Le a kalappal az elmúlt napokban azon állami alkalmazottak előtt, akik erejüket megfeszítve próbálnak ezen a káoszon felülemelkedni, és valamit hozzátenni a munkájukkal a helyzet normalizálódásához.

Itt egy hosszú felsorolás következhetne a BKV-sofőröktől kezdve a tűzoltókon át a rendőrökig, és tényleg csak azért nem kezdek hozzá, mert nem akarok senkit kihagyni azok közül, akik majd megfeszülnek.

Egy cikknek nem lehet célja, hogy a világ jobbá váljon, mégis most van egy olyan célom, hogy rámutassak azon vezetők tehetetlenségére és inkompetenciájára, akik nem képesek a minimális odafigyelést sem mutatni kollégáik felé, és például szerdán délután ebben a nyamvadt időben képesek voltak esőkabát nélkül kiparancsolni ezt a két közlekedési rendőrt (egy férfi és egy nő) a Podmaniczky és a Dózsa György út sarkára. A két rendőr bőrig ázva próbált úrrá lenni az anarchián, ami most Budapestet jellemzi.

Sál, sapka, kesztyű

Nagy főhajtás nekik, és a többi áldozatot hozónak, és szégyen azon vezetőknek, akik nem csinálnak semmit.