Index Vakbarát Hírportál

Ami nem öl meg, az megerősít

2015. augusztus 2., vasárnap 21:38

Tizenkettedik alkalommal, idén először a Védegylettel közösen szervezett a Kisközösségek Átalakulásban nyári egyetemet Kunbábonyban. Civilek cseréltek tapasztalatokat, tartottak workshopokat az egykori iskola kertjében. Városi hippik és mélyszegénységből kiutat keresők, mentorok és mentoráltak, Erasmus-programos cserediákok beszélgettek arról, milyen közösségi megoldásokat találhatunk az egyéni utak helyett.

Valamikor ezer fő lakott a Kiskunsági Nemzeti Park szélén található tanyabokorban, mára kb. háromszázan maradtak. Az elnéptelenedő környékre a Közösségfejlesztők Egyesülete hozott új életet a rendszerváltást követően. Az egykori iskolaépület lett a székhelyük: szociális szövetkezetet hoztak létre, családi napközit üzemeltettek, kisközösségi rádiót alapítottak. A családi napközi okafogyottá vált, miután Kunszentmiklóson megépült a bölcsőde, a Pusztarádiót ellehetetlenítette a 2010-es médiatörvény, a szövetkezet viszont ma is megvan, mintakertet hoztak létre, szörpöt, lekvárt, süteményt készítenek. A civilek sem széledtek szét, a közösség megmaradt és átalakult. Katalizátorként működnek, tizenkét éve hozzák össze nyaranta a kisközösségek képviselőit tapasztalatcserére, egymást segítik a meglévő tudás átadásával, új ötletekkel.

Tanyasi iskola új szerepben

Az egykori tanyasi iskola épületét tíz éve vette meg a Civil Kollégium Alapítvány. A Klebelsberg-iskolát támogatásokból újították fel, a tanítói lakásokból vendégszobákat alakítottak ki, a tanterem mellett konyha és ebédlő kapott helyet. Képzéseknek, tanfolyamoknak, rendezvényeknek ad helyet az iskola épülete és kertje.

Idén a Védegylet Erasmus-programot hirdetett, harmincöt cserediák vett részt egy hétig a terület fejlesztésében. A macedón, olasz, török, román és magyar diákok nyári konyhát építettek, rakétatűzhelyet tapasztottak, „álomszéket” (komposztbudit) ácsoltak, kertészkedtek. Mindezt a fenntarthatóság jegyében, helyi alapanyagokból. A lineáris fejlődéssel szemben a körforgásra építenek: az Adacs-Bábony Szociális Szövetkezet tagjai által létesített konyhakertben vegyszermentesen termelt zöldséget dolgozták fel a nyári konyhán, a konyhai hulladékot pedig komposztálják. A konyha lelke a rakétatűzhely: téglából épített, tapasztott falú tűzhely, a kondér egy autófelnin áll. A tűztérbe hulladékfa kerül, füst csak minimális mértékben lép ki a rendszerből. Mindezt kétezer forintból, kétkezi munkával hozták össze.

Ahol a permakultúra és a cigánytelep találkozik

Mi lehet a közös egy Angliából hazaköltözött, permakultúrával foglalkozó, Nagyszékelyben élő kertészben és a Pécs egyik leglepusztultabb részén, Szabolcstelepen működő projektben? Miben segíthetik egymást? Hol érnek, érhetnek össze a tapasztalataik? Mindannyian a pozitív választási lehetőségeket keresik, az önrendelkezési jogukkal szeretnének élni, kezükbe véve a saját sorsukat.

Kardos Etelka a nagyszékelyi KÖRTE (Közösségi Önellátásra Ráhangoló Tudatos Együttműködés) tagjaként érkezett. A Kertészeti Egyetemen tanult, majd Angliában élt, ott ismerkedett meg a permakultúrával. Mit jelent a permakultúra egy nyári egyetem konyháján? Etelka részt vett a konyha tervezésében, az építésben, a helyi alapanyagok beszerzésében, a főzésben. Így az építkezéstől a zöldségtermesztésen át az étel elkészítéséig szervesen épül fel a folyamat, a rendszer zárt marad, az abban részt vevők igényeinek figyelembe vételével működik, a helyi lehetőségek kiaknázásával, az energiák lehető legjobb felhasználása mellett.

Mit hasznosíthat ebből egy Pécs Szabolcstelepén működő közösség? A Hősök tere projektben részt vevők egyelőre messze vannak a biogazdálkodástól, a legnagyobb problémát a mélyszegénység és kilátástalanság jelenti a romatelepen. Az alulról jövő kezdeményezésben a telepen élők fogtak össze, hogy közösséget kovácsoljanak a helyiekből. Civil szervezetet alapítottak, szemetet szednek a környéken, programokat szerveznek – Halloween-bulit, futórevsenyt, vagy épp közös karácsonyt tartanak a téren. Ablakokat szigeteltek a telepen, vécéket meszeltek ki és tettek rendbe, a közösségi házuk mellett pedig ők is felépítettek egy rakétatűzhelyet. Néhány tégla és egy elhagyott felni mindenhol akad. 

Fények az alagút végén

Van, aki városi hippiként szeretné élhetőbbé, zöldebbé tenni a környezetét, van, aki tanyára költözik, hogy a nem megújuló energiaforrásokról teljesen leválva, a természet részeként, azt nem kizsákmányolva éljen, és van, aki a hajléktalanságból keres kiutat vagy a környék drogos cigánygyerekeinek szeretne alternatívát mutatni. Kunbábonyban mindannyian megoszthatták a tapasztalataikat.

Márkus József egy győri hajléktalanszálló lakójaként alapított szövetkezetet 2011-ben. A volt szovjet laktanya 15 hektáros kertjét kezdték el megtisztítani, majd azon a területen gazdálkodni. Jelenleg öt hektárt művelnek. A Kereszteződés Szociális Szövetkezet 12 fővel indult, két fóliasátrat béreltek a szállót üzemeltető Segítőháztól, később vettek még kettőt. Vegyszermentes zöldségeket termelnek eladásra, jövőre szeretnének belevágni az állattartásba is, tyúkokat és kecskéket vennének. Az első évek bevételeit teljes egészében visszaforgatták a vállalkozásukba, ma már segítség nélkül is megállnak a saját lábukon, fejlesztik a gazdaságot. Ezzel egyidejűleg a kertészetben dolgozók önbecsülése is megnőtt. Az átmeneti szálláson tizenöt évig élhet valaki, ennyi időt kap arra, hogy megoldást találjon a problémáira, munkát keressen és elkezdje megteremteni a saját egzisztenciáját. A szövetkezet ebben segít, kiutat mutat abból a helyzetből, ahonnan keveseknek sikerül továbblépni.

A bagi romatelepen szerveződött BAGázs Közhasznú Egyesület mentorprogramjaival a helyi roma családokat segíti. Lakatos István szerint a helyi gyerekek egyetlen lehetősége a szegénységből való kitörésre a tanulás, a közösség szempontjából is elengedhetetlenül fontos az élethez való hozzáállás megváltoztatása. Felesége, Kati azt meséli, hogy először a szülők hozzáállásán próbáltak meg változtatni. Női mentoraik a környék asszonyaival vették fel a kapcsolatot, velük keresték a megoldást a gyerekek problémáira. Szeretnék elérni, hogy minden gyerek járjon óvodába és iskolába, a leszakadóknak tanodát szerveznek, ahol középiskolások és egyetemisták korrepetálnak. Ezzel egy időben a környékbeli analfabéta /félanalfabéta szülők is megtanulhatnak írni-olvasni. A kamaszok focicsapatot szerveztek és Kondi Klubot alapítottak, tagjaik abbahagyták a szerhasználatot, kortársaikat is segítik, mentorálják.

A pozitívumok mellett persze mindenki elmondja, hogy milyen akadályokat kellett leküzdenie, mikor volt a mélyponton, ahol azt érezte, nincs tovább. De mindig volt kiút. Végül a bagi romatelepen lakó segít ötleteket adni egy bukott diákokat pótvizsgára felkészítő tanoda beindításához egy kecskeméti szociális munkásnak, a helyi szövetkezet tagja megosztja a zöldségtermesztéssel kapcsolatos tapasztalatait az ökotanyán élővel, az Erasmus-programban érkezett cserediák megmutatja, hogy működik a rakétatűzhely. Van, aki a vállalkozás elindításában ad tanácsokat, van, aki az önkormányzatokkal való együttműködés fejlesztésében. Este meg egy nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy megmelegedjünk. Hosszú volt az elmúlt év. Jó lenne csak és kizárólag egymás sikereinek örülni, de nehéz elfelejteni civilek vegzálását, vagy épp a nemzeti konzultációt a bevándorlásról.

A civilek esete a Nemzeti Inzultációval

Huszonöt éves a magyar civil társadalom – mit értek el és merre tovább? Hogy érzik magukat a civilek egy év intenzív kormányzati szívatás figyelem után? Köszönik, jól. Igaz, az elmúlt egy év fénymásolással, szkenneléssel, hivatalokba járással és gyomorgörcsökkel telt, nem adták fel. Persze nem is felejtik azokat a napokat, amikor elkezdték vegzálni a Norvég Civil Támogatási Alapot, amikor házkutatást tartottak az Ökotársnál, vagy amikor Móra Veronikát rendőrautóba ültették. Látják, ahogy a nemzeti konzultáció újabb törésvonalakat teremtett az amúgy is megosztott magyar társadalomban. A Kehi vizsgálatainak azonban pozitív oldala is van: jobban odafigyelnek egymásra, több a civil szervezetek közti összefogás, többet beszélgetnek, többet találkoznak – a mobilokat viszont kikapcsolva kint hagyják a termen kívül, biztos, ami biztos. Az emberek civilekbe vetett bizalma sem csökkent az elmúlt évben. Huszonöt évesek a magyar civilek. Van ok az ünneplésre, a tortából egy kis szelet mindenkinek jár.

Rovatok