Elképesztően nagy méretű Lázár János-interjúval jelentkezett a Magyar Hírlap kedden. A Miniszterelnökséget vezető miniszter a címlapon háromnegyed oldalt foglalt el, maga a keddi, nem nyilvános kormánykonferencia apropóján készült beszélgetés további két oldalon olvasható.

Lázár eredmények között sorolta fel, hogy

• a Fidesz „a gyakorlatban is csökkentette a politikából élők számát” – kisebbek lettek az önkormányzatok és a parlament;
• „Makó újra a makóiaké”, sikerült felszámolni az elmúlt húsz év mutyijait itt is. (Lázár Makón adta az interjút.)

Nem nyilvános konferencia

Ha a baloldali pártok nem is erősek, „sokan baloldali érzelműek ebben az országban”, ezért Lázár szerint fontos hogy „minden választópolgár győzelmét jelentse” a kormány munkája. A gazdasági konszolidáció után a polgári berendezkedés megerősítése a feladat, és el kell nyerni Szeged és Esztergom bizalmát is.

Lázár szerint a a harag és részrehajlás nélküli önvizsgálatot jelentő konferenciára először kerül sor, ám évenkénti rendezvény lesz belőle. Azért nem lesz nyilvános, mert „ez nem a kormányzati kommunikáció, hanem a kormányzati munka része” – választotta el a gyakorlatot és az arról való beszámolás feladatát a miniszter, aki talán Habony Árpádnak is odaszólt:

„Nem akarok megbántani senkit, sőt elismerem, hogy a kormányzati munka nem elegendő a választási sikerhez, de tartom, hogy a teljesítménynek nagyobb szerepe van.”

Lázár szerint az új feladatok között van:

• A köznevelés átalakítása – „25 év után végre meg kell kérdezni a szülőket, hogy milyen változtatásokat látnak indokoltnak...Nem az iskolának van joga intőt adni a szülőknek, hanem fordítva.”
• „A konzultációt – mint létezést vagy gondolkodásmódot – a mindennapok részévé kellene tenni.”
• A kormánytagoknak rendezniük kell soraikat, „a napi, operatív szintű üzletelés nem egyeztethető össze a köztisztviselői feladattal.”

Ez utóbbi elsősorban L. Simon Lászlónak szólt, aki nyilvánosan letagadta cégét, majd kénytelen volt visszakozni. Ugyanakkor az államtitkárnak Lázár szerint nem kell aggódnia, feltéve, ha továbbra is a közt akarja szolgálni, és szétválasztja a köz- és magánérdeket.