Fél Buda fel van túrva, helyenként már egy éve. A többség csak a forgalmi dugókban szív alkalmanként, de az építkezések környékén élők és dolgozók mindennapjainak részévé vált a folyamatos zaj, por, kordonok és útakadályok. Hogyan maradnak életben az építkezések környékén sokszor alig látszódó, megközelíthetetlen üzletek hónapokon át? Boltosokkal beszélgettünk a fonódóvillamos-építés és a Széll Kálmán tér környékén.
Nagyjából 40 százalékos forgalomkiesést könyvelhettünk el, ráadásul pont a csúcsidőszakban
– panaszolja a Margit híd budai hídfőjénél található étterem tulajdonosa. A hely egyébként igazi szezonális aranybányának tűnik hatalmas teraszával a forgalmas közlekedési csomópont közepén.
Már ha éppen nyugodtan tud üzemelni, csakhogy ilyen alig fordult elő a nyitás óta: először a Margit híd felújítását kapták a nyakukba, most pedig a fonódó villamos építése lehetetleníti el őket, pedig tavasztól őszig kellene kitermelniük a bevételük nagyját. A teraszt este 11-kor zárni kell egy kerületi rendelet miatt, nappal pedig nem szívesen ülnek le a vendégek az építkezés zajában és a folyamatosan szálló porban.
A kivitelezők rendesek voltak. Egyszerre mindig csak egy kisebb részen dolgoztak, így mindig hagytak nekünk érintetlen teret, ahova ki tudtuk pakolni a teraszt, hogy legalább az a néhány vendég le tudjon ülni.
Kompenzáció, adókedvezmény vagy bármilyen juttatás alanyi jogon nem jár, ha üzletünk előtt az utcát egyszer csak katasztrófa sújtotta területté változtatja egy építkezés. Az étteremnek viszont lehet, hogy szerencséje lesz, és legalább a bérleti díj egy részét visszaigényelhetik utólag a nyári időszakra, mivel az épületük fővárosi tulajdon. A kérvényt már benyújtották, és a bizottság döntésére várnak. Ha átmegy a kérelmük, akkor nekik ennyivel könnyebb lesz, a környékbeli üzletek többsége azonban nincs ilyen jó helyzetben.
A Török utcai biciklibolt szintén megérezte az építkezést, ami lassan egy éve tart már az előttük lévő útszakaszon. Kerékpárral végig be lehetett jutni az utcába, ezért kisebb, szervizes munkáikat nem vesztették el, az igazán nagy bevételt jelentő időszakok közül azonban zsinórban hármat buktak: a tavalyi húsvét, karácsony és az idei húsvét is jóval gyengébb volt a szokásosnál.
„A legrosszabb az benne – mondja az üzletvezető –, hogy nem tudjuk, mivel számoljunk.” Az eredeti határidőt már többször meghosszabbították, de ők abban reménykednek, hogy legalább 2015 karácsonyáig befejeződnek a munkálatok a Török utcában, így a következő nagy ajándékozás idejére megközelíthetőek lesznek.
Az itt található kárpitosnak vannak ugyan megrendelései, a gond inkább a szállítással van. Mióta lezárták az autóforgalom elől az utcát, a hátukon cipelik be messzebbről a nehéz bútorokat. A parkolásból valószínűleg az építkezés befejezte után is lesznek konfliktusok, mert az utcában megszűnik jó pár parkolóhely.
A kávégourmet-k szerint Budapest egyik legjobb kávéját áruló apró Barako kávézó is az elhúzódó építkezés egyik szenvedő alanya. Az alkalmazottak a pultból figyelve követhették végig az egész folyamatot, és a beszámolóik alátámasztják az egész utcában kialakult benyomást, miszerint az építkezésen sok a hiba, és jóval tovább tart, mint az normális lenne.
Új technológiát próbáltak ki a betonozásnál, ami persze nem jött be. Azt javítgatták sokáig, de még most is hullámos a beton a sín mellett.Többször előfordult, hogy hetekre leálltak egy munkafolyamat közepén. Mi csak a munkásoktól informálódtunk, de állítólag amiatt is álltak, hogy egy alvállalkozót nem fizettek ki, és amíg tartott az egyezkedés, semmit nem tudtak folytatni.
Pedig az utca boltjait erősen szorítja az idő. Errefelé nem üzletláncok telepednek meg, inkább kisvállalkozások nyitnak boltokat, amelyeket erőn felül megterheli az építkezés miatti bevételkiesés. Sőt, akad, akinek az anyagi bizonytalanságnál jóval nagyobb a tét: a Barako tulajdonosa egy Fülöp-szigeteki férfi, aki ide településekor először egy évre kapott tartózkodási engedélyt. Ennek lejártakor több tényező figyelembevételével döntenek a hosszabbításról, az egyik ilyen a kérvényező jövedelme.
Ha a gazdasági bevándorló nem tudja hitelt érdemlően igazolni, hogy biztos megélhetése van, akkor a helyzete ingataggá válik. Az egyébként felkapott kis kávézó forgalma viszont az építkezés óta nagyjából a harmadára csökkent.
C'est la vie.
Az utca körút felőli végén található, porzsákokat áruló szaküzlet tulajdonosaira szintén rájár a rúd, ha felújításokról van szó: két boltjuk közül az egyik az 1-es villamos mentén van, korábban arrafelé volt lezárva minden, most pedig a Török utcát túrták fel.
Ha csak egy üzletünk lett volna, azt már valószínűleg be kellett volna zárni. Így mindig az egyik tartja el a másikat a nehéz időszakokban.
– meséli a boltos, akinek nyugdíj-kiegészítést jelent a kis üzlet bevétele. Arra számítottak, hogy legalább az iparűzési adóból engednek nekik a több hónapos csúszásban lévő építkezés idejére, de erről szó sincs. Az autóval járó, fiatalabb vevők nem tudnak megállni, maradtak a nyugdíjasok és a környéken lakók. Ha bármilyen kárpótláshoz szeretnének jutni, akkor polgári pert kellene indítaniuk, ami senkinek nem érné meg, és évekig is eltartana, a közben felmerülő költségekről nem is beszélve.
Csak azokat az üzleteket nem érintette különösebben rosszul az utca szétbombázása, amelyek piaci rést töltenek be, vagy házhoz szállítással foglalkoznak. Az ételfutár nemósok csak a parkolási nehézségek miatt panaszkodnak, a velük szemközti asztalosműhely pedig manapság olyan ritka ágazatban tevékenykedik, hogy mindig vannak megrendelései attól függetlenül, mennyire nehéz megközelíteni.
A többiek viszont a jövőben reménykedhetnek: ha sikerül kihúzni az építkezés végéig, akkor az új közlekedési csomópont megnövekedett forgalma visszahozza a mostani kiesésüket.
A Széll Kálmán téri üzletek még a fonódó villamos mellettieknél is rosszabbul jártak. Nagy részük teljesen megszűnt, mivel a nekik helyt adó bódékat ledózerolták. A metrólejárónál található pékség egyedüliként kapott engedélyt, hogy konténerekből áruljon az építkezés alatt a téren, amíg az még átjárható volt – hogy miért pont ők, azt pontosan nem tudni, de mostanra már ez is megszűnt, mivel a tér közepét mostanra teljesen elzárták a forgalom elől.
Ami maradt, az a Várfok utca felőli oldal kisboltja és a gíroszos. Ők úgy próbálnak életben maradi, hogy minden létező helyen táblákkal és molinókkal jelzik, nyitva vannak, bár a helyiségek most csak egy oldalról, viszonylag kalandosan közelíthetők meg. A gíroszos tulajdonosa elmondta, hogy mióta tart a felújítás, hétvégére egyáltalán nem nyitnak ki. A helyet a kitartó törzsvendégek és a néha itt ebédelő építőmunkások tartják fenn. Mostanában gondolkoznak rajta, hogy megpróbálnak anyagi kompenzációt kérni az építkezés fő megrendelőjétől, a BKK-tól, de egyelőre nem tudják, lesz-e erre lehetőség.
Az itteni felújítás is elhúzódni látszik, ezért a büfét üzemeltető család aggódik a vállalkozás sorsa miatt.
Ki van írva, hogy jövő tavaszra végeznek, de közben azt rebesgetik, hogy több hónapos csúszás van. Most az iskolakezdésben reménykedünk, hátha akkor visszatér az élet a városba és megnő itt a forgalom. Nekünk minden nap számít.