Őszintének érezte a Tett és Védelem Alapítvány a holokamuzó szegedi rokkantnyugdíjas bocsánatkérését, ezért elkísérték a Holokauszt Emlékközpontba. Amália Gyurcsánytól sodródott a Jobbik felé, mielőtt mérgében egy Rudolf Höss unokájáról szóló cikk alá kommentelt, de azt mondja, a holokauszt megtörténtét sosem vonta kétségbe, és a nácizással nem ért egyet.
„A gyerekeimnek volt igaza” – mondja az elmúlt pár hónapra visszatekintve Amália, a hatvanas, elvált, átlagos szegedi rokkantnyugdíjas: a fiai kirepültek, egyikük külföldön, a másik is több száz kilométerre költözött. Két csípőprotézise miatt dolgozni nem tud, sétálni és úszni jár, szeret olvasni, szabadidejében sokat kommentelget. Kovács László újranősülésére például azt írta, hogy még mindig jobban néz ki, mint Andy Vajna. „Hajdu Petike ellen is beírok, amikor Sarka Katát felrakják” – magyarázta. Egy Rudolf Höss unokájáról szóló cikk alá viszont azt találta írni a Facebookon tavaly novemberben a saját nevén,
Hagyjuk már ezt a holokamut! Különben is, ha igaz is, mi köze egy unokának a nagyapja bűneihez?
Pedig a fiai mondták neki, ne kommenteljen annyit, de az eszébe nem jutott volna, hogy egyszer bíróság elé kerül egy megjegyzése miatt. A Tett és Védelem Alapítvány pár nappal később feljelentette, végül 18 hónap próbára bocsátották holokauszttagadásért (precízen: a nemzetiszocialista rendszer bűneinek nyilvános tagadásáért). A bíróság emellett elrendelte a nő pártfogói felügyeletét, és előírta neki, hogy látogasson el a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontba. Ide a Tett és Védelem is elkísérte. A tárlatvezetésre nem engedték be a sajtót, de utána leültünk pár falat zsidó sütemény mellett beszélgetni az alapítvány irodájában.
A perben a nő elismerte a bűncselekmény elkövetését: azt mondta, hogy nem akart megsérteni senkit, a civileknek bocsánatkérő levelet is írt. A bíró ezt enyhítő körülményként vette figyelembe, és nem látta szükségesnek büntetés kiszabását. Amália elmondta, hogy tisztában van a holokauszt szó jelentésével, azt sosem tagadta, elismeri, hogy megsértette a zsidó közösséget, de a kommentje előtt Simon Perez izraeli elnök cikkét olvasta, amin nagyon felháborodott, ezért ragadtatta el magát.
Pásztor Tibor, az alapítvány egyik vezetője elmondta: a nő bocsánatkérését őszintének érezték, ezért is keresték meg, miután elolvasták a levelét. Mint mondta, a folyamatban levő tucatnyi ügyük közül (melyek közül a legtöbb a Jobbikhoz kötődik) a legtöbb vádlott olcsó kifogásokat keres, például, hogy biztos más használta a gépét, vagy holokauszttagadó történészeket próbál beidéztetni tanúnak. Ágoston Tibor, a Jobbik debreceni és Hajdú-Bihar megyei alelnöke, aki tavaly februárban egy doni megemlékezésen holokamuzott, elsőfokon 750 ezer forintos pénzbírsággal úszta meg, az ügyről itt írtunk részletesen. Novák Előd Rikárdó-ellenes kirohanásairól, és arról, miért nem büntethető a politikus a nyilvános cigányozásért, korábbi cikkünkben olvashat.
Amália a kezdetektől elismerte, mit tett: „Elvállaltam érte a felelősséget, magyarán elvittem a balhét” – mondta, kifejtve, hogy a nagyapja is segített zsidóknak a vészkorszakban. Amália szerint az átlagembereket máshogy kell megítélni, mint a politikusokat: mint fogalmazott, egy szürke veréb nem kötelező, hogy tájékozott legyen a közéletben.
Pásztor azt mondta, bármikor, amikor hasonló kommentet látnak, cikket olvasnak, beszédet hallanak, feljelentést tesznek. Céljuk a tudatlanság és a gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelem, hogy „a holokauszttagadás ne merüljön fel, mint a valóság lehetséges alternatívája” – ezért oktatással, ismeretterjesztéssel próbálják elérni, „hogy aki tudatlan, vagy forrófejű megjegyzést tesz, átgondolja”, mielőtt holokauszttagadásba keveredne.
Arra a kérdésre, hogy ugyanolyan bánásmód jár-e egy indulatos kommentelőnek, mint egy higgadt számításból hergelő politikusnak, Pásztor azt mondta: ezt a bíróságok feladata mérlegelni, ők a maguk részéről üdvözlik, hogy Amália nem pénzbüntetést kapott, hanem egy lehetőséget, hogy megismerje az emlékközpont anyagát, és bocsánatot kérhessen, miután belátta, hibázott, sőt, bűntettet követett el. Külön kiemelte: örültek, hogy nem húzódott évekig a per, hanem sikerült néhány hónap alatt minden fél számára megnyugtatóan lezárni.
Hasonló példa: korábban a Pesti Központi Kerületi Bíróság három menórarongáló fiút arra kötelezett, hogy olvassák el Fejtő Ferenc Magyarság, zsidóság, illetve Fleck Gábor és Szuhay Péter Kérdések és válaszok a cigányságról című művét, és írjanak olvasónaplót is. Ez úgynevezett „külön magatartási szabály” volt. Ilyenből összesen 2970 darabot írtak elő 2674 különböző pártfogolt számára tavaly a különféle magyar bíróságok, a köztudatban mégsincs igazán benne, hogy a börtönnél vagy mondjuk a közmunkánál nem áll meg a lehetséges végkifejletek sora. A nevelő és bűnmegelőzési magatartási szabályokról itt írtunk bővebb cikket.
Az alapítvány munkája sokoldalú, tanároknak tartanak például a holokauszt oktatásáról szóló tréningeket, de rendőr-, bíró- és ügyészi továbbképzésre is kidolgoztak tananyagot a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban. Havi antiszemitizmus-jelentéseket adnak ki, és minden évben elvégeznek egy közvéleménykutatást a témában. A holokauszttagadók száma enyhén nőtt a honlapjukon is elérhető legutóbbi felméréseik szerint, de Pásztor szerint sokkal jobban nőtt azok száma, akik azt gondolják, sokkal többet kéne foglalkozni témával az oktatásban.
„Hogy milyen érzés volt? Felállt a szőr a karomon. Láttam filmeket, olvastam könyveket, nem volt újdonság, de megrázó volt az emberi csontokat vagy egy halott gyereket látni” – mondta a nő a tárlatvezetés után, majd megköszönte, hogy elfogadták a bocsánatkérését.
„A szeretet, megbocsátás nagyon nagy dolog” – tette hozzá, majd „hülye szójátéknak” nevezte a holokamu kifejezést, aminek a használata Pásztor szerint a bírói gyakorlatban már önmagában elég lehet a holokauszttagadás tényállásához. Amália hozzátette: kommentje második felében, amit nem idéztek az újságok, arról is írt, hogy „az Apró-lány sem tehet róla, hogy a nagyapja ki volt”.
Amália azt nem is tagadja, hogy a Jobbikkal szimpatizált, amikor a kommentet írta. „Régen nagy MSZP-s voltam, de utána, amikor Gyurcsányt leváltották, a Vona Gábor felé kezdtem kacsingatni” – tolódott jobbra. Vonában, mint mondta, „az nagyon tetszett, hogy felemelik a jóléti színvonalat”, de „a nácizással nem értek egyet”.
Húzok is a baloldalhoz, csak nincs kihez, nincs egy karizmatikus figura. De a szívem baloldali.
Szavazni saját bevallása szerint nem is ment el, csak az önkormányzati választáson, az országgyűlésire akkor, „ha majd egyszer eljön valaki a baloldalon”. Gyurcsánnyal sem az őszödi beszéd miatt volt baja, inkább csak azért, mert egyáltalán kikerült a beszéd: „Milyen csapat ez, hogy onnan is kikerülhet egy ilyen? Ott is árulók vannak” – értetlenkedett.
„Megrázó volt, hogy az emberiség ezen átment, de nem tanultunk belőle, most is ott tartunk, ahol tartunk” – fejtette ki, hogy a havi 45 ezer forintból nem tud megélni, a fiai támogatására szorul. „Más lett a világ, nem lett jobb, amiben most élünk per pillanat, tragédia. Panelban lakom Szegeden, nap mint nap látom, hogy a gyerekek éheznek, az értelmiségiek is lepusztulnak, kukáznak, mert nem tudnak megélni. Bizonytalan az emberiség jövője” – tette hozzá, azzal, hogy a kommenttel egyszerűen azt akarta kifejezni, hogy elege van, hogy mindig a múltról van szó.
A kommentet ettől függetlenül MSZP-sként is megírta volna, mondta. De azt ígérte, nem fog a próbaidő letelte után újra hasonlókat kommentelni. Különben is egyre kevesebbet van a Facebook előtt, hiába repültek ki a fiai, „egyedül, de nem magányosan él”: hétvégén is összejöttek a barátnőivel egy pacalra. A társaságot nem robbantotta szét Amália büntetőügye, bár az egyikük továbbra is nagy MSZP-s, a másik viszont azt mondta, a hasán kívül nem érdekli semmi.