Borókai Gábor szeme a múlt héten az úszóvébén csüngött, élményeit pedig egy olyan vezércikkbe álmodta, melynek minden szava olyan hatással volt rám, mintha mélyet szippantottam volna a tiszta levegőből:
Celebtelített, elmanírosodott, agyonkommunikált világunkban, ahol a temérdek munkával illik kérkedni, mi is piheghettünk kicsit. Hosszú Katinkával. Feljöhettünk a víz alól, mélyeket szippanthattunk a tiszta levegőből. Józan fejjel is megrészegülten a pillanat hatása alá kerülve.
De a Heti Válasz fókuszában mégsem a vizes vébé, hanem a migránsprobléma áll. Előbb Papp Miklós görög katolikus lelkész-teológus próbál egyensúlyozni az erkölcs és a politika közti vékony gerendán. Egyfelől ugye nehezen lehet figyelmen kívül hagyni a kereszténység legalapvetőbb parancsolatainak szolidáris jellegét, másfelől azonban Papp nagyon vigyáz arra, nehogy véletlenül elítélje kormány menekültellenességét (a kommunikáció hangvételére egy szót sem veszteget).
Papp Miklós az egyensúlyozás során olyan – ha jobban belegondolunk, valójában jelentés nélküli – fogalmakba próbál kapaszkodni, mint
okos szeretet
vagy
a szeretet felelős beosztása
A lelkész mellett Nágó Zsuzsa szociális munkással készült a másik interjú (ő az az erdélyi hölgy, aki a menekülthisztéria miatt tiltakozásul lemondott magyar állampolgárságáról, de a kérdésekből úgy tűnik, hogy még lapzárta előtt). Nágó nagyon érdekes és nagyon kemény dolgokat mesél a szír–török határról, főleg arról, hogy a török hatóságok milyen elnézőek az Iszlám Állam tagjaival, és mennyire kérlelhetetlenek a kurdokkal.
Elég a gyanú, hogy egy fiatal rokonszenvezik a Kurd Munkáspárttal: megverik, kicsavarják a végtagjait, megégetik. Erdogan a NATO engedélyével támadja és gyilkolja az egyetlen olyan szervezett csoportot, amely megállíthatná az Iszlám Államot a Közel-Keleten.
A menekültáradat oldalvizén evezve a Heti Válasz egy igen érdekes ötlettel is előállt: megrajzolta a Magyarországon élő külföldiek térképét, csupa érdekes adattal és benyomással. Ezek közül néhány:
a nálunk élő hollandok szerint a magyarok jellemzője, hogy öt percen belül szóba hozzák Trianont, és hosszasan panaszkodnak miatta [Hollandia ugye részt sem vett részt az I. világháborúban – TG].