Budapest városvezetése egy körbekerített területre tereli az átutazó menekülteket, hogy kevésbé ártsanak a városképnek, ne tűnjön annyira kaotikusnak a helyzet. Az elhagyatott bolhapiacra tervezett új állomás éppen ellenkező hatást válthat ki, ráadásul pont az önszorgalomból dolgozó civileknek árthatnak a legtöbbet, akik az állam helyett foglalkoznak a menekültekkel.
Csütörtök délelőtt a Keleti pályaudvar és a Verseny utca sarkán egy narancssárga MÁV-mellényt viselő férfi útbaigazított egy öttagú menekültcsaládot. Egy nappal azután, hogy Tarlós István bejelentette, a VII. kerületben, az egykori Verseny utcai bolhapiacon fogják kialakítani a nagy budapesti tranzitzónát, amely egyesíti a három pályaudvar környékén lévőket.
Rövid tétovázás után a család elindult a piac irányába, mi megkérdeztük a MÁV-ost, hogy mi történt. A menekültek a Verseny utcai tranzitzóna felől érdeklődtek, „oda szólt a jegyük”, ő pedig megmutatta az irányt. Csodálkoztunk, hogy máris a piacra küldik a migránsokat, hiszen az ott kialakított zóna csak két hét múlva kezd üzemelni. „Ja, akkor ne küldjem arra a többieket?” – kérdezett vissza meglepetten.
Száz méterrel később a család ismét útbaigazítást kért egy kék pólós férfitól, majd pár perc mutogatás után elindultak a Dózsa György úton a sportkomplexumok felé. Mentünk utánuk, a családhoz tartozó tíz év körüli lány többször hátrafordult, integetett, hüvelykujjával mutatta, hogy minden szuper. Bizarr látvány volt az önfeledten mosolygó gyerek, akinek a családja éppen egy nem létező menekültállomás felé caplatott a hatsávos út melletti szűk járdán.
A család nem akart velünk beszélni – azt mondták, „no english” –, a kék pólós férfi, R. István viszont igen. Közös nyelv híján nehezen értették meg egymást a családdal, de az okostelefonjaik segítségével kiderült, hogy mégsem az egyelőre csak a fejekben élő új tranzitzónát keresték, hanem állítólag az onnan száz méterre lévő szállodába akartak eljutni.
Tarlós szerdán bejelentette az új tranzitzónát, másnap délelőtt pedig megkezdődtek az előkészületek.
Július végén elsőként az Index számolt be arról, hogy háborús állapotok uralkodnak a Keleti pályaudvar környékén: menekültek százai telepedtek le az aluljárókban és a közeli tereken, sorokba rendeződve aludtak a falnál, néha szkinhedek látogatták meg őket, civilek pedig ételosztásba kezdtek.
A már hetek óta begyűrűző folyamatot a főváros vezetése tétlenül nézte, cikkünk megjelenése után néhány nappal viszont megtették az első lépést a helyzet kezelése érdekében: augusztus 5-én Pető György, a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatóságának vezetője bejelentette, hogy tranzitzónákat hoznak létre Budapest három pályaudvara mellett.
A főváros már az elején nyilvánvalóvá tette, hogy mondhatni önkéntesen csinálják az egészet: „nincs jogszabályi kötelezettségük, tennivalójuk és felelősségük a migránsokkal kapcsolatban". Pető arról is beszélt, hogy a „tisztában vannak a migránsok okozta nehézségekkel”, mintha a helyzet csak Budapestet sújtaná, az nem számítana, hogy mit élnek át a menekültek.
Az egykori bolhapiacot az utcától a rohadó dróthálóval megkoronázott magas, rozsdás kerítés választja el. A MÁV-telep és a gazzal benőtt piac között pedig néhol a széltől is megbillenő palánkok, néhol semmi sem áll. Arra a szakaszra biztosan fel kell húzni egy újabb vaskos kerítést, hogy a gyerekek nehogy a vonatok alá szaladjanak mondjuk egy-egy elguruló labda után. Két hét alatt persze szinte űrállomást is lehet ide telepíteni, főleg, ha van hozzá határozott állami szándék.
Az új menekültállomást „körülbelül ezer ember” befogadására készítik fel. Úgy tűnt nekünk, hogy ha ez a telek megtelik ezer emberrel, plusz az őket ellátó személyzettel, akkor
Az ezer főre tervezett zóna nagyjából jó becslés az elmúlt egy-két hétben tapasztalt budapesti helyzet alapján, de akár ugyanolyan illékony megoldás is lehet, mint a pályaudvarok mellett kialakított zónák. Három hete hozták létre ezeket, most pedig már fel is számolják.
Ráadásul Tarlósék azzal nem számoltak, hogy hiába szüntetik meg formálisan a zónákat, valószínűleg utána akkor is százával lesznek menekültek a pályaudvarok környékén (igaz, talán a sátrak eltűnnek onnan).
A legtöbb Budapestre érkező menekült a Keleti pályaudvarnál pihen meg egy-két vagy akár csak fél napra, mielőtt továbbmegy. A Keleti zónájában egyszerre 300-400 ember tartózkodik. Mire odaérnek, nagyon kimerültek, rossz szellemi-fizikai állapotban vannak, mondta az Indexnek Baba, a Migration Aid nevű, menekülteket segítő civil szerveződés helyi vezetője.
Ha megszüntetik a zónát, a menekültek továbbra is itt lesznek, csak mi nem tudjuk majd a feladatunkat elvégezni.
Baba szerint a Migration Aid alapvetően igyekszik jobb formába hozni a menekülteket, felkészítik őket a menekülttáborokra, és arra próbálják sarkalni őket, hogy jelentkezzenek a hatóságoknál, alakuljon ki hivatalos kapcsolat az ide érkezők és az állam között.
A táborokból mégis sokan visszajönnek a Keletihez, mert nem kapnak megfelelő ellátást, szinte rosszabb körülmények közé kerülnek, mint amivel út közben találkoznak. Ha megszüntetik itt a tranzitzónákat, a Migration Aid sem maradhat hivatalosan a pályaudvarokon, nem maradnak meg az állomásaik, akkor pedig teljesen magukra maradnak a Budapesten áthaladó menekültek.
Baba szerint azért is fontos, hogy közvetlenül a Keleti mellett van a zóna, mert így az önkénteseik lényegében a vonatokról szedik le a menekülteket, elkísérik őket a zónába, „kialakul egy bizalmi viszony”. Ugyanez sokkal kevésbé működne, ha rögtön buszra terelnék az érkezőket, és egy számukra bizonytalan helyre próbálnák vinni őket.
Ha pedig a pályaudvaron rendőrök várnák a menekülteket, és mondanák meg nekik, hogy merre menjenek, az Baba szerint hasonló feszültséget szülhetne, mint ami Macedóniában történt a menekültek és a rendőrség között.
Itt biztonságban érzik magukat, még akkor is, ha néha disznófejet dob közéjük pár szélsőséges.
A civilek folytathatják a működésüket a bolhapiacon is, de Baba szerint ez csak akkor segítene a helyzeten, ha a Keletinél is megmaradna az állomásuk. Azért is, mert az emberek „szívesebben mennek egy teljesen nyitott helyre, mint egy körbekerített táborba, szabadon akarnak mozogni, nem pedig drótkerítések közé szorítva várakozni”.
A főváros szerint a tranzitzónák fenntartása 77,2 millió forintba kerül augusztus elejétől szeptember közepéig (csak összehasonlításként: a Várkert Bazárban rendezett Mándoki-koncertre – ahol Orbán Viktor is táncolt – 94 millió forintot költött az állam). Ebbe papíron a következő tevékenységek tartoznak: buszokkal utaztatják a migránsokat, füvesítik a letaposott zöld területeket, megerősítik a járőrözést a zónák környékén, tisztán tartják azokat, a rendészeti igazgatóság munkatársai 24 órában jelen vannak.
Ez a 77,2 millió forint olyan szolgáltatásokra megy el, amelyek Budapest infrastruktúrájának védelmét fedezik. A főváros átlagosan 300 milliárd forint körüli költségvetésében ez aprópénz, és akkor még mindig semmit sem áldoztak a városba érkező menekültek megsegítésére. (Igaz, mint ahogy Tarlósék is hangsúlyozták, erre nincs is jogszabályi kötelezettségük, de elesetteken nem is a törvény betűje miatt kellene segíteni.)
Budapesten a Migration Aid biztosítja a menekültek szellemi-fizikális ellátását: ruhákat, takarókat, gyógyszereket osztanak, kezelik az orvosi panaszokat, tolmácsok segítségével foglalkoznak velük. A raktáruk csurig van civilektől érkező adományokkal, a kötszerektől a bébiételeken át a pokrócokig.
Baba szerint ezres nagyságrendben mérhető, hányan vittek nekik adományokat. Mikor ott voltunk, egy idős nő hozott ruhákat, de nem fogadták el, mert textilből már annyi van, hogy nem fér több a raktárba. Baba azt is kiemelte, hogy állami vagy egyházi adományt még nem kaptak,
Az állami szerepvállalást jól szimbolizálja a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatóságának kialakított irodája: tilos a belépés, a kirakatába ragasztott két A4-es papíron viszont nyilak mutatják, hogy merre van a Migration Aid.