenyképes inzultus lehetne. Egy focis hasonlattal azért be is ismerte, tavaly túltolta:
Nem szabad túlzásba vinni a brazilos cseleket, mert az ember a végén még elbotlik a saját lábában.
Innen már lehetett sejteni, a diplomáciai kar megnyugodhat.
És tényleg: az illiberális államot, a keleti szelet, Oroszország és Kína felemelkedését idén az európai jobboldal váltotta föl mint hivatkozási alap. David Cameron Nagy-Britanniája, Nicolas Sarkozy volt (és reményei szerint leendő) francia elnök, illetve Németország. Egyedül a magyar-amerikai kapcsolatokkal foglalkozó külügyesek remeghettek még egy kicsit, de pár beszólás az USA-nak már csak a kitiltási botrány miatt is várható volt.
Beszéde elején, egy retorikai kérdéshalmaz kellős közepén Orbán neki is ment az Egyesült Államoknak, úgy, hogy közben kifejezze szolidaritását a német vezetéssel. Arról beszélt, „ki gondolta volna, hogy az USA lehallgatja a német politikai vezetőket″, ez miután ez kiderült, „nem szakad le az ég″, illetve hogy „mi európaiak úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, és folytatjuk a szabadkereskedelmi tárgyalásokat azzal a féllel, aki előbb ismeri az álláspontunkat, mint saját magunk″.
Orbán már több mint fél évvel ezelőtt, amikor az ukajnai események és a lengyel elhidegülés miatt korrigálnia kellett oroszbarát politikáját, arról beszélt, Magyarország Németországhoz igazítja saját külpolitikáját. Az EU és az USA között létrehozandó szabadkereskedelmi egyezményről (TTIP) pedig épp Németh Zsolt mondta a parlamenti vitában, hogy ott is a német állásponthoz kell igazodni. Orbán mostani megjegyzése tehát nem jelenti azt, hogy a magyar kormány hirtelen ellenezni kezdte volna az egyezményt (ahogy például a Jobbik és az LMP teszi).
Érdekesebb, hogy Orbán a „ki gondolta volna?" kérdések közt azt is felsorolta, hogy az amerikaiak fegyvereket telepítenek Közép-Európába, és hogy „a magyar parlamentnek az okoz fejfájást, beálljunk-e a sorba″. Mivel közben az Iszlám Állam elleni iraki missziót támogatja a magyar kormány, ez a megjegyzés a Fidesz és a Jobbik közt ingadozó, az ukrajnai események mögött CIA-beavatkozást vizionáló amerikaellenes tábornak, illetve főként az orosz diplomáciának szólhat. A sűrűsödő közép-európai hadgyakorlatokat és fegyvertelepítéseket ugyanis Oroszország, melynek jóindulatát a magyar kormány továbbra is keresi, közvetlen fenyegetésként éli meg.
Az USA-nak ugyanakkor egy-két dicséret is kijutott, az Európai Unió ostorozásakor lett belőle pozitív ellenpélda. Brüsszel azért nem tudja megvédeni az európaiakat a bevándorlóktól, mert például határőrsége sincsen, ellentétben a nemzetállamokkal – de az EU épp a nemzetállami kereteket akarja gyengíteni.
És ezzel meg is érkeztünk a beszéd fő üzenetéhez, céljához, értelméhez.
Az Európai Unió úgy, ahogy van, önmagában egy nagyszerű siker. Béke, fejlődés és jólét.
– mondja tőle igen szokatlanul a miniszterelnök, de csak azért, hogy rögtön rátérhessen: Európa mára ideológiai rögeszmévé vált, köszönhetően a baloldalnak. EU és baloldal összekapcsolva, már csak a bevándorlók hiányoznak. Íme:
Az európai baloldal nem veszélyforrást, hanem lehetőséget lát a bevándorlásban. (...) A bevándorlás eszkalálódása végletesen meggyengítheti, sőt felszámolhatja a nemzeti kereteket, és ezzel a baloldal eddig beváltatlan történelmi távú célja is teljesül.
Ha a 2015-ös tusványosi beszédnek nem is lesz nemzetközi visszhangja, idehaza sokáig fogják még emlegetni. Orbán Viktor ugyanis ezek után a 2002-es, Dísz téri „a haza nem lehet ellenzékben" és a 2005-ös tusnádfürdői „a baloldal ráront a nemzetre"-beszólásoknál is sokkal durvábban ment neki a magyar baloldali ellenzéknek, amikor arról beszélt, hogy
A magyar baloldal 2004-ben a külhoni mnagyarok ellen uszított, ma tárt karokkal ölelné keblére az illegális bevándorlókat. (...) Ezek az emberek, ezek a politikusok egész egyszerűen nem szeretik a magyarokat, és azért nem szeretik őket, mert magyarok.
A kormányban a Habony Árpád és Arthur Finkelstein által megkomponált bevándorlóellenes kampányt óriási sikerként értékelik, a közvélemény-kutatások szerint a Fidesz népszerűsége a tapolcai vereség után ismét elindult felfelé. Sikerült a Jobbik előretörését is megállítani, hiszen Vona pártja nem tudott érdemben reagálni a Fidesz idegenellenes üzeneteire, a baloldal pedig némi hezitálás után bevándorlóbarát álláspontot vett fel.
Utóbbi ugyanis hozhat némi figyelmet az olyan, alig mérhető támogatottságú értelmiségi rétegpártoknak, mint a plakáttépéssel a hírekbe kerülő Együtt, vagy a menekülteknek ingyen BKV-zást követelő PM, de katasztrofális lehet a még mindig néppárti ambíciókat dédelgető MSZP-nek, illetve a DK-nak. Egyszerűen azért, mert a szavazók többsége egyáltalán nem vevő a menekültekkel szolidaritást követelő emberi jogi megközelítésre, az ellenkezőjéről viszont annál inkább meg lehet őket győzni.
A baloldal egyes vidéki politikusai pedig már érzékelik is a közvélemény nyomását: jó példa erre Gyurcsány pártjának debreceni vezetője, aki a város menekülttáborának bezárását követelte a menekültek zavargása után, és a budapesti pártközpontból kellett ráparancsolni.
A beszéd talán legügyesebben megkomponált része az volt, amikor a miniszterelnök a bevándorlókat a világ összes szörnyűségével kapcsolatba hozta, a terrorizmustól a munkanélküliségen át egészen a nemi erőszakig. Nem, nem ez volt ügyes, hanem az, hogy a fenyegetés részletezése közben a mainstream nyugat-európai mérsékelt jobboldal politikusaira, illetve nyugati államok statisztikáira hivatkozott.
Nicolas Sarkozy volt francia elnökre hivatkozott például, aki azt mondta, a mostani népvándorlás csak a kezdet: több mint egymilliárd embernek nem lesz vize, élelme, és ők is el fognak indulni valamerre. A tét pedig Európa jövője, "felismerhetetlenségig történő megváltozása". David Cameron brit miniszterelnök is előkerült, amikor arról beszélt, hogy „a hatalmas tömegből nem tudjuk kiszűrni az ellenséges terroristákat″, illetve hogy míg az angolszász országokban el lehet ismerni a bevándorlás és a terrorizmus közti összefüggést, máshol azonban a politikai korrektség miatt nem. A terrorizmuson túl a bevándorlás - a nagy számú, munkanélküli tömeg miatt - még nagyobb munkanélküliség hoz Európára Orbán szerint, és a bűnözést is növeli. És itt jöttek a nyugati példák:
A beszéd csúcspontja az utolsó rész volt, ahol a miniszterelnök ismertette a "bevándorlásról és terrorizmusról" szóló, irányított kérdésekkel és csúsztatásokkal operáló nemzeti konzultáció eredményét, ahol természetesen az jött ki, amit a kormány akart, igen nagy arányban.
Mindezt Orbán mi mással kommentálta volna, mint hogy
Kemény, határozott, de ez a magyar álláspont. (...) A magyarok nem akarnak több bevándorlót és nem osztoznak az európai baloldal ideológiai ámokfutásában (...) A magyar emberek így döntöttek.
Mint megtudtuk tőle, a 8 millió kérdőívből több mint egymillió jött vissza – azt már nem tette hozzá, hogy csak miután a kormány meghosszabbította a visszaküldés határidejét. De mindez persze nem akadályozta meg őt abban, hogy az egymilliós mintára úgy hivatkozzon, mint a magyar álláspont, a magyarok, a magyar emberek döntése. A baloldal pedig, ha felül a provokációnak, akkor rögtön válaszhat is, hogy vagy az elveit adja föl és inkább bevállal egy kis xenofóbiát, vagy pedig megpróbál küzdeni a megbélyegzés ellen, miszerint ők tényleg azért nem szeretik a magyar embereket, mert azok magyarok.